Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Írások az ünnepeltről és az ünnepelttől - Szabó László: Szabó István muzeológusi munkássága

22. kép. Angol barátjával Windsorban, 1973-ban első ilyen státusú muzeológus, majd Szabó István lépett örökömbe. A központi intézmény vezetői több belső összejövetel után a nyilvánosság elé is kiálltak, és nagy­szabású tanácskozást rendeztek a legújabb kor, a legújabb kori muzeológia fogalmáról, meghatározásáról. A kecs­keméti konferencián Szabó Istvánnal közösen vettünk részt, és együtt fogalmaztuk meg a legújabb kor fogalmát elsősorban muzeológiai, kutatásmódszertani szempontból. A tanácskozás anyaga kötetben is napvilágot látott, s most ebből idézzük az erre vonatkozó részt: „A legújabb koros történész muzeológus gyűjtő-, feltáró munkája során a közelmúlt eseményeivel, kérdéseivel foglalkozik. Olyan korral, amely alapvetően nemcsak más szerkezetű, más viszonyokkal és hatóerőkkel rendelkezik, mint bármely más, ezt megelőző történeti időszak, de amelyben maga is benne él, illetőleg amelynek eseményei emberi emléke­zettel is elérhetőek. így természetszerűen más módsze­rekkel is kell vizsgálni, mint a történelem bármely más periódusát (...) A legújabb kori (közelmúltban lezajlott) események vizsgálatakor a kutató nemcsak az írásos anyag teljes bőségére támaszkodhat, hanem a közvetlen megfi­gyelésre és az élő emlékezetre is. A kutatott és a vizsgált anyag közelsége alapján, az ebből adódó sajátos mód­szerekkel képes a vizsgált folyamatot életszerűen rekonst­ruálni. (Természetesen az esetleges, csak történeti távlat­ban elemezhető zavaró körülményeivel együtt). Például egy termelőszövetkezet történetének megírása előtt, akár hosszú évekig figyelheti a szövetkezet munkáját, tevé­kenységét. Kutatásainál nem szorul pusztán a fennmaradt adatokra, hanem személyes tapasztalatokat, élő, pl. mag­netofonra gyűjtött anyagot is felhasználhat. Ilyen lehető­sége egyéb történésznek nincs; minél régebbi kort kutat, annál inkább kényszerül igénybe venni a korszakra vonatkozó, véletlenül fellelhető, véletlenszerűen megőrzött adatokat, vagy akár törvényszerűen képződött, de egymás­sal sokszor nem összefüggő forrásokat. Ezzel szemben a legújabb koros kutatónak alkalma van a teljes anyagból (számára forrásanyagból) válogatni. Különleges helyzete veszéllyel is jár. Egyrészt könnyen előfordul, hogy lé­nyeges és lényegtelen adatok keverednek, vagyis a kutató a nem megfelelő szelektálással elvész az anyagban, másrészt a kutató maga is benne élvén a korban, szubjektív ítéletei is befolyásolják az anyag szelektálását, megítélését. (...) Az események közvetlen megítélésében rendkívül jelentős segítséget nyújt a kutatás számára, mert az adatokat életszerűbbé teszi: az emberek kikérdezése. Ezen az alapon részletes információkat lehet kapni az események közvet­len részvevőitől, de közvetett úton is, az esetben, ha az adatközlő csak a részvevők élményeiről szerzett ismereteit tolmácsolja. Mindkét esetben a néprajzban és a szocioló­giában alkalmazott módszer átvételéről van szó. Ezért a bevált eljárás szerint a kapott információkat itt is tanácsos más adatközlők előadásával egybevetni és ellenőrizni... A legújabb kori történész a régi korok kutatóival szemben bizonyos többletet ad a történeti folyamat megértéséhez; magát a folyamatot közvetlenül tanulmányozhatja, megfi­gyelheti sajátosságait, s nem csak bizonyos produktumo­kon át következtethet a valóságra, hanem a tevékenység, mint folyamat között a szituáció figyelembe vételével törvényszerűségeket képes feltárni. így a legújabbkoros történész abba a helyzetbe jut, hogy a teljes történeti folya­matot töretlenül és hézagmentesen vissza tudja adni. Az ilyen vizsgálati módszert tekintjük munkánk során leg­újabb kori történetinek, és legújabb kornak azt az idősza­kot, amelynek vizsgálatánál ez a módszer maradéktalanul alkalmazható. Ily módon a legújabb kor kezdő határa attól függ, hogy ezt a vizsgálati módszert meddig tudjuk időben 23. kép. Ordzsonikidzében a Terek folyó hídján Szabó Lászlóval és Vilen Uarziati őszét etnográfussal. 1984. 29

Next

/
Thumbnails
Contents