Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.
pecsétes levelet, amelyeken megfigyelhettük a teljes sigil- lumot (1578-ból, illetve 1586- ból).48 Ezeken már jól látható volt nemcsak a pecsét ábrája az ugyancsak 1 cm átmérőjű mezőben, de az ezt szegélyező 0,7 cm széles körirat (inscriptio) is. A két utóbbi pecsétkép segítette az első ábrájának pontos megállapítását. A 2. pecsét pedig azért is jelentős, mert ennek köriratában volt teljesen kivehető a tipárium készitésének dátuma, az 1564. év. Tehát az 1564. évi nyomat nem attól a tipáriumtól származott, mint a másik két pecsét. A pecsétábrák azonossága azonban vitathatatlan. (Vö. a rajz, illetve az 1578-ból és az 1586-ból származó pecsétképek.) AZ ELSŐ ISMERT MEZŐTÚRI PECSÉT leírása: A pecsét kör alakú, átmérője 1,7 cm. Kívül babérkoszorú — és vékony zsinórkeret díszíti, majd a körirat és egy belső gyöngysor-gyűrű (!) teszi zárttá a pecsétmezőt. Ezen a várost jelképező természetes liliom egyedi rajzolata jelenik meg, magassága 1 cm. A sigillum díszes körirata (inscriptio), „NAG -TVRY PECHET-1564-” A pecsétkép — a pajzs külön feltüntetése nélkül is — tekinthető Mezőtúr címerrajzának, címerének (kerek pajzsban).49 A tipá- riumba történő vésetése a város ősiségét és Nagy Lajos király emlékéhez való ragaszkodást bizonyítja. A rajzolat alsó fele különösen emlékeztet Károly Róbert és Lajos király arany forintjának liliom-ábrázolásához és a címerükben használt ún. Anjou-liliomok képéhez. Mezőtúr maga választotta a természetes liliomot megjelenítő rajzolatot jelképül. Ez lett a város ismertető-azonosító jele. A mezőtúri liliom nem királyi adomány. Semmilyen hazai oklevél, okirat nem emlékezik meg az adományozásról. Felvett voltát maga a pecsétkép és a magyar nyelvű körirat is egyértelműen kifejezi. A mezőtúri jelképek kutatásánál is alapvetően fontos az eredet, az adott szimbólum keletkezésének, gyökereinek vizsgálata, a hiteles adatok számbavétele s azoknak a történelmi körülményekkel történő összevetése. Ezért is részletezzük jobban ezt a kérdéskört. Nagy Lajos uralkodásakor Túr gazdasági ereje, lakosságának száma elmaradt attól a szinttől, amellyel például Kassa, Pozsony, Késmárk rendelkezett már a XIV—XV. században, s amelynek alapján ezen városok címeradományban részesülhettek. Gondolnunk kell arra is, hogy 1405-ben az uralkodó Mezőtúrt és Varsányt — igaz országos érdekből — eladományozta, de a hazai gyakorlat szerint címerét őriznie kellett volna a városnak, vagy később — ilyen privilégium esetén — megújításért folyamodhatott volna. A források ilyen folyamodványról nem szólnak. Annak a kérdésnek a megnyugtató lezárásához, hogy Túrnak nem volt adományozott címere, a korra jellemző egy-egy példát kívánunk még megemlíteni. Ilyen például, hogy Kassa címerét Zsigmond király címereslevél formájában erősítette meg, s hogy a jászok és kunok ismert kiváltságaik és szolgálataik ellenére csak 1746-ban nyernek címeres pecsétet Mária Teréziától. (Tudjuk, Mátyás király 1469-ben Túr mezővárost mindazon jogokkal felruházta, amelyekkel a Kolbász-széki kunok már régi időktől éltek.) Berény város (civitás) is maga vett fel jelképes pecsétet, amelyet 1498-ból ismerünk. Ezt tették a nagykunok is, három liliomot ábrázoló sigillumukat 1629-ből találtuk meg az Országos Levéltárban. A jász települések egyébként 1707-ben kerületi pecsétet kértek Rákóczi Ferenctől, de nem kaptak a fejedelemtől, mivel azzal előtte sem rendelkeztek. A jászok közössége így 1708-ban önhatalmúlag vesz fel címeres pecsétet a kürtöt és 3 nyílvesszőt tartó vitéz képével. Ezt 1746-ig, a jászkun címeres pecsét elnyeréséig használhatták, ezután már csak az adományozott jelkép lehetett a hivatalos szimbólumuk. Talán még szemléletesebb Debrecen példája. A város I. Lajos királytól 1361-ben nyeri el a szabad bíró-és plébánosválasztás jogát. Majd 1405-ben Zsigmond a budai civitás teljes jogkörével egyező privilégiumban részesíti. 1477-ben pedig Hunyadi Mátyástól kap királyi árumegállító jogot. Debrecen eredeti ősi címermotívuma, a zászlós bárány (agnus dei) nem adományozott jelkép. Majd csak I. Rudolf király 1600. évi oklevele vonatkozik a város címerére. Ebben az ősi debreceni szimbólumot bővíti ki az uralkodó a bibliát jelképező két könyvvel és a főnixmadárral. I. Lipót az erős várost szimbolizáló pálmafával és a gondviselést kifejező fénylő nappal gazdagítja tovább Debrecen címerét 1693. évi diplomájában, amely egyben az ismételten szabad királyi várossá nyilvánító oklevél is.50 (Debrecen ezen szimbóluma lesz 1909-től az egyetemes magyar református egyház jelképe, címere is. Ezt az egységet hirdetve ott láthatjuk egyik példányát a mezőtúri református templomban is a szószék mellett függő fehér lobogón.) Mezőtúr jelképeinek kutatásában — miként említettük — az okiratokban fennmaradt pecsétábrák, pecsétmotívumok jelentenek biztos forrásokat. Az okiratokra nyomott pecsét (jelével és feliratával) három fontos feladatnak felelt meg: mint külső zárópecsét garantálta a tartalom titkosságát, bizonyította a lepecsételt irat (olykor tárgy) 48 OL E-213. Kamarai Lt. Városi és községi pecséttel ellátott ir. 6. cs. No. 20. (Jászkunság) 30. levél. 578.; OL P-343. Kállay cs. Lt. 1570—1593. Fase. 6. No. 540. 1586. évi irat. 49 Például Tarpa hajdúváros pecsétcímere sem tartalmaz külön pajzsot, pedig azt II. Rákóczi Ferenctől kapta 1708-ban; a pajzsot egy lombkoszorú helyettesíti. (STRAUB Éva 1999. 116., 241.) 50 OL V-5. Községi iratok. Hajdú-Bihar megye 22. sz. Debrecen. 177
