Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Gy. Fekete István: A szolnoki sportrepülés története (1927–1946)
dött Laczkó Gusztáv téglagyárába, munkavezetőnek. A 3. honvéd gyalogezred kötelékében az I. világháborúban négyszer sebesült, amiért bronz vitézségi érdemérmet kapott.32 Ez az egyszerű adat mutatja, hogy ebben az időszakban már nem Kövér Miklós az agyaglencse, és a hozzá tartozó iparterület tulajdonosa. Cs. I. nagyatyjától úgy hallotta, hogy Laczkó Gusztáv Kövér Miklóstól vásárolta meg a gyárat, s azt fejlesztette tovább. Még ekkor is közkézen forogtak viszont azok a fém bárcák, amelyeket annak idején Kövér Miklós adott ki. Anyaguk vörös- és sárgaréz ötvözete, méretük 20—22 mm. Címletüket tekintve egyes, ötös és tízes értékben van birtokunkban. írás lapján a számjegy, fej oldalán az alábbi felirat olvasható: „Kövér Miklós Martfűi Gőz Téglagyára". Monogram is szerepel rajta; MK. Csurgó István 1983-ban még találkozott ilyen eszközzel. Elmondása szerint eme fémérme biztosíték volt a vásárlás igazolására. A nagyszülőktől hallott információ szerint ezek a bárcák ezres és százas egységeket jelöltek. Ügynökök járták a vidéket, s építkezéseken, uradalmakban, állami megrendeléseken próbálták Kövér Miklós termékeit árusítani. Az egyszerűség és szállíthatóság kedvéért a vásárló az ügynöktől fém bárcát kapott. Ezzel jelentkezett megbízottja a téglagyárnál, ahol részére a bárcán jelölt mennyiséget 100-zal vagy 1000-rel felszorozva kiadták. Nem szabad elfelejteni, hogy mindez 1897 előtti időkben történik, az akkori gazdasági, közbiztonsági viszonyok között. Az írásbeliséget sem birtokolta teljes egészében a lakosság, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tégla ára miatt vevőköre főleg tehetősebbek közül került ki.33 Kövér Miklós egyéb érdemeket is szerzett Martfű- puszta felvirágoztatásában. A művészetek támogatására fordított ingatlanok között szerepelt egy kis nyomtávú vasútvonal is, amelynek adatait nagyszerűen dolgozta fel Szikszai Mihály. Az alábbiakban tekintsük át az ő segítségével Kövér Miklós kisvasútjának történetét. 1896-ban három gazdasági vasút működött a megyében. Györgyei Miklós pusztakürti, 3 km-es vasútja, Koh- ner Zsigmond és Adolf szászbereki 4 km hosszú vasútja, és Kövér Miklós 500 mm nyomtávú, 4,3 km-es kisvasútja, amely martfűi majorjából vezetett Martfű állomásig.34 Martfű állomás azon fővonalon fekszik, amely É—D irányban halad Szajol—Kunszentmárton települések között. 1898-ban a Tiszafoldvár—Martfű-puszta kisvasút üzemeltetését, amelynek építtetője szintén Kövér Miklós volt, 39874/1898 számú határozatával engedélyezte a Közlekedésügyi Minisztérium. A sínek a martfűi majorjából (Pe- resi-tanya) vezettek Martfű állomásig. A szerelvényeket lovak továbbították. Kövér János is akart lóüzemű vasutat építtetni, 600 mm nyomtávolsággal, gazdasági célra, Martfű állomástól Mariházi-tanyáig. A kisvasút terveit Schubert Adolf mérnökkel készíttette el. A kisvasút nem csak a martfűi állomástól vezetett volna Mariháza-pusz- tára, hanem a másik irányba, a Lövei-dülőbe is. Az 1923 augusztusában módosított terv szerint azonban nem Martfű állomásig vezették a síneket, hanem a Tiszafoldvár és Martfű állomás között megépített új rakodó kitérőig (,,.Mariházi-kitérő”). Ez alapján a fővonal Mariháza- tanyára, majd annak folytatásaként Alsó-tanyára vezetett. Ebből a vonalból egy leágazás vitt a Lövei-dűlőbe. A kis- vasutat elsősorban répaszállításra használták. Végleges építési engedélyét a Közlekedésügyi Minisztérium 81496/1923 v.sz. határozatával adta meg.35 De nem csak a gazdasági életben ért el számottevő sikereket Kövér Miklós. Az úri osztály is számon tartotta. így még inkább érthető az a bánat és szomorúság, amely megérintette 1919—20-ban, politikai téren ért támadások során, a színjátszás iránt érzett elkötelezett vonzódása miatt. 1896. május 14-én tartotta Jász-Nagykun-Szolnok vármegye millenniumi díszközgyűlését. Kettős ünnepet ültek: egyrészt e napon ünnepelték meg a magyar állam ezer éves fennállásának emlékét, s ekkor került sor a kórház ünnepélyes átadására is. A szebbnél szebb és nagy értéket képviselő díszmagyar ruhák között feltűntek Kövér János, Kövér Miklós, Gorove László... Horthy Zoltán sötétebb színű díszmagyar ruhái is. Továbbá: A kórház átadására meginduló díszmenetben a fogatok között különösen kitűntek gr. Almásy Imre négy tarka mén-, Kövér Miklós nemzeti színű pántlikával feldíszített négy szürke, Kohner Adolf és mások több díszes négyes és kettős fogatai. Az egybesereglett közönség többször hangos éljenzésben tört ki eme pazar látvány hatására.36 Kövér Gábor, az üzletember Egy, a dokumentumokban alig szereplő rokon, bizonyos gyergyószentmiklósi Kövér Gábor, Lázár Józseffel 1900-ban megszervezi a Tiszaföldvári Községi Hitelszövetkezetet 175 taggal, 438 üzletrésszel, 9458 korona értékben.37 Adalékok a Kövér család martfűi gazdaságához 1910-ben Kövér János tanyáján, a népszámlálás során összeírnak 185 embert, abból 182 magyart, és 3 oláh nemzetiségűt. Hitéletüket tekintve 100 katolikus, 73 református, 9 evangélikus, 3 görögkeleti vallású.38 Nála szolgál Brunner Mihály (Tárnok, 1869), 1919-től intéző. Felesége Horgos Franciska, gyerekei Mária-Mar- git, Franciska-Veronika, László-Mihály, Margit-Euália. 32 SCHEFTSIK György 1935. 125. 33 A bárcák hasznosságára nem ez az egyetlen elfogadható magyarázat. Szakembereket megkérdezve sincs azonban száz százalékos bizonyíték az érmék felhasználhatóságát érintően. Ez úton is kérem a tisztelt olvasót, amennyiben birtokolja hasonló eszközök magyarázatát, ossza meg a szerzővel, hogy további feldolgozásaiban tudja alkalmazni. 34 SZIKSZAI Mihály 2001. 131. 35 SZIKSZAI Mihály 2001. 138. 36 NÁNÁSI Mihály 1996.47. 37 SCHEFTSIK György 1935. 130. 38 Az 1910. évi népszámlálás.... 1912. 548. 357
