Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Gy. Fekete István: A szolnoki sportrepülés története (1927–1946)

6. kép: Martfű, Mariházi tanya. Martfűi Helytörténeti Gyűjtemény fotótára, 263. sz.

általános iskolát, óvodát, bölcsődét, boltot, tejbegyűjtőt, cipészüzletet és fodrászüzletet alakítottak ki falai között. Mivel a helyi tanács nem tartotta karban a kastélyt, a tetőszerkezet nagyon leromlott állapotba került. Néhány pártvezető pedig a fölött tört pálcát, hogy a régi rend jelképét, az úri bagolyvárat le kell bontani. Győzelmüket 1960-ban ünnepelhették, amikor a héki Kövér kastélyt végérvényesen kitörölhettük a magyarországi műemlék jellegű épületek listájából.45

A kastélyhoz kápolna is tarozott, amely a Kövér család temetkezési helyéül is szolgált. 2005-re még álló, de már romlásnak indult épületté vált. A megyei lap tudósítása rávilágított a megőrzendő értékre, s az illetékesek figyelmét sikerült felhívni erre a különleges épületre. Az illetékességen itt értendő civil szervezet, önkormányzat, minisztérium, tulajdonképpen bárki, aki tudott valamit tenni az épület megmaradásának érdekében. Akkor még a növényzet teljesen körbenőtte, alig lehetett megközelíteni. Még ilyen elhanyagolt állapotban is őrzött valamit régi pompájából. Rozsdás vasajtón át lehetett bejutni. Bent piszok, törmelék. A kripta ajtaját befalazták, a vandál rongálások miatt. Ma már üres, csontok sincsenek benne.

2008 tavaszára a kápolna megújult. Az önkormányzat tetszetős módon renováltatta, környezetét rendbe tették, virágot ültettek, stb. Az ajtók, ablakok régi fényükben ragyognak. Megmaradt a bejárat fölötti címer, s a felirat, mely szerint 1866-ban építtette Kövér János.

A kápolnát egykor uradalmi cselédek is látogathatták. Nagy búcsúk, körmenetek színhelye volt. Még élő szemtanúk elmondása szerint néha olyan tömeg gyűlt össze, hogy nemcsak a kápolnában, de a környékén is alig fértek el. 1996-ig a kápolnát az egyház birtokolta, akkor elcserélték egy telekre, így az ma önkormányzati tulajdonban van. Harangja egy időben Martfűn szolgált, a temetőben kísérte utolsó útjukra az elhunytak földi sátorházát.46

Kastélyok azonban Martfűn is épültek, a család jóvoltából. Mára sajnos csak a magtár és egy intézői lakás áll a Kövér uradalom tanúságtévői közül.

A legnagyobb épületet, amelyet a népnyelv is „nagy

7. kép. Gőzeke munkásokkal a martfűi pusztán. Martfűi Helytörténeti Gyűjtemény fotótára, 277. sz.

kastélynaknevezett, Kövér Károly 1881-ben bekövetkezett halála után legidősebb fia örökölte, aki a családi rendet követve, szintén János nevet kapott a keresztség- ben. Az ő 1921-ben bekövetkezett halálát követően középső fia, Aladár vette át a birtok irányítását, a kövérmajori kúriát viszont legfiatalabb fia, Kövér János örökölte. A II. világháborút követően a kastélyt lebontották, a többi épületet pedig a Héki Állami Gazdaság kapta meg.

A népi emlékezetben ,Jcis kastély"-ként emlegetett

8. kép. Martfű, Kövér major. Deák Zoltán vázlatrajza a készülő Kastélylexikonhoz

45 VIRÁG Zsolt 2005. 172.

46 BISTEY András 2005.

359