Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
Kalojevet Khorezmről kérdezni, de nem reagált rá. Úgy vélte: ehhez a területhez nincsen köze az oszéteknek. De hogyan lehetséges akkor, hogy az „ászi” törzsek neve éppen ezeken a területeken tűnik fel először? Végig kell mindezt gondolni, mert sajnálatos módon ők ezt nem vizsgálták! Külön figyelmet érdemelt a „fekete kurgán” leletanyaga. A vitrin felirata szerint ez a csemyigovi herceg feltételezett temetkezési helye. Egy 10—15 m kiterjedésű dombon 35 cm-nyi elszenesedett réteg volt, s ebben 3 csontvázat találtak. Legérdekesebb volt két elszenesedett ivókürt, amelynek ezüst veretei a szájperemen és az oldalrészen megmaradtak. Egyikük kissé domborított, a másik poncolt mintájú. A díszesebb aranyozott is, állatalakok vannak rajta, melyek közel állnak a Lehel-kürt motívumaihoz. Mindenképpen iráni ötvösmunka. Egyiken a növényomamentika teljesen rokon a mi tarsolylemezeinkkel. Lehet, hogy szláv sírt láttunk, de az sem bizonyos.. . A múzeumi látogatásunkat ezzel be is fejeztük. Az ebédet igen gyorsan megoldottuk: egy talponállóban ettünk a Politechnikai Múzeum közelében. Kalojev valami pirogfélét rendelt, ami édes, burizsszerű valamivel volt töltve. Mikor nem figyelt oda, ki is dobtuk, és csak a virslit ettük meg. Ehhez „szok”-ot ittunk, de ez is rosszízű volt: olyan, mint mikor nálunk kimossák a málnaszörpös poharat. Ebéd után Borisz még megmutatta a „Gyetszkij Mir”-t kívülről, majd még adott néhány útbaigazítást, és ezután elváltunk. Eléggé fáradtan lődörögtünk az utcákon. Az eső ekkorra már elállt, s egy idő múlva, mivel nem tudtunk beülni sehová sem, hazamentünk. Egész napos városnézés és múzeumi látogatások után értünk haza. Lezuhanyoztunk, s egy kicsit tisztába téve magunkat, bezárkóztunk és pihentünk. 1/2 8 körül leültünk vacsorázni. A vacsora hideg étel volt. Felvágottak, főtt szalonna hatalmas, vastag zsíros résszel, őszét sajt — eredetileg nagy, kerek formájú —- illetve fekete és fehér kenyér vajjal, majd vacsora után tea. Kétféle ismeretlen csemegét is felszolgáltak Egyik a savanyúság gyanánt adott „cseremsa”, azaz vadfokhagyma (=havasi hagyma — allium victorialis), amelyet savanyítanak, s a Kaukázusban, Közép-Ázsiában kedvelt és sok módon — többek között amúgy nyersen is — fogyasztanak. Mint a fejletlen, még nem fejesedett tavaszi hagyma, olyan vékony, hosszú, enyhén zöldes és alul fehér színű növény. Sózva, főzve adták fel, de eszik ecetesen is. Ez vadon nő kora tavasszal, s akkor a legjobb, ha még a hó alól kell előkapami, vagy pedig akkor húzgálják ki a földből, amikor éppen olvadni kezd. A másikat — egy édességet — türkmén eredetűnek mondták. Ez „aszalt sárgadinnye” volt, hosszú, 5-6 cm-es szeletekre vágva, s felfűzve, mint a füge. Rendkívül zamatos, aromás és finom volt, jobb, ízletesebb, mint a füge. Ezt állítólag Moszkvában nem is lehet kapni, Türkméniából küldték nekik is. A „cseremsa” viszont savanyított formában a piacon is kapható. Vacsora után ismét beszélgetés következett. Kérdeztünk a látottakkal kapcsolatban is, és ezen a szálon elkalandoztunk a mitológia irányába. 11 óra lehetett, amikor befejeztük a beszélgetést. Ezután még naplóírás következett, majd a kikészített és a beszélgetéskor előszedett könyveket nézegettük át, és felírtuk a könyvek adatait. Hozzákezdtünk a „Mifi Naro- dov Mira”10 című munka őszét részének fordításába. Ebbe a kötetbe, amelyet egyébként Tokarjev szerkesztett, Kalojev is írt, de neki magának is alig jutott belőle példány, így nem ígérhette, hogy tud belőle számunkra ajándékpéldányt szerezni. Pedig a II. kötete 1982-ben jelent meg Moszkvában, és ebben van az őszét anyag is. A vacsorát követő esti beszélgetés során ezen a napon a múzeumban látottak kerültek elsősorban szóba. Mindenekelőtt az őszét etnogenezis kérdését vettük elő. Kalo- jevnek határozott véleménye, hogy „a kőbán bronzkori kultúra és a szkíták összeolvadásából — majd alán ráré- tegződéssel — alakult ki az őszét nép.” Ezek a lelőhelyek egyébként a mostani őszét területhez is kötik helyileg ezt a népet. Hérodotosz a fő forrásuk e tekintetben, a régészetük, a néprajzuk e folyamatosság bizonyításával foglalkozik leginkább. A szkíta idők emlékei, hitvilágának maradványai az úgynevezett nart eposzban (az oszétek nemzeti prózai eposza vagy inkább mondagyűjteménye) maradtak fenn és éltek tovább, de mivel Hérodotosz a szkítákról sok mindent feljegyzett, ezt a nart eposzban és az oszétek mai hitvilágban is fellelhető elemeikkel Kalojev szerint össze lehet hasonlítani. Egyik ilyen kulcskérdés a totemizmus több maradványa; totemállatként főként a szarvas (oszétül: szag) és a farkas (oszétül: uar) jön számításba. A nart törzs is a farkasok fiainak tekinti magát, innen a nevük is: Uarhag. Érdeklődött, hogy akár a szarvas, akár a farkas nem játszik-e szerepet a jászok néphitében? Nem tudtunk rá válaszolni. Erre vonatkozóan Kalojev könyve idézi Abajev és saját kutatásait." Ezek szerint — nem szó szerinti fordításban — „ ...az oszétek néphitének totemisztikus és animisztikus elemei megmaradtak, s ez az érdekes anyag fontos az etnogenezis szempontjából... Közép-ázsiai, Volga-vidéki és a kaukázusi részen, a szkíta temetkezési helyeken előkerült fémtárgyak többségén többnyire találkozunk szarvas-ábrázolásokkal, a szarvassal mint totemállattal. Az oszétiai késő kőbán kultúra emlékein kétfajta szarvasábrázolás lelhető fel: a »szkíta szarvas« és a »nemzetségi (= blagorodnij) szarvas«. Abajev meghatározása szerint a szkíták egyik legnagyobb törzse a szaka törzs, amely Közép-Ázsiában lakott, a totemállat nevét viselte (szag= szarvas az őszét nyelvben). Ez a szó a legtöbb szkíta személynév egyik összetevője is. Mindezeket több nart történet adata is megerősíti. ” Többrendbeli regisztrációs és szellemi előkészítés után, május 2-án este indultunk Moszkvából, s kétnapi vonatozás után 4-én reggel érkeztünk meg Oszétia fővárosába, Ordzsonikidzébe — régi és mai nevén ismét — Vlagyi- kavkázba. Mivel betegsége miatt Borisz — legnagyobb fájdalmára — kaukázusi utunkon nem kalauzolhatott, a 10 TOKARJEV, SZ. A. 1980—82. Azóta magyarul is: Szerk.: 11 KALOJEV, B. A. 1971. 237. HOPPÁL Mihályl988. 43
