Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Néprajz - Benedek Csaba: A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum tiszazugi néprajzi tárgyai

helyét tekintettem, hiszen tiszazugi tárgy az, amit ott használtak. Emellett a gyűjtés helyét is figyelembe vettem, s bevezettem a táblázatba azokat a tárgyakat is, melyeknél a használat helye ismeretlen volt, viszont a Tiszazugban gyűjtötték őket. Vidéki múzeumról lévén szó a tárgyakat túlnyomórészt ott használták, ahol felgyűjtötték azokat. Különösen így van ez a második s harmadik leltárkönyv esetében, melyekben használat helyét nem kellett feltüntetni. A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban legtöbb esetben a használat helye megegyezik a gyűjtés helyével, azonban ezeket az adatokat fenntartással kell kezelni, s nem lehet tényként elfogadni. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy az általam készített összeírás tájékoztató jellegű, bizonyos kutatások szükségessé tehetik, hogy az általam felvett, s tiszazuginak tartott tárgyak mellé számos más adatot, beleltározott tárgyat is bevonjunk a vizsgálatba. A kismesterségek kutatása például ilyen téma, hiszen a kunszentmártoni mesterek is dolgoztak a tiszazugi falvaknak, valamint azt is meg kell fontolni, hogy távolabbi vidékek árui is eljutottak erre a vidékre.17

A Tiszazug-kutatást segítő kunszentmártoni néprajzi leltárkönyvek összes adatát nem vihettem mind számítóUtcarészlet, Tiszakürt (Pócs Éva felvétele; Ltsz. 990. DJM Néprajzi fotótára, Szolnok)

gépbe, hiszen egy nyomdai kiadvány keretei nem teszik lehetővé, hogy minden adatot feltüntessünk a táblázatban. Véleményem szerint ezeket a kutatás kezdeti szakaszában Tiszafoldváron és Kunszentmártonban egy elektronikus adatbázisban kell elhelyezni, mely az adott múzeumokban megoldandó feladat.18 A rendkívül időigényes munkára igénybe lehetne venni a kutatásban résztvevő diákokat, valamint a múzeumi gyakorlatukat töltő egyetemistákat is. Amennyiben az idő rövidsége miatt ez kevés lenne, úgy a Damjanich János Múzeumba érkező diákokat is erre a feladatra kell koncentrálni.

Az egyszerűség kedvéért a saját táblázatomban én a leltári szám, a tárgy megnevezése mellett a használat és a gyűjtés helyét tüntettem fel csupán. Amennyiben a leltárkönyvben valamelyik adat hiányzott, a táblázatban üresen hagytam a mezőt.

Több tárgy esetében kiderült, hogy azok már nem találhatók meg a gyűjteményben. Gombás fertőzés következtében ugyanis 2001-ben számos tételt kiselejteztek a gyűjteményből, valamint ezek mellett a 2000-es reviziókor jó néhányat nem is találtak meg.19 Ezekhez egy újabb, megjegyzés rovatban odaírtam, hogy „nincs meg". Adatot így is szolgáltathatnak a későbbiekben számunkra.20 A néprajzi leltárkönyvekben szereplő tárgyak elnevezésein magam csak akkor változtattam, ha helyesírási hibát véltem felfedezni benne. A tárgyak megnevezéseit nem egységesítettem, így előfordulhat, hogy némelyik többféle elnevezést is kapott az évtizedek folyamán a különböző muzeológusoktól. A digitalizálás során talán ezekben az esetekben valamilyen rendező elv szerint kialakított egységes megnevezést is be kellene a táblázatokba vezetni, ami megkönnyíti a kutatást.21

Néhány nyilvánvaló tévedést azonban nem javítottam ki a táblázatban, s ezért hibásan szerepelnek mindkét helyen. Ilyen hiba, hogy a 81.136.1—3. és 81.136.1—14. tárgyegyüttesek ugyanazon szám alatt szerepelnek, ami valószínűleg figyelmetlenség következménye. A 80.81.1. leltári számon nyilvántartott szőrtarisznya, és ugyanezen a számon beleltározott perzselő villa megkülönböztetésül a második esetben 80.81.1/A. jelölést kapott, valamint a 80.1262.1. számon feltüntetett horgony és juhfejő dézsa a leltározó figyelmetlensége miatt hasonlóan kiigazításra került a táblázatban, melyet a leltárkönyvben is módosítani szükséges. Olyan tárgyegyüttes is akadt, aminek egy részét leselejtezték gombafertőzés miatt, míg másik része elveszett, harmadik része megmaradt. A leltárkönyvben ez nem egyértelmű.22

A tiszazugi tárgyak általam készített listája (táblázat) nem pontosan annyi mezőt tartalmaz, ahány tárgyat tiszazuginak tartottam, s szám szerint is megjelöltem. Az eltérés abból adódik, hogy a leltári számok olykor rendkívül rendezetlenül lettek a leltárkönyvekbe vezetve, hiszen azt számos kutató, muzeológus írta. Volt, aki 40 különböző gyermekjátékot egy sorba írt, tárgy együttesként kezelve őket, s volt, aki egyetlen tárgyat is több sorba vezetett, ha az több darabból tevődött össze. A több darabból álló

„Tótfazék", Tiszasas (Pócs Éva felvétele; Ltsz. 803. DJM Néprajzi fotótára, Szolnok)

17 SZMNAII. 1. 171—189.; II. 2. 139—189.

18 Mind a szolnoki Damjanich János Múzeumban, mind tagmúzeumainkban a digitalizálás elkezdődött. A számítógépes nyilvántartás elkészültéig az itt található adatok csupán az eredeti leltárkönyvekben kereshetők vissza.

19 Ezekről vagy a leltári szám kopott le (ilyen esetben akár többször

is beleltározhatták őket) vagy eltűntek.

20 Egy ilyen listát közöl Balassa Iván is a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumról. BALASSA Iván 1973.43—103.

21 Például kiváló erre BÁTKY Zsigmond 1906-os Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére c. munkája.

22 Harangozóné Tóth Éva szíves közlése.

459