Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)

Történelem - Zsolnay László: Körmenetek, kegyes társulatok, búcsújárás a XVIII. századi Jászságban

1768-ban a gimnáziumi ifjúság lelki életének fokozottabb gondozására Jászapátiban is engedélyezte a jezsuita gimnáziumokban szokásos Mária kongregáció működését: „Mivel Jász Apáti helységben a Parochialis Templomban még 1693 esztendőben bé hozatott s azután 1743-ikbe a Szent Kereszt Társaságával egybe kapcsolatod, de mind eddig megyebeli püspökiül annak rendi szerint nem erősített Boldogságos Szűz Máriának Congregatióját vele egyesült Szent Keresztnek Congregatiójával együtt hely­ben hadgyuk, erősíttyük és némineműképpen felállíttyuk, tituláris ünnepére Boldogságos Szűz Szent Neve napját rendelvén. ”8 Mint látjuk, a dátumok néhány évet itt is eltérnek, mint már annyiszor vizsgálódásaink során, de a magyarázat mégis helytálló egy társulat eltűnésére, illetve egy új létrejöttére, anélkül, hogy valami helyi sajátosságot kel­lene nyomoznunk a jászapáti vallásos élet változásában. Jászárokszállás 1746 Konffatemitások: — Havas Boldogasszony — Keresztelő Szent János — Páduai Szent Antal — Szent Ferenc Búcsúk: — Sarlós Boldogasszony napján a jászdózsai kápol­nához — Szent György napján Csányba — Szent László napján Visznekre — Szent Jakab napján Adácsra — Szent Anna napján a tamaörsi kápolnához — Szent Mihály napján Jászdózsára Processiones exeundo non comitantur e templo, séd ad­jungunt se tumatim post et extra pagum, redeundo vexilla humeris referunt et turmatim pipando, jocando redeunt. (A körmenetek elindulván nem a templomból kísértet­nek, hanem a falu mögött és azon kívül csoportonként csat­lakoznak hozzá, visszatérvén a zászlókat vállon viszik és csoportokban nevetgélve, tréfálkozva mennek vissza.) Jászárokszállás 1766 Konffatemitások: — Szűz Mária — Szent Antal — Szent Ferenc — Keresztelő Szent János A templomban négy oltár volt, a főoltárt a legrégibb időktől fogva a Szentháromság tiszteletére szentelték fel, a mellékoltárok közül az egyiket először Keresztelő Szent János, később Szűz Mária, a másodikat Szerafikus Szent Ferenc, a harmadikat pedig Páduai Szent Antal tiszteletére építették és szentelték. Mindegyik oltárnak a gondozására és illendő karbantartására négy társulat szerveződött. Az egyiket Havas Bodogasszonyról, a másodikat Keresztelő Szent Jánosról, a harmadikat Assisi Szent Ferencről, a negyediket pedig Páduai Szent Antalról nevezték el. E két utóbbi társulat szervezetileg lazán a gyöngyösi főtársula­tokhoz tartozott, de ettől függetlenül itt évente négy-négy alkalommal szabály szerint egy-egy énekes szentmisét mondattak az élőkért és holtakért. A Kordaviselő Társulat az újhold vasárnapján tisztelgő körmenetet tartott a temp­lom körül énekes szentmisével és szentbeszéddel. A XVIII. században az Árokszálláson szolgáló plébá­nosok között sok gyöngyösi és jászberényi, egri ferences barátot találunk. A mindig jelenlévő ferences atyák rész­vételével a konfratemitások szervezték meg az egyházi körmeneteket, a búcsújárásokat. A körmenetek résztvevői részben a templomból indultak el, részben a község mellett csatlakoztak a társulati zászlókat vivőkhöz. A mintegy 50 kilométerre lévő Mátraverebély-Szentkútra Pünkösd és Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) az 1780-as évektől kezdve szerveztek zarándokutakat. A katolikus egyház állandó és változó ünnepein és a vasárnapokon általában két szentmise volt a templomban: téli időszakban az első misét: a kismisét 7 órakor tartották, a nagymisét 10 órakor. Nyári időszakban 6, illetve 9 óra­kor történt a beharangozás. A nagymisék előtt mindig szentbeszédet mondtak. Hétköznapokon egy mise volt, alkalomszerűen ezzel egy időben a mellékoltámál is mi­séztek a vendégszolgálatban lévő ferences atyák.9 Az 1760-as években a templomot átépítették. Mester­nevek nem maradtak meg. Kiss József, a templom mo- nográfusa, az egri ferencesek között véli megtalálni őket magas szakmai nívójuk okán, amit szerinte erősít az a tény is, hogy a főoltárképet és két mellékoltár festményét Esz- terházy legkvalitásosabb művésze, Johann Lucas Kräcker festette. A templom külső díszítésére elhelyezték Szent Péter, Szent István, Szent Pál, Szent László és Szűz Mária szobrait. Két tábla is megemlékezik a templom építéséről. Az egyiken ez áll: A Szentháromság tiszteletére a városi tanács együtt a néppel — 1768. A másikon pedig ez: Min­den javak bő forrásának, a Szentháromság egy Istennek építették az árokszállásiak 1767-ben. A régi mellékoltá­rokat megtartották, s két újjal (Nepomuki Szent János, Boldogságos Szűz Mária) kiegészítették. Az új főoltárkép két oldalán Szent István és László szobra áll. A templom­ban elhelyezésre került még Krisztus koporsója, egy hordozható Mária kép, Fájdalmas Szűz Mária, Boldog­ságos Szűz Mária és Dávid király képe. A műtárgyak sokasága és kvalitása mindenképp szükségessé tesz a későbbiekben egy alapos ikonográfiái elemzést. Árok­szállás külterületein két kápolna is volt, ahol rendszeresen miséztek. Az egyik Jászszentandrás pusztán a Szent Ke­reszt felmagasztalásának tiszteletére, a másik az Adácsra vezető út mentén Havas Boldogasszony tiszteletére volt felszentelve.10 8 SOÓS Imre 1985.373. 10 KISS József 1996. 68-69. 9 KISS József 1996. 206

Next

/
Thumbnails
Contents