Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Néprajz - Örsi Julianna: Társadalomtudományi kutatások a Nagykunságban
sági) vállalkozások bemutatása, elemezése (Krizsán József, Örsi Julianna, Tóth Albert tanulmányai, előadásai) jelzi a magyar gazdaság ezen szektorának állapotát, és rámutat a teendőkre. Speciális alcsoportba tartoznak a népi iparművészek, akiknek családi műhelyük is volt, de a központi kereskedelmi hálózatuk összeomlásával és az idegenforgalom csökkenésével kellett szembenézniük. Csak kevesek tudtak megkapaszkodni. A megújuláshoz kellett az egy évtized. Életútjukat, stratégiájukat Füvessy Anikó, Hekliné Herbály Katalin és Bellon Tibor göngyölítette fel és elemezte tanulmányaiban, előadásaiban.28 A nagykun társadalom nagyobb részét alkotják a lemaradók. Ők a rendszerváltás vesztesei. Elvesztették munkahelyüket, presztízsüket, hitüket. Jelentős számban ide kerültek a betanított-, a segéd- és a szakmunkások. Vizsgálatukkal Szendrei Eszter foglalkozott. Kutatási eredményeit több tanulmányban tette közzé.29 Túrkevén vizsgálta a munkaerőpiacról kikerült csökkent munkaképességűeket, a külterületen élőket és a munkanélküliségből kiutat kereső alkalmi munkát vállalókat. Mig az első két alcsoport megélhetését elsősorban az állami támogatás (járadék, nyugdíj) biztosítja, addig a harmadik és egyben legjelentősebb alcsoport ingázó életmóddal járó alvállalkozói státusban lévő (főleg cigány) brigádvezetők ajánlatait elfogadva keresi a család megélhetésének bizonytalan kenyerét. Különösen ez utóbbiak életmódja, munkakörülményei súlyos egészségkárosító hatással jár, és a helyi társadalmat egy-két évtized múlva robbanásszerű szociális gondokkal terheli. 4. A civil szervezetek szerepvállalása A helyi társadalom közösségeinek bemutatását elsősorban a civil szervezetek feltérképezésével és fejlődésük tanulmányozásával végeztük el. A Nagykunságon létrejövő és működő civil szervezetek kutatása elsősorban Vadász István nevéhez fűződik. A Nagykunsági közösségek című tanulmánykötetünkben is ő vállalkozott az összegzésre, amelynek legfontosabb elemeit kiemeljük: „A helyi civil szervezetekben tevékenykedő tagok száma a nagyobb városokban (Karcag, Mezőtúr) 2.600—3.000 fő, a kisebbekben (Kisújszállás, Túrkeve, Kunhegyes) 1.000—1.500 fő, a falvakban (Kunmadaras, Kenderes, Berekfürdő) 80—200 főre tehető. Ezen belül a rendszer- változás óta eltelt másfél évben meglehetősen jelentős ingadozást, sőt településenkénti eltéréseket is mutatott. Azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált települések többségén elsősorban a horgászegyesületek, másrészt a különböző sportegyesületek, illetve a vöröskereszt csoportok tömörítik a legtöbb tagot. A következő nagyobb létszámú szervezeti forma a nyugdíjas szervezetek csoportja. Őket a különféle hagyományápoló, természet- és városvédő csoportok, érdekképviseleti egyesületek, roma- és cigányszervezetek követik. Több esetben az erőteljesebben a nagypolitika kérdései iránt fogékony szervezetek jelenlétét is megfigyelhetjük... Aligha véletlen, hogy ezen szervezetek igen gyakran szerepet vállalnak a helyi társadalom igazgatásában: ezt jelzi, hogy az elmúlt négy helyhatósági (önkormányzati) választáson gyakran jelölteket is állítottak. A jelöltállítási hajlandóság (vagy kényszer) részben összefüggésbe hozható a nonprofit szektor fejlődésével, ugyanakkor a civil szektor—nagy(párt)politika viszony alakulásával is, melynek jelei nagyon jól tanulmányozhatók térségünkben... A civil szervezetek egyre inkább a pártok vetélytársa- ként jelentek meg. A két legutóbbi települési önkormányzati választáson a térség településein több szervezet is jelöltet állított. A helyi szervezetek leginkább Túrkevén aktivizálódtak. ...(de) a civil szektor és a pártok közötti viszony nem jutott még nyugvópontra... Ha a ... civil szervezetbeli tagság legaktívabb személyiségeit számba vesszük, településenként eltérő képet kapunk. A nyolc kiválasztott településen összesen 925 olyan közösségi szereplőt ismerünk, aki az elmúlt 10—14 esztendőben számottevő tevékenységet folytatott a nonprofit szektorban. Ez településenként eltérő, Karcagon a legtöbb: 267 fő és a legkisebb lakosságszámú Berekfürdőn, ahol 6 fő. Jellemző ugyanakkor, hogy ebből a csoportból, azaz az aktív civil szektorbeli szereplőkből 152 fő egyben intézményi vezető, illetve 153 fő a helyi képviselő-testület tagja is egyben (16-16%). Sajátos jelenség, hogy a gazdasági vezetők kevéssé vannak jelen a nonprofit szektorban, hisz számuk és arányuk a legalacsonyabb. Ha a választott mintában a legaktívabbnak tartott, híradásokban leggyakrabban említett 705 szereplő foglalkozási-szakmai státuszát áttekintjük, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobb csoportot a pedagógusok, közművelődésiközgyűjteményi dolgozók alkotják. A 298 fős csoport a minta 42%-át jelenti, s messze meghalad minden más csoportot (vállalkozók: 179 fő, egészségügyi-szociális terület dolgozói: 80 fő, nyugdíjas: 63 fő, önálló vagy amatőr művész: 45 fő, jogi területen, közigazgatásban dolgozó személy: 17, egyháziközségi-felekezeti vezető: 21 fő).”30 5. Települési stratégiák és településközi kapcsolatok Kutatási programunk az egyén, a vérségi, társadalomszerkezeti és civil szervezeti vizsgálatokat végső soron a lokális közösségek (települések és kistáj i csoport) működése megnyilvánulási színtereiként értelmezte. Ezért egyes tanulmányok jobban kihangsúlyozták azokat a sajátosságokat (gazdálkodás, idegenforgalom, hagyomány- őrzés, lokális tudat), amelyek kiemelt szerepet kapnak a települések jövőterveiben, amelyekre építenek imázsuk megformálásában. Mindez összességében — akarva-aka- ratlanul — adja az egységes nagykun arculatot még akkor is, ha a Nagykunság hivatalosan nem létezik, települései különböző kistérségekbe vannak besorolva.31 A helyi 28 Összegzésre Füvessy Anikó vállalkozott, amely a 3. kötetben olvasható. FÜVESSY Anikó 2004. 29 Kutatására cs az eredmények összegzésére Szendrei Eszter vállalkozott. SZENDREI Eszter 2004/a., 2004/b., 2004/c., 2004/d. 30 VADÁSZ István 2004. 393
