Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Örsi Julianna: Társadalomtudományi kutatások a Nagykunságban
mobilitást megvalósító családokban. Éppen ezek a kutatások mutatnak rá, hogy ilyen jellegű mozgások az előző korszakokban is voltak. Sok összetevője volt annak, hogy egy család meg tudott-e maradni azon a szinten, amit elődeitől kapott, jól tudott-e sáfárkodni a vagyoni és szellemi örökséggel, és azt gyarapította, vagy éppen elúsztatta-e. A mikrotörténelem fel tud mutatni sikeres, szerencsés vagy éppen lesüllyedő családokat is. Mindkét irányba mozgó családok működésének bemutatása tanulságokkal jár a ma emberének is. A család működését segítik az egyéb vérségi kapcsolathálók és a házasság intézménye révén az affinális rokonság is. A jól meggondolt párkapcsolatok az elmúlt időszak minden nehézsége (háborúk, gazdasági nehézségek) ellenére kiállták a próbát. A szocializmusban terjesztett szemlélet (egyéni karrier, munka- közösség túlhangsúlyozása, a párválasztás, család alá- becsülése) kikezdte az új generáció házasságba vetett hitét. Előbb megszaporodtak a meggondolatlan házasságok miatti válások, majd napjainkra elmaradnak a házasság- kötések, és szaporodnak az együttélésen alapuló párkapcsolatok. A ma élő legidősebb generáció még a hagyományos parasztcsaládban nevelkedett, és az iskola is erősitette a szülői házban megismert értékrendet. Ifjúkorukban érte őket a világháború, és házasságkötésük, családalapításuk esett a rendszerváltás idejére. A gazdasági nehézségek, a társadalmi problémák leküzdésére ezek a családok még elég erővel rendelkeztek. Kétségtelen — nem egyformán reagáltak a külső hatásokra, de a belső kohézió együttes cselekvésre ösztönözte őket. A családok együtt költöztek el a kuláküldözés elől, a párválasztás még azonos körből történt (azonos szemléletű és erkölcsi rendű fiatalok kerültek össze), a családon belüli szerepek még hagyományosan alakultak, habár a férfi már külső munkavállalásra kényszerült. Még a munkavállaló nők is anyai szerepüket vállalva a gyermeknevelést előbbre helyezték az emancipáció látható kinyilvánításánál. Míg szüleiket nagy számban lelki válságba sodorta a (szocialista) rendszerváltás, a hagyományos paraszti társadalom rendjének, erkölcsi normáinak megsemmisítésére meghirdetett új állami eszme, addig ez a generáció úgy próbált meg alkalmazkodni, hogy saját maga még követte a korábbi normákat, de gyerekeinek már azt csak annyiban adta át, amennyiben azt azok elfogadták. így a mai középkorúak nevelésében egyfajta kettősség volt jelen. Mintának látta ugyan a saját családja életvitelét, de erre nem mindig kapott megerősítést, biztatást még a szülőktől sem. A makrotársadalom az iskolán és egyéb intézményein keresztül egy új, az ún. szocialista család megvalósítását hirdette. Ebben legfontosabbak voltak: a dolgozó és emancipálódó nő, a munkás, a közösségi ember, a karrier. Ehhez hozzátartozott a tanulás és szakmaválasztás is. Ez a külső és egységes ráhatás olyan erővel érte a ma élő középgenerációt, hogy az elfogadta ezt az új ideált. Megtagadva a korábbi normákat, sokszor csak érzelmekre hagyatkozva, meggondolatlanul választott párt. Ennek következménye a válások nagymértékű emelkedése lett. A női munkavállalás általánossá válásával a felnőtt családtagok között egyenrangúság alakult ki. A munka előtérbe helyezésével azonban egyre kevesebb figyelem jutott az öregekre, majd a gyerekekre. A családok elfogadták, hogy a velük való törődést majd megoldja az állam. így ezekben a családokban már a családi élet harmóniájával, a neveléssel egyre kevesebbet törődtek. A család belső kohéziója minimálisra csökkent. Az anyagi szemlélet eluralkodott a családokban is. A gyermekszeretetei próbálták anyagi jóléttel kompenzálni. így az 1980-as évekre a generációk közötti szakadék már-már áthidalhatatlan lett. A család válságba került, a rokonság működése erősen leszűkült. A lokális közösségek ellenőrző funkcióját elutasították. A társadalom általános válsága kiterjedt a családra is. Egyre több lett a felbomlott házasság, a magányosan felnőtt gyerek. A vérségi kapcsolatok kutatásának eredményeit elsősorban a Családok —famíliák — nemzetségek című kötetünkben tettük közzé, de olvashatók tanulmányok e témakörből a többi kötetben is.26 E témakör újabb kutatási eredményei még további tanulmánykötetben kerül közlésre elsősorban Örsi Julianna tollából.27 3. A lokális közösségek társadalmi összetétele A harmadik kutatási területünk a lokális közösségek vizsgálata. A vizsgált települések helyi társadalmáról elmondhatjuk, hogy két nagy csoportra osztható: 1.) fontolva haladók, 2.) a lemaradók. Az elsőbe kerültek azok a szerencsésebbek, akik meg tudták tartani korábbi státuszukat, azaz állásukat, presztízsüket, esetleg némi vagyongyarapodást értek el a kárpótlás vagy a privatizáció során, kisebb vállalkozási hajlandóságukat felhasználva. Ide kerültek a kereskedelemből, az építőiparból induló szakmunkások, a gazdaságvezetők, a helyi parasztgazdák leszármazottai, az értelmiség változásra nyitottabb képviselői. A kiemelkedésükhöz mindenképpen szükség volt a családi vagyon aktivizálására, a törzscsaláddal vagy barátokkal, egykori munkatársakkal való összefogásra, a szellemi tőkére, amely alapulhatott családi hagyományokon, iskolarendszerű oktatáson. Legnagyobb szerepe azonban az innovációra való hajlamnak volt, amelyet erősíthetett a felnőttképzésben szerezhető új ismeret, egyéb információszerzési lehetőség kihasználása, a bátor kezdeményezés, kockázatvállalás és a kapcsolati tőke. Amint már az egyén vizsgálatánál is kimutattuk, ebben nem volt elég erős a nagykun társadalom. A rendszer- váltáskor nem volt elég példakép — az értelmiség nem vagy csak igen kis számban vállalta fel ezt a szerepet. így példaképnek maradtak a családi hagyományok, amelyek a fontolva haladás magatartását örökítették nemzedékről nemzedékre. Mivel a vizsgált közösségek nem voltak elég tőkeerősek, és kívülről sem érkezett megfelelő tőke- injekció, így csak a család lassan gyarapodó (pl. háztáji sertéstartásból) pénzére és az elődök földtulajdonán alapuló kárpótlásra számíthattak. A családi (mezőgazdáik ÖRSI Julianna 2003.; ÖRSI Julianna 2002.; ÖRSI Julianna 2004. 27 A Nagykun Kistérségi Tanulmányok sorozat újabb kötetébe tervezzük többek között annak a kérdőíves felmérés értékelésének és az egyéni élctútinterjúk tanulságainak a közzétételét, amelyet e kutatási program keretében vettünk fel, de a terjedelme miatt önálló kötetben jelentetünk meg. 392
