Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó István: Tanulmányúton Oszétiában
tapasztalatok is a sült vaj használatát erősítik meg. Kalojev könyve erről a fenti helyen nem ír. Említést tett még egy „dzükka” nevű ételről, amelyet jellegzetesen őszét ételnek tekint. Részletesebben ír róla a könyvében is, ahol általában a tejtermékek jelentőségét hangsúlyozza.5 „Nagy jelentőségük volt és van a tejtermékeknek: sajt, vaj, túró, kefir stb., ezek az oszétek mindennapi étkezésében jelen vannak. Korábban, amikor a hegyekben az állattartás volt a mezőgazdaság egyedüli ágazata, a tejtermékek eluralkodtak más táplálékok rovására. Leginkább megmutatkozik ez a folyamat a juhsajt esetében. Ezt felszolgálják zakuszkiként (= hideg előétel), csinálnak belőle pirogot, ám az oszétek legkedveltebb nemzeti étele a »dzükka«, amely a szomszéd népeknél nincs meg. A »dzükka« úgy készül, hogy egy öntöttvas edénybe kevés savót öntenek és a tűzre teszik. Amikor felmelegedett, beletesznek kevéssé vagy erősen sózott, széttördelt sajtot és melegítik. Mikor a felolvadt sajt meg- kásásodik, kevés búzalisztet főznek bele, s állandóan ka- vargatják, egészen addig, amíg a sajtos massza tetején a vaj nem mutatkozik. ”6 1984. április 19. (csütörtök) Reggel sokáig aludtunk, nehéz volt az átállás a moszkvai időre, s 8 óra 40-kor ébredtünk fel. Házigazdáink már fent voltak, és készült a reggeli. Alaposan lezuhanyoztunk, megborotválkoztunk, s nekiültünk reggelizni. Előtte a Szendrei Eszter-féle hazai pálinkát is meghúztuk, de kellett is a jó étvágy, mert itt egészen mások az étkezési szokások. Olyan bőséges reggelit „ütöttek össze”, hogy majd belehaltunk. A reggeli virsli volt (3-4 szál fejenként), mellé egy hangsúlyozottan orosznak mondott étel, a „vinyigred”, ami vegyes, salátaszerü gamírung. Sok változata van. Itt leggyakrabban úgy ettük, hogy cékla, sárgarépa főve, hagyma, sós uborka és apró, kis kockákra vágott (6-8 mm-es) főtt krumpli összekeverve, majd olajjal leöntve. Ehhez még fekete és fehér kenyérszeleteket adtak, amit vajaztak, így ették együtt a virslivel. Mi reggelire kávét kaptunk, ők teát ittak. Ezenkívül két-háromféle felszeletelt sajt is volt az asztalon, amit tea után, vajas fekete kenyérrel fogyasztottak kis falatokban. A „vinyigred” a virslivel együtt túlságosan laktató volt, s a számunkra szokatlan olaj szinte kitömött, úgy éreztük, hogy torkig vagyunk, s állandó szomjúság kínozott. Mivel ők bort nem ittak, elhatároztuk, hogy veszünk, és azt tőlük függetlenül, titokban iszogatjuk majd, mert másképpen a temérdek ennivalótól teljesen megcsömörlünk. Egyelőre azonban nem volt erre lehetőség, mert közölték, hogy ha a Kaukázusba akarunk menni, akkor már intézkednünk kell. Elindultunk a városba. Taxin mentünk, mert esett az eső. Ballonkabátot vettünk ugyan fel, de az állandóan szemerkélő, szél által hajtott eső jól átáztatott, így a beígért kellemes városnézés — érkezésünk napján ugyanis kitűnő idő volt — egyelőre elmaradt. A kaukázusi utat a város közepén lévő egyetlen milícián lehetett csak intézni, a közeli rendőrőrsön ilyen ügyekkel nem foglalkoztak. Elő lehetett készítve az ügy, mert fél óra várakozás után már hivattak is bennünket, és közölték, hogy május 2—12 között utazhatunk. Itt még megvárjuk a május 1-i ünnepségeket. Sok néger, arab és más nemzetiségű várakozott még itt rajtunk kívül ügyfelekként. Azonnal megírtuk haza a jó hírt, lapokat vettünk, s közöltük a kaukázusi út lehetőségét. Az utazás ügyének elintézése után Galina az egyik metró aluljáróban elvált tőlünk, s mi Borisszái mentünk tovább. Az eső megállás nélkül esett, bár kissé csendesedett. A Vörös Térre mentünk a Blazsennij székesegyházhoz. Ebben múzeumi kiállítás van, s a kiállítás azokat a harcokat, illetve a harcok fegyvereit, harci felszerelését mutatja be, amelynek az emlékére maga a székesegyház is épült. 7. kép. „Kamennaja baba" a moszkvai Történeti Múzeumban, 1984 Kívülről szépen felújított az épület, de belül roppant elhanyagolt. A kiállítása is kicsi, poros és piszkos. A falfestés sok helyen lemállott, s ezért az ilyen helyeket festett téglautánzattal pótolták. Eredetileg az egyes tornyok alatt egy-egy szentély volt, ma azonban ezeknek csak a töredéke látható. A bejárattal szembeni-szemközti teret iko- nosztáz zárja le. A padló élére állított vörös téglából van rakva, a mennyezet enyhén botíves, spirális téglaboltív. A falak kupoláig felfutó indás, élénkszínű virágdísze kissé a mi szecessziónkra emlékeztet. A színek tiszták, világosak, de igen zsúfolt az ornamentika, s a teljes felületet kitölti. 5 KALOJEV, B. A. 1971. 165—166. 6 Uo. és SZABÓ László 2007. 14—17., illetve uő: In: Az Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 409—421. 40
