Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Néprajz - Benedek Csaba: A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum tiszazugi néprajzi tárgyai

Borszűrő kas, Tiszainoka (Pócs Éva felvétele; Ltsz. 967. DJM Néprajzi fotótára, Szolnok)

húzódik Alsó-Varsány pusztáig (ma Rákócziújfalu).7 8 Történetileg, vallásilag, népesedéstörténetileg, gazdálkodásában s üzemszervezetében, építészetében, népművészetében is szigetnek tekinthető.9 Éppen ezért Szabó István és Szabó László meghatározását követve a következő településeket tekintettem tiszazuginak:10 11

Alsó-Tiszazug. Szelevény, Csépa, Tiszasas, Tiszaug, Tiszakürt, Cserkeszőlő;

Felső-Tiszazug: Tiszainoka, Nagyrév, Cibakháza, Tiszafoldvár, Martfű.

Amint látható, ezek alapján Kunszentmárton nem tartozik szorosan véve az Alsó-Tiszazughoz, de piaci, ipari, közlekedési, áramellátási és kulturális központtá vált:

„A Dél-Tiszazug a XVIII. századig elsősorban Csong- rád városához kötődött, a Tisza és a Körös viziútjai is ide kapcsolták. (...) 1729-ben azonban a Nagykunsághoz tartozó szentmártoni pusztát jászapáti telepesek szállják meg, s csakhamar e térségben versenytárs nélkül rohamos fejlődésnek indul Kunszentmárton. Megszerzik 1782-ben a révprivilégiumot, s ezzel a Földváry család itteni révjeit szinte kikapcsolják. 1806-ban már hidat avatnak, 1807- ben pedig városi rangot kapnak. Kunszentmárton e térségben előbb a hozzá tartozó Mesterszállás pusztán és Csorbán terjeszkedik, majd a Köröstől délre fekvő Csong- rád megyei pusztákon (Cserebökény, Nagytőke, Magyar - tés), de fokozatosan megindul Istvánháza, Gyalu és Szelevény puszták megszerzése irányába is. Az iparosodott (Szolnok megyében a XIX. század közepén a legiparoso- dottabb települések közé tartozik) Kunszentmárton fokozatosan az Alsó-Tiszazug központjává válik, kisipari termékekkel látja el a Tiszazugot, felvásárolja és a körösi réven vízen továbbjuttatja a mezőgazdasági termékeket, vásárai a Tiszazug szempontjából felülmúlják a csongrádi vásárokat, ugyanakkor a szegényebb kunszentmártoni lakosok megkezdik a már említett puszták, illetve a Kürthöz tartozó Kisasszony-puszta (Cserkeszöllő) földjeinek felvásárlását is. Kunszentmárton éppen ezért nem engedte kifejlődni a tiszazugi községeket, sőt rovásukra terjeszkedett. ”1!

A Tiszazug vagy Körös-Tiszazug a XX. század elején az úgynevezett arzénes perek miatt került a figyelem középpontjába, mely előtt csupán földrajzi tájként szerepelt az irodalomban. Eredetileg a Tisza, a Hármas-Körös és a Szolnoki-hátság között fekvő kistájat jelölte, melynek legészakibb pontja Tiszaföldvár, illetve a hozzá kapcsolódó Martfű puszta volt, ám a szolnoki kutatók szeme előtt átalakult egy „mi tudat”-tal rendelkező néprajzi csoporttá.12 Az arzénes pereket a sajtó felfújta, a bélyeget pedig a tiszazugi falvak le akarták mosni magukról, s meg akarták mutatni: nem ez jellemző rájuk. A korábbi kulturális különbözőség mellett tehát immáron magukat is elkülönítették környezetüktől, ami oly erősen sikerült, hogy napjainkra olyan települések is tiszazugiaknak mondják magukat néha, melyek vagy csak közigazgatásilag ideig-óráig vagy sosem tartoztak ide. Ilyen Kunszentmárton, MesterKunyhó a szöllőben, Nagyrév (Pócs Éva felvétele; Ltsz. 943.

DJM Néprajzi fotótára, Szolnok)

szállás vagy Öcsöd.13

A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum négy néprajzi leltárkönyvvel rendelkezik. 1970-től napjainkig összesen 5108 db tárgyat leltároztak ezekbe, azonban nem mindegyik található meg a múzeum gyűjteményében. Számos tétel hiányzik már a raktárból,14 s akadnak bőségesen olyanok is, melyek egy része a történeti leltárkönyvbe lett átvezetve.15 Ezeket tételesen áttekintettem, s a tiszazugi tárgyakat Microsoft Access táblázatba írtam.16 A leltári szám mellett átvezettem a tárgy megnevezését is, de legfontosabb kritériumnak a leltárkönyvben a használat

7 A Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának térképlapjai is erre utalnak. SZMNA I. 1—2. II. 1—2.

8 SZABÓ István—SZABÓ László 1989. 2. 75.

9 SZABÓ László 2003. 2,; SZABÓ István—SZABÓ László 1989. 2. 75—90.; SZABÓ László—GULYÁS Éva 2003. 155.; SZABÓ László 1987.429—430.

10 SZABÓ István—SZABÓ László 1989. 76.

11 Uo. 78.

12 SZABÓ László—GULYÁS Éva 2003.156—157.

13 SZABÓ László 2005. 19—20.; SZABÓ István—SZABÓ László

1989. 75.

14 A 2000. évi revíziókor minden raktárban talált tárgyat a leltárkönyvekben dokumentáltak, így ma pontosan tudjuk, mely tárgyak tűntek el az évek során.

15 2003-ban Viga Gyula javaslatára a helytörténeti anyagot külön bontották a néprajzi tárgyaktól, s átvezették egy új, történeti leltárkönyvbe. Elsősorban tárgyegyüttesek, mesteremberek műhelyei kerültek az új helyre, a régi leltárkönyvekbe pedig beírták, hogy mikor hova vezették át a tárgyakat.

16 A táblázatot Bodolai Mária készítette a Damjanich János Múzeum részére, s azt gyűjteményi egységekre bontotta. Az ő javaslatára változtattam az Excel táblát Access-re.

458