Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.
katmondó adat, hogy 1613-tól a hódoltság végéig Túr képes volt évi 292.750 akcse átalányt fizetni a töröknek. A megyei portaösszeírás szerint is 1635-ben és 1686-ban messze tájon még mindig Túr a legnagyobb hely, amely azonban a magyar és a török részről is veszélyeztetett állapotában az 1670-es években újra védő árokkal erősiti meg önmagát. Sőt megszervezi az ún. parasztvármegyei fegyveres önvédelmet is, amely a török engedélyét is bírta, s amelyet Zrínyi Ilona is támogatott. Az egyik 1677. évi török tapu defter szerint ekkortájt a város férfi népessége (nős és nőtlen) elérte a 992 főt. Túr tehát lényegében kisebb erődként szolgált, ezért tartózkodott 1680-ban falai között Thököly Imre is, aki a töröktől ekkorra megkapta az egész Külső-Szolnok vármegyét. A város 1682-ben is a kuruc csapatoknak adott szállást. A sikertelen bécsi csata után, amikor 1683 őszén a visszavonuló Giráj tatár kán csapatai pusztították a Nagykunságot és Mezőtúr vidékét, a Berettyó körüli falvak elpusztultak. A tatárok támadása alatt Thököly egyik ezredese (Ottlyk György) Túron tartózkodott, s így írt az eseményekről naplójában: „...A fejedelem Tokajba vevén útján... Kende Gábor urammal Túr városában beszállottunk, itt egy hétig volt nyugovásunk, ezután érkezett Szolnok felől a tatár kán fia, vagy 6 ezer tatárral, kik erővel ránk akarnának szállani, úgy kellett őket a város faláról lelökdösni. Két hét múlva megérkezvén Thököly fejedelem az Asszonnyal, Zrínyi Ilonával”.68 A fejedelem ekkor járt Túron utoljára. 1682-ben Thököly Imre oltalomlevéllel is segítette a túriak védelmét (1682. november 18.) Két év múlva maga IV. Mohamed szultán engedélyezte számukra a város régi árkának kijavítását. 1685-ben a szolnoki bég ad lehetőséget az árok kitisztítására és a megsérült védőfal (palánk) fákkal történő megerősítésére. Az utóbbi példák is a veszélyeztetett lét és az önvédelem lehetőségeinek bizonyítékai. Túr lakói 1678-tól olyan felhatalmazással is rendelkeznek a szolnoki Oszmán bégtől, hogy az ellenszegülő gonosztevőket meg is ölhetik, legyenek azok „akár török, akár rácz, akár magyar renden lévők"69 A felszabadító hadjárat megindulása után (1684) a törökök egymás után adják fel a Felső-Tisza-vidéki váraikat. 1685. október 19-én feladják Szolnokot is. 1686- ban felszabadul Buda, 1687-ben Eger. Várad azonban csak 1692. június 5-én. Gyula 1695. január 12-ig marad török kézen. Túr városát a császáriak azonban még Szolnok visszavétele előtt szinte teljesen kifosztják, ahol elvonulásuk után még évekig a török befolyás érvényesül. Az utolsó parancsoló levelet 1691. június 24-én Abdullatif váradi pasa irta a túri és a ványai bírákhoz, élelmet követelve a katonasága részére. Ez év végén mégis a Heister generális által vezetett császári csapatok okoztak szinte végső megpróbáltatásokat a Berettyó vidékén: Túr egy része is a lángok martaléka lett. A hatalmas pusztításról a mezőtúri tanács 1692. évi jegyzőkönyvi részlete azt jegyzi meg rezignáltan, hogy az ország felégetése során „csak a különleges isteni gondviselés mellett maradott meg Túr is, midőn sok más helyek végképp elpusztíttattak’’.70 És ezt a tanácsban teljesen őszintén is gondolták, református hitvallásuk igazát és erejét is látva ebben. A REFORMÁCIÓ TANAI igen fogékony talajra találtak Mezőtúron. Az új hittételek terjedésének kezdeti szakasza 1538 és 1550 közötti időre tehető, ezt a kálvini nézetekkel azonosuló Szegedi Kis István tanításának évei követték (1551—1553). A református egyház protocolluma így összegzi ezen fontos időszakot: „a Túri Sz. Ekklésia 1551-től fogva Reformáta vallású volt".1' Tóth Dezső szerint a teljes áttérés legkésőbb 1567-ben, a debreceni zsinat idején fejeződött be. Erre mutat Kapitány András, az újból megalakult római katolikus egyház első plébánosának 1776-ban tett nyilatkozata is, amely szerint a Szent Erzsébetről elnevezett plébániai templomot a reformátusok 1562-ben foglalták el. Ez az időpont egybeesik a református egyház első hivatalos prédikátora szolgálatának kezdetével is (Clypeátor János 1564—1578).72 A török — mint tudjuk — a hódoltsági nép lelki életével nem törődött, vallásának, hitének gyakorlását szabadon hagyta, s ezzel lényegében elősegítette a vallási lelkűiét által vezetett összetartozás és közös felelősség ébrentartását. A város és az egyház teljes rendi egységben élt. A város elöljárósága biztosította a református egyház működését és a hivatalnokok (lelkész, oskolamester, kántor) alkalmazását. A katolikus egyház tagjainak száma annyira leapadt, hogy 1584-ben a plébánia megszűnt.73 A középkorban épült templom, amelyet a reformátusok birtokba vettek, romladozó állapotban volt, főhajója beszakadt. A torony egy része és a szentély, valamint a sekrestye aránylag épen maradt.74 Faragó Bálint: A mezőtúri református egyház története című munkájában elmondja, hogy ,Mezőtúron már a reformáció előtt kőből épült iskola és templom volt, rendes plébánossal'. Az adatok alapján joggal tehetjük hozzá véleményéhez, hogy a reformációra áttért település még inkább nem hagyta magára a templomot és az iskolát. A templomot megjavították, az iskola pedig 1552-re már „collégiummá fejlődött”. „Ezen collégiumért — miként írja a szerző — sokat szenvedett a város, de mégis el nem bocsátja, költségével és javaival oltalmazza és szaporítja”.75 Az iskola rektorai közül a következők nevei maradtak fenn: Szegedi Kis István (1553 előtt), Thuri Pál (1555), Félegyházi Tamás (1567), Csehi Pál (1579), Csengeri István (1660), Nádudvari Péter (1665), Diószegi S. János (1671), Egresi István (1675), Bátorkeszi Gergely (1678), Desericki András (1679), Lendvai Márton.76 68 TÓTH Dezső 1942. II. 220—222.; BODOKI FODOR tán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 15., 18. Zol73 FARAGÓ Bálint 1927. 25.; BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 21. 69 SZML: Az állandó kiállítás 1682. évi dokumentuma. BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 222., 15. 74 CHOBOTFerenc 1915. 329.; A szentély és a sekrestye nyomai az 1718. évi Canonica Visitatiokor még felismerhetők voltak. 70 KRISTÓ Gyula 1981. 202—206.; BODOKI FODOR tán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 16. Zol75 FARAGÓ Bálint 1927. 13., 20.; Forrásul az egyház Matriculájára (1714) hivatkozik. 71 72 FARAGÓ Bálint 1927. 17—18. TÓTH Dezső 1942. II. 226., 247. 76 BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 22. 181
