Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Papp Izabella: Görög nemesi címerek jelképei a XVIII–XIX. században
lyeket az uralkodó nemesi rang adományozásával jutalma,, 10 zott. A nemesi cím leglátványosabb külsődleges jele a címer, melynek szimbólumrendszere olykor sokat eláml a tulajdonosáról. A heraldika szerint a címer olyan pajzsba foglalt színes jelkép, amely mértani formát vagy stilizált képet ábrázol, ez azonban nem lehet perspektivikus, sem árnyékolt. Igen fontos szempont volt, hogy a címerek örököl- hetők voltak, földbirtokhoz és családhoz kötődtek." Kialakulásuk idején a lovagi tornákhoz, más vélekedések szerint a keresztes hadjáratokhoz kapcsolódtak. A pajzsra festett színes ábrázolások a tulajdonos megkülönböztetését szolgálták, s a jelképek később váltak viselőik, illetve a család állandó szimbólumaivá.10 11 12 * Az első címer Francia- országban 1130 körül keletkezett, Kelet-Európábán a XIII. században jelent meg. A magyar címerfejlődésre a nyugat-európai, elsősorban a német heraldika gyakorolta a legnagyobb hatást." Valamennyi címer legfontosabb eleme a címerpajzs, itt szerepelnek azok a jelképek, ábrázolások, melyek olykor az adományozott személyére, esetleg tetteire is utalnak, amivel az uralkodói elismerést kiérdemelte. A heraldikával foglalkozó magyar és külföldi szakemberek azonban egyaránt óvnak attól, hogy a címerek jelképeiből messzemenő következtetéseket vonjunk le. Véleményük szerint több száz év elteltével nem lehetünk bizonyosak abban, hogy a körülmények, a korabeli szemlélet és gondolkodás- mód milyen szerepet játszott egy-egy címerkép kialakulásában.14 Ennek ellenére úgy véljük, a görög kereskedőknél bizonyos esetekben ez mégis megkísérelhető. Ők ugyanis nem ősi nemesi címerekkel rendelkeztek, hanem Magyarországra érkezve a második, harmadik generáció tagjai kapták a nemességet, s az adománylevél szövege gyakran egyértelműen utal érdemeikre, életpályájukra. A következőkben néhány konkrét példa segítségével azt próbáljuk érzékeltetni, hogy a nemessé váló görögök címerein szereplő jelképek mennyiben különböztek, illetve miben hasonlítottak a korabeli magyar címerek ábrázolásaihoz, s az asszimiláció, a tevékenységük változása milyen mértékben követhető nyomon a címerek jelképeinek változásában. „Kelet fehér aranya” a görögök címereiben A görög nemesi címerek jelképei között számos olyan található, amely megegyezik a magyarok körében szívesen és gyakran használt jelképekkel. Vannak azonban eltérő, többnyire csak a görögök címerképeiben megjelenő szimbólumok is, melyek elsősorban legjellemzőbb foglalkozásukra, a kereskedésre utalnak. Az Észak-Görögország kopár hegyvidékeiről útra kelő balkáni kereskedők jellegzetes keleti árucikkeit, a különleges selymek, bőrök, textíliák gazdag választékát, a jó minőségű és olcsó kézműipari termékeket már a XVII. századtól szívesen fogadták Európa piacain. A bécsi textilmanufaktúrák számára igen fontos alapanyagot jelentett a „kelet fehér aranya”, a szülőföldön gazdagon termő gyapot, melynek szállításával számos görög család szerzettjelentős vagyont. A görög nemesi címerek egy részén ezért igen fontos szerepet kap a gyapotfa, annak termése vagy virága. Ennek ábrázolása jelenik meg az egyik legismertebb görög eredetű család, Sina György és családja címerképében is.15 A család a kereskedelméről és kézműiparáról híres észak-görögországi Moschopolis városából származott. Már az ősök is kereskedéssel foglalkoztak, ezzel alapozták meg vagyonukat. Az albán, majd török pusztítás miatt szülőföldjük elhagyására kényszerültek, de ezt követően is sokáig megmaradt kapcsolatuk az anyaországgal. Közben kiépültek nyugati kereskedelmi kapcsolataik, elsősorban Bécsben és Pesten kereskedtek. Idősebb Sina Simon 1798-tól már önálló céget alapított Bécsben, s hamarosan a Habsburg Birodalom legfontosabb gabona- és gyapjúszállítója, emellett jelentős bankára lett a család. A XIX. század elején Magyarországon földbirtokokat vásárolt, közben egy bécsi gyapotkereskedő ház megbízottjaként közvetítette a szülőföldjéről a gyapotot a bécsi textilmanufaktúrák számára.16 1818-ban I. Ferenc császár neki és féltestvérének magyar nemességet adományozott, a Temes megyei Hodos és Kizdia birtokokkal.17 Sina Simon fia György a pénzügyi élet terén is igen tehetségesnek bizonyult. Bécsben mint bankár tevékenykedett, s az ausztriai pénzváltó intézet igazgatója volt. Eredményes vállalkozásai hasznából Magyarországon kívül Ausztriában, Csehországban és Morvaországban is nagy kiterjedésű földbirtokokat vásárolt. Hamarosan Ausztria leggazdagabb bankárjaként tartották számon, s egyben a Habsburg Birodalom egyik legnagyobb földbirtokosa is volt. Hatalmas vagyona jelentős részét jótékony alapítványokra fordította, a magyar és a görög tudomány és művelődés intézményeit egyaránt támogatta. Magyarországi tevékenysége közül kiemelkedik a Lánchíd építése, melynek fővállalkozója volt, s baráti kapcsolat fűzte Széchenyi Istvánhoz. Fia, Sina Simon folytatta apja nemes törekvéseit, bőke10 Fontos szempont volt, hogy a török alattvaló görögök esetében a letelepedéssel megszűntek azok a jelentős vámkedvezmények, melyek a vándorkereskedés időszakában kivételezett helyzetbe juttatták őket. 11 NYULÁSZINÉ STRAUB Éva 1987. 7. A szerző későbbi összefoglaló munkájában új definíciót fogalmazott meg, mely szerint: „A címer a 12. század első felének végén, elsősorban a fegyverzetre festett színes ábrákból, harci jelvényekből kialakult olyan speciális jelvény, amely tulajdonosának állandó, meghatározott szabályok szerint megalkotott, pajzsba foglalt, színes szimbóluma. A jelvények és a címer közös vonása, hogy mindkettő megkülönbözető szerepet tölt be, de egy jelvény csak akkor válik címerré, ha konkrét személyhez kötődik és tulajdonosa, illetve örökölhetőség révén állandó szimbólumává vált.” NYULÁSZINÉ STRAUB Éva 2001. 13—14. 12 BERTÉNYI Iván 1993. 11. 13 NYULÁSZINÉ STRAUB Éva 1987. 7. 14 BÁRCZAY Oszkár 1897.302—305., BERTÉNYI Iván 1993.51. 15 A család történetéről bővebben: KERÉNYI B. Eszter 2003. 16 HORVÁTH Endre 1943.58—59., NAGY Iván 1863.208—210. 17 Magyar Országos Levéltár (Továbbiakban: OL) Királyi Könyvek LXV. 896. 214
