Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó László: Szabó István muzeológusi munkássága
Alkotó ereje teljében — 2005 Ugyanígy dolgozott együtt művészettörténész feleségével, s vált maga is a képzőművészet szakértőjévé, sajátos művelőjévé. Nemcsak a közösen írott cikkekben mutatkozik ez meg, hanem abban is, hogy sajátos kultúrtörténészi módszerével felesége önálló munkáinak is sokszor vetette meg szilárd alapját a történeti háttér felderítésével, művészinteijúk készitésével, életrajzok összeállításával, intézménytörténetekkel. Mondanom sem kell, hogy ez kívülállók számára egyáltalán nem nyilvánvaló, s az is bizonyos, hogy mindketten nyertek vele tudásban, szemléid. kép. Tisza-túrán, a Tisza mente gyűjtése idején, 1977-ben letben, módszerben egyaránt. Volt a múzeumnak az 1960—70-es években olyan korszaka, amikor a régészek ásatási eredményeit, a vidéki kollegák történészi, geográfiai, néprajzi munkáit szinte hetente megbeszéltük egymással, vitatkoztunk, csiszolgattuk egyikünk-másikunk szemléletét. Tudván tudom, hogy Stanczik Ilona vagy Vaday Andrea, Szlankó István vagy Bellon Tibor, Bathó Edit vagy Vadász István, Bereczki Ibolya vagy Selmeczi László egy-egy munkája során milyen megoldandó nehézségekkel küzdött, s mikor, ki, milyen szempontból tett olykor önkéntelen megjegyzést vagy járt utána egy-egy részkérdésnek, ami a szerzőt a holtpontról elmozdította. S tudom azt is, hogy Szabó István mennyit adott és kapott e beszélgetések során. A Jászkunság kutatása során, s orosz nyelvtudása miatt is kezdett el foglalkozni a jászok rokonainak, az oszétek- nek a történetével, művelődéstörténetével. Szabó Lászlóval alkalmuk volt a Kaukázusban is megfordulni, s itt és Moszkvában jelentős könyvanyagot összeszedni. Magyarországon ő volt az első, aki az oszétek nemzeti eposzából, a Nárt eposzból fordítást közölt. Mint az észtek kutatója, tisztában volt ennek a Kalevipoeghez és a Kalevalához hasonlón összeállított műnek nemzeti jelentőségével, kultúra-meghatározó szerepével. Több kisebb- nagyobb publikációt vehetünk kezünkbe tollából, ha a jászok és oszétek korai történetével, kapcsolatával akarunk megismerkedni. Nagyszabású kutatási programot is készítettek Szabó Lászlóval. Oszétekről szóló írásai fordításra ösztönözték munkatársait is, s egy önálló kötetre való néprajzi és történeti cikket közre is adott belőlük. Sajnálatos módon az azóta végbement történeti események a módszeres kutatást lehetetlenné tették. Fontos cikksorozattá nőttek a zsidóság társadalmi szerepéről szóló cikkei. Részben a Jászkunság korai polgárosodását, parasztpolgári fejlődését, részben a kisvárosi polgárság társadalmát tanulmányozva került látókörébe ez a problémakör. Ma hálás dolog ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert izraeli és magyar zsidó alapítványok anyagilag is jelentősen támogatják az ilyen jellegű kutatómunkát. Nála a téma iránti érdeklődés addigi kutatásaiból, a kutatás logikájából következett, s alapvetően a kisvárosi élet mélyebb megértése, a belső mozgatórugók feltárása volt a cél. Mind a zsidókat hosszú időn át kizáró Jászkunság, mind Szolnok megyeszékhellyé alakulását követő gyors anyagi és kulturális fellendülése megkívánta a zsidóság történeti szerepének tisztázását. A legújabb kor és a mikrotörténelem kutatója Egy Pozsonyban megjelent munkában kiváló történészünk, Vígh Károly beszél arról, milyen szerencse érte akkor, amidőn hosszú hányattatás után pár év nyugalmat és lehetőséget kapott a Legújabbkori Múzeum falai között a József nádor téren. Ez a mesterségesen konstruált, később Munkásmozgalmi Múzeummá, majd a Nemzeti Múzeum Legújabbkori Osztályává lett intézmény a megyei múzeumi szervezet kialakításával egy időben jött létre. Itt jó néhány „bélyeges ember” is menedékre talált Vígh Károlyhoz hasonlóan. A Bukarestben végzett, régész diplomával rendelkező Gerelyes Ede főigazgatóként a múzeum létét, fontosságát kívánta hangsúlyozni, s munkatársainak, illetve a vidéken szervezett legújabb koros muzeológus státusban levők számára szabad kutatási lehetőséget igyekezett biztosítani. Szolnokon én voltam az 21. kép. Gyűjtés közben a tiszafüredi táborozás idején az 1980-as évek közepén Gulyás Évával 28
