Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Zsolnay László: Körmenetek, kegyes társulatok, búcsújárás a XVIII. századi Jászságban
Jászberény 1746 Konfratemitások — Szeplőtelen fogantatás, megerősítve 1703-ban — Szent Kereszt, megerősítve 1715-ben — Szent Anna Körmenetek: Processiones publicae per modemum pa- rochum abrogatae, quia sine nulla devotione, imo cum plu- rimo scandalo peragi consveverunt. (A nyilvános körmeneteket az új plébános felfüggesztette, mivel azok ájtatosság nélkül, sőt ellenkezőleg több botránnyal szoktak végeztetni.) Jászberény 1766 Konfratemitások — Szentháromság, a budai kongregáció fíliája — Krisztus Teste, az egri főegyházi kongregáció fíliája, mindkettőt 1760-ban hagyták jóvá. — Szent Kereszt, 1715-ben alakult — Szűz Mária mennybevitele, régen alakították — Szent Anna A jászberényi ferencesek kegyes társulatai Szántó Konrád beszámol a jászberényi ferencesek által alapított Szent Ferenc Társulatról, melyet kordásoknak vagy övhordóknak is neveztek," s melynek hajadon tagjai körmenetek alkalmával hordozható Mária szobrot vittek. A társulatot V. Sixtus pápa (1585—1590) alapította Szent Ferenc tiszteletére, a vallásos lelkűiét öregbítésére és a tagok kölcsönös támogatására. A társulat elnevezését onnan kapta, hogy tagjai kordát és fehér övét viseltek a ruhájuk alatt, mely övét körmenetek alkalmával a felsőruha felett hordozták. Vallásos összejöveteleiket havonta újhold vasárnapján rendezték, melynek során Szent Ferenc oltáránál ájtatosságon vettek részt. Ezenkívül a ferences szentek ünnepein is rendeztek ájtatosságokat a templomban. A jászberényi kordások egyesületét 1701-ben alapították a ferencesek. Az egyesületről bővebb felvilágosítással a nagytemplomnak 1766-os kánoni látogatási jegyzőkönyve szolgál: „A szentferencrendiek legszigorúbb szabályok szerint élő és az Üdvözítőről elnevezett tartományához tartozó házát találjuk itt. Ennek vezetése alatt van az Övhordók társulata, melyet elődünk, néhai méltóságos és főtisztelendő Telekessy István úr engedélyével alapítottak. Jövedelme a hívők kegyes ajándékaiból vagy hagyatékából és onnét származik, hogy minden tag köteles az övért 9 garast fizetni. Ezen jövedelmekről a felügyelő számol el. A pénztárban van 50 frt. ” A ferencesekhez köthető másik kegyes társulat a ferences harmadrend, melyet 1221-ben maga Assisi Szent Ferenc alapított világban élő követői részére. A Magyar- országon a középkorban igen elterjedt rendet a török hódítás megsemmisítette. A felszabadítás után a XVIII. században azonban újból virágzásnak indult a harmadrendi élet. Jászberényben az 1750-es években alakult meg a rendi közösség. A kordások társulatától elsősorban abban különbözött, hogy több imára és egyéb vallási gyakorlatra kötelezte tagjait. A szigorúbb követelmények ellenére a rend tagjainak száma gyorsan növekedett, és a XIX. században már elérte a 300-at.11 12 A juhászok kegyes célokkal létrehozott társulatának megalakulási ideje ismeretlen. A XIX. század elején biztosan létezett, de nincs okunk arra, hogy megalapításukat ne tegyük az előző évszázadra, mivel akkor már egységesen oltárépíttetőként léptek fel a jászberényi juhászok, akik majd az 1860-as évektől hívják magukat Szent Vendel Társulatnak. A társulatnak nem volt egyházilag hivatalosan jóváhagyott szabályzata, a kor lelkületének és szokásainak megfelelően azonban vallásos céllal alakult. A vallásos megnyilatkozások lényegében azonban csak keretét alkották egy társadalmi réteg összefogásának. A juhászok társulata az állattartó, birkatenyésztéssel foglalkozó réteget tömörítette. A társulat védőszentje Szent Vendel volt. A szent a legenda szerint skót hercegi családból származott, de elhagyta a királyi udvart és remete lett először Franciaországban, majd Németországban. Az emberek seregestől jártak hozzá, mert meg tudta gyógyítani az állatokat, a pásztorok is ezért választották patrónusukká. A társulat tagjai évente kétszer mondattak a barátok templomában a Szent Vendel oltárnál szentmisét: élő tagokért tavasszal, a megholtakért pedig ősszel. Ezenkívül minden évben október 20-án, Szent Vendel ünnepén részt vettek a Szent Vendel oltárnál mondott ünnepi misén. Ilyenkor az oltárt égő fáklyákkal vették körül, majd utána a társulat zászlaja alatt körmenetben vonultak az Akasztófa hídjánál lévő Szent Vendel szoborhoz, hogy ott ájtatos- ságot végezzenek. Utána a társulat elnökénél közös „birge ebéden” vettek részt. Ezekre a társulati ebédekre a XIX. század második felében már meghívták a város vezetőségét és papságát is. A társulat tagjai a közös misék előtt az I. kerületi körben gyülekeztek, innen mentek a barátok templomába, s a mise után ide tértek vissza leöblíteni az út porát. Ilyenkor jó pár liter pálinka is elfogyott, s jó hangulatban vonultak az elnök házához a birkapaprikásból és neszűri borból álló ebédre. A XIX. században a társulat vezetőségét: az elnököt, jegyzőt és pénztárost, valamint a kis dékánt háromévenként választották. A jászberényi határban három Szent Vendel szobor van, a ferences templomban pedig három régi Vendelinus társulati zászló, amit a tagok temetésére is kivittek.13 A ferencesek Úrnapi körmenete 1782-ben A rend História Domusa így számol be az eseményről: „Június 2-án az úrnapi ünnepélyes szent misét templo11 SZÁNTÓ Konrád 1974. 76. 13 SZÁNTÓ Konrád 1974. 89. 12 SZÁNTÓ Konrád 1974. 89. 207
