Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Cseh Géza: A Rajk-ügy lipcsei szálai. Ibolya Steinberger rehabilitációs iratai a budapesti levéltárakban
CSEH GÉZA A RAJK-ÜGY LIPCSEI SZÁLAI IBOLYA STEINBERGER REHABILITÁCIÓS IRATAI A BUDAPESTI LEVÉLTÁRAKBAN A Field-Rajk koncepció és a svájci emigránsok E sorok szerzője az 1956-os forradalom németországi hatásával kapcsolatos kutatásai közben bukkant rá egy német—magyar házaspár, Bernhardt Steinberger és felesége szomorú históriájára. Mivel történetüket Magyar- országon részletesebben még nem ismertették, sőt az erre vonatkozó hazai levéltári forrásokat sem kutatták, talán időszerű most, a Rajk-per közelgő 60. évfordulója előtt a Budapesten fellelhető dokumentumokra felhívni a figyelmet. A házaspár kálváriája szoros összefüggésben állt a Rajk-üggyel, ugyanis az állambiztonsági szervek rajtuk át, magyarországi és németországi ismeretségi körük bevonásával, kiterjedt — ám valójában nem létező — nemzetközi összeesküvéshez kívántak bizonyítékokkal szolgálni. Az 1940-es évek végén Berija irányításával, személyesen Sztálin parancsára összeállított összeesküvés-elmélet valamennyi csatlósállamban súlyos véráldozattal járt, és meghatározó jelentőséggel bírt a kommunista országok történetében. A szovjet diktátor már 1948 tavaszán utasítást adott a kelet-európai pártok vezetésének megtisztítására. 1 A kivitelezést azonban a nemzetközi helyzettől és az egyes országok belpolitikai viszonyaitól függően eltérő módon valósították meg. A Sztálin boszorkánykonyháján főzött kotyvalék pontos elemzése, a kelet-európai kommunista vezetők ellen indított eljárások mozgatórugóinak teljes feltárása még várat magára, mivel a kutatás a KGB archívumában és egykori szovjet pártvezetők titkos irataiban szinte lehetetlen. Ezzel indokolható, hogy a történészek ma is jórészt feltételezésekre szorítkoznak. Egyesek, például Schmidt Mária, a kezdődő amerikai antikom- munista kampányra, a szovjet kémek ellen indított eljárásokra adott válaszként értelmezik a Rajk-pert, míg mások, köztük Varga László, a korszak ugyancsak kiemelkedő hazai kutatója, az általános megfélemlítést, az 1930-as évek nagy pereinek másolását tekintik a legfontosabb tényezőnek. Ismert olyan vélemény is, amely szerint nyugati provokáció, a szovjet vezetéshez eljuttatott hamis iratok alapján indult meg a per.ek sorozata, és a kommunista blokk egységét ellenfeleik így akarták megbontani. Az elsődleges levéltári források megismerése nélkül nem juthatunk el ugyan a valóságos háttér teljes megismeréséig, ám a kelet-európai országok nagy pereinek összehasonlító elemzése lehetőséget adhat egyes részletek feltárásához. A Moszkvában kiagyalt koncepciót egy Prágában letartóztatott, majd Budapestre szállított szovjet kém, Noel Havilland Field veréssel és pszichikai nyomással ki- kényszerített vallomásával támasztották alá. Az Amerikában már dekonspirálódott és ezért a további kémszolgálatra hasznavehetetlenné vált ügynököt és családját feláldozták a cél érdekében. Feleségét ugyancsak Csehszlovákiába csalták, majd Magyarországra hozták és bebörtönözték, nehogy a férjére épített koncepciót sajtó- nyilatkozatokkal vagy más úton-módon megzavarja. Field testvérét Varsóban, fogadott lányát Kelet-Berlinben tartóztatták le. Fieldet mégsem ítélték el, sőt a Rajk-per nyilvános tárgyalására tanúként sem állították elő, de több mint öt éven át a külvilágtól szigorúan elzárva, fogva tartották. Akikkel a II. világháború alatt akárcsak áttételesen is érintkezésbe került, azokat mind letartóztatták, és közülük többet kivégeztek vagy öngyilkosságba kergettek. Elsősorban Field és családtagjai korábbi kapcsolataira építve, a magyarországi fejleményekkel egyidejűleg Lengyelországban és Németország szovjet megszállási övezetében is előkészítettek egy-egy, a Rajk-ügyhöz hasonló, elsősorban a kommunista pártvezetés megfélemlítésére irányuló kirakatpert. A tömeges letartóztatások ellenére a perekre mégsem került sor. Lengyelországban Wladislaw Gomulkát elmozdították ugyan főtitkári tisztségéből, és később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám a kommunista hatalom gyengesége miatt a pártvezetők sorainak megritkítása belpolitikai válsággal járhatott volna. Kelet- Németországban, az 1949 októberében csupán formális államkeretet elnyert Német Demokratikus Köztársaságban még bonyolultabb volt a helyzet. A német kommunisták egy része a nyugati megszállási övezetben maradt, és egy kirakatper esetén könnyedén megcáfolhatta volna a vádak képtelenségét. Ráadásul a szovjet álláspont sem volt még egyértelmű Németország jövőjét illetően. Sztálin és az 1 VARGA László 2001. 24. 371
