Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Zsolnay László: Körmenetek, kegyes társulatok, búcsújárás a XVIII. századi Jászságban
Szegényeket segíti, vagy a Szent Mise halgatásban, avagy ha pap annak mondásában magát gyakorollya." Mindezek után az irat még rendelkezik a vétkek megválásáról, ünnepek megtartásáról, gyónásról, s arról, hogy mely kegyes és Istennek tetsző cselekedet után hány napi búcsú jár. Valamint a megszentelt búcsús tárgyak — olvasók, keresztek elidegenithetetlenségéről, sőt még kölcsönadásának tilalmáról is. Ezek a tárgyak az elvégzett személyes szent cselekedetek nélkül az irat értelmében nem érnek semmit. A szolnoki Damjanich János Múzeum történeti adattárában 3096-97. szám alatt található egy dokumentum, amely a Canonica Visitatio, Szolnok megyei vonatkozású műemléki, helytörténeti adatai az Egri Érseki Levéltárból címet viseli, kijegyezte Kovács Béla muzeológus, Eger. Az iratcsomó az 1746 és az 1766—67-es egyházlátogatási jegyzőkönyvek kivonatait tartalmazza, vagyis a Barkóczy- és Eszterházy-féle látogatásokét, melyek értékes adatokat nyújtanak számunkra az egész megye, így a Jászság területéről is a konfratemitások és búcsúk vizsgálatához. Jászalsószentgyörgy A településen a két vizitáció szerint két konfratemitás működött: Szűz Máriáé, melyet 1717-ben alapítottak és Szent Ferencé, ami 1740-ben jött létre. Búcsúra Keresztelő János napján Jánoshidára, Sarlós Boldogasszony napján Jászladányba, Kisboldogasszony napján Jászapátiba és Szent Mihály napján Jászapátiba jártak. Lippay Lajos plébános a következőket mondja el a vizitációkban említett társulatokról: „Jászalsószentgyörgy népe minden időben kedvelte a vallásos életet, ezt tanúsítják leginkább a kebelében fennállott vallásos egyesületek, társulatok. Ilyen volt a b. Szűz eljegyzéséről nevezett társulat, mely 1717-ben keletkezett önként, a főpásztor engedélye nélkül. Ennek bizonyos szabályai voltak, melyek a tagok előtt minden évben, midőn a társulat elöljáróit választó, felolvastattak. Tagjai évenkint 9 kr. tagsági díjat fizettek. Számadásait a helyi plébános jelenlétében, valamennyi tagja előtt vizsgálta. Volt a plébános által jóváhagyott főelöljárója, kit atyának nevezett. Pénztárában 1766-ban 7 frt. 10 kr. találtatott. A másik társulat Szerafikus Szent Ferencz chordás társulata volt. Ez is a főpásztor tudtán és engedélyén kívül 1740-ben alakult körülbelül ugyanazon módozatokkal, mint az előbbi: Ennek tagjai is 9 kr-t fizetnek évenkint. Ennek pénztárában a visitatio alkalmával 8 frt. 37 kr. találtatott. E két társulat a plébánosnak évenkint 26 frt-ot fizetett 48 sz. miséért. Ez utóbbi társulatot látogatni, s igazgatni évenkint egy Sz. Ferencz rendi szerzetes járt ki Szolnokból. Az említett püspöki látogatás a két társulatot egyesíteni rendeli, a szerzetes beavatkozását eltiltja és Barkóczy püspök által ajánlott Oltári Szentség társulatát behozatni parancsolja. ”3 1719-ben a Szűz Mária társulatnak hordozható Mária szobrot vesznek Márkus Ilona és Simon Anna dékánasszonyok. 1720-ban pedig vörös palástot a Mária képre.4 Szent Ferenc tisztelete, vallásos társulatai az egész Jászságban nagyon népszerűek voltak. Ez természetesen betudható a ferencesek folyamatos jelenlétének a Jászságban, s jelen esetben annak is, hogy Jászalsószentgyörgyön, de pl. Jászárokszálláson is, a XVIII. században szinte végig a ferencesek adták a káplánokat.5 De itt, Alsószent- györgyön fordul elő az első adat arra, hogy a Jászságban nem a szalvatoriánus jászberényiek vagy gyöngyösiek, hanem a minorita szolnokiak gyakorolnak vallásos felügyeletet, ráadásul egy olyan rendházból, amely már a váci egyházmegye területére esik. Ennek okát egyelőre nem tudom megmondani források hiányában, az viszont szembetűnő, hogy Barkóczy 1746-ban rendeli el a két testvérület összevonását új néven, s 1783-tól kerülnek egri egyházmegyei káplánok a településre. A késlekedést talán a jászok kegyúri joga magyarázza. Azt sem tudjuk, hogy a két konfratemitás egyesült-e, mivel az 1766-os vizitáció még mind a kettőt említi, s Oltáriszentség társulatról nem számol be. 1782—88 között viszont királyi rendelet tiltotta meg a vallásos társulatok működését. II. József rendeletére ekkor számba vették őket Magyarországon, s vagyonukat is elkobozták. Különösen nehéz helyzetbe kerültek ekkor a ferencesek, akik csak akkor tarthatták meg templomaikat, ha azok plébániaként is működtek. A koldulás eltiltása is alapjában rengette meg a rendet.6 Jászalsószentgyörgyön régen a búcsú utáni csütörtökön ünnepelték az Űrnapját, amikor a templom kertjében a négy világtájnak megfelelően négy sátort állítottak fel, és körmenetben azt körüljárták imádkozva, énekelve. A sátrakat feldíszítették virággal, zölddel. A körmenet után ezeket a hívek elhordták, mert gyógyító hatásuk volt.7 Jászapáti Konfratemitásai 1746-ban: Szent Ferenc, Szűz Mária, Szent Kereszt. Búcsújárásai: Keresztelő Szent János napján Hevesre, Szentháromság napján Jászalsószentgyörgy- re, Sarlós Boldogasszony napján Jászladányba, Szent Jakab napján Jászjákóhalmára, Szent Anna napján Tama- örsre, Szent István napján Erkre, Szent Mihály napján Jászdózsára, Szent Márton napján Mihálytelekre. Az 1766-os vizitáció konfratemitásai pedig: Szűz Mária, melyet 1693-ban alapítottak. A Szent Ferencről elne- vezettet 1730-ban, a Nepomuki Szent János nevűt 1763- ban alapították. Az egri érsekség levéltárában az Archívum Novum 3 LIPPAY Lajos 1893.65. 6 FÁY Zoltán 1999. 82. 4 LIPPAY Lajos 1893. 39. 7 LUKÁCSI Lászlóné, LUKÁCSI László, RUSVAY Lajos én. 257. 5 LIPPAY Lajos 1893.56. 204
