Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Gy. Fekete István: A szolnoki sportrepülés története (1927–1946)
9. kép. Kövér János gazdasági udvara Martfűn, amerikai szélkerékkel. Martfűi Helytörténeti Gyűjtemény fotótára, 436. sz. épület tovább szolgálhatott, de végzetét ő sem kerülhette el. Kövér János építtette, historizáló stílusban, a XIX—XX. sz. fordulóján. Tulajdonjoga 1921-től ifjabb Kövér Jánosra szállt, majd a világháborút követően a Héki Állami Gazdaság kapta meg. Az 1990-es rendszerváltást követően önkormányzati tulajdonba került, de az élet- veszélyessé vált épületet 2004 augusztusában lebontották. Kövér Aladár is emeltetett egy kúriát, amikor az 1920-as években édesapja halála után átveszi birtoktestének irányítását. 1935-ben 395 kh földtulajdonnal rendelkezett a környéken. A kúriát a II. világháború után lebontották, falainak anyagát új házakba épitették be.47 De nem csak kastélyokat bontottak, hanem szinte mindent, ami az urasági birtokokhoz tartozott. Istállót, cselédlakást, ólat, stb. Mindent széthordták, amiből új lakóházat lehetett építeni a frissen osztott földön. Az évtizedek óta házatlan zsellérként szolgálók leghőbb vágya teljesült a földosztással, nem csoda hát, hogy az épitkezési anyagok hiányát pótolandó a mások tulajdonához nyúlt. Bátorítást a helyi hatalomtól kapott, s mint a történelemből ismert, az országos politika sem vetett nekik gátat. Sokszor azonban félelmetes erővel, szinte spontán, a népakaratra hivatkozva történtek mértéktelen pusztítások. Sok esetben a még lakott cselédlakást kezdték bontani, mondhatnék, szegény ember a hasonlóan szegény feje fölül bontotta hajlékát. Előfordult, hogy úgy összevesztek egy-egy darabon, hogy tettlegességig fajult a dolog. Gerendákat fűrészeltek ketté, ablakokat, ajtókat szabdaltak, kerítéseket s mindent osztottak, sokszor akkora mértékben, hogy a maradékokat csak nagy nehézségek árán lehetett az új házak építésénél felhasználni.48 Az előzőekben elmondottakból kitűnik, hogy a gyer- gyószentmiklósi Kövér család birtoka, amely Martfű és Mezőhék mai közigazgatási területén terült el, hosszú és tanulságos gazdasági sikerek után mily csúfos véget ért. Több nemzedék gyarapította a vagyont, amelynek igyekeztek jó gazdái lenni. Most ne csak az anyagiakra gondoljunk, hanem az azokat megtermelő egyszerű emberekre is. Mert azoknak a kastélyoknak, amelyeket a népharag mára már eltörölt, nem csak elegáns lakosztályai, hanem cselédszobái is, nem csak szalonjai, hanem szuterénjai is voltak. Mert a díjnyertes búzát házatlan zsellérek és napszámosok aratták, a kiállításon győztes marhákat istállófiúk gondozták. A felkutatott visszaemlékezők hangjából, a ránk maradt írott forrásokból viszont kiolvashatjuk, hogy emberséges, jószívű gazdái voltak a birtoknak. Nem egy szolgáló más gazdához szegődött, s bizony előfordult, hogy idő múltán visszavétette magát az urasághoz, mondván, itt szabad disznót hizlalni, jár komenció, emberi hangot ütnek meg. Amennyiben mégis végső következtetésre szánjuk el magunkat, nem tehetünk mást, mint sajnálkozunk eme 11. kép. A mezőhéki kápolna, mely egyben családi temetkezési helyként is szolgált nagyszerű mezőgazdasági vállalkozás megszűnése okán. Ma már sok mindent másképp tennénk, mondhatnánk, de az idő kerekét visszaforgatni nem lehet. Annyi feladatot azonban adjunk magunknak, olyan célt tűzzünk magunk elé, amely lehetővé teszi a ma még megmaradt ingó és ingatlan vagyontárgyak megmentését. Adjunk az épületeknek új funkciót, ahogy sok más település ezt sikeresen megtette. S ha majd nemzedékek múlva elsétál valaki az általunk megmentett épületek előtt, akkor mondhassa, hogy valamikor, az ő ősei idején volt itt egy gazdaság, amelyet a gyergyószentmiklósi Kövér család gondozott, s hogy az Alföldnek itt, e méltatlanul elfelejtett pontján is teremtődtek országos értékek. 47 VIRÁG Zsolt 2005. 170—171. 48 TÓTH Boldizsámé 2003. 36. 360 10. kép. A Kövér család címere a mezőhéki kápolna falán
