Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.
átvevő diákok megható, jövőbe tekintő fogadalomtétele zárta. A jelképek értékét mindig ősiségük, motívumrendszerük mondanivalója és (idővel) történetiségük adja. Mezőtúr esetében mindhárom tényező meghatározó szerepe érvényesül, igen megtisztelő helyet biztosítva jelképeinek a magyar szimbólum-örökség gazdag tárában. Azért mondható el mindez, mert a városi címer és a zászló — minden részletével, motívumával — a több száz éves mezőtúri múlt hiteles történéseihez és a hagyományok tiszteletéhez kötődik, ahogyan ezt a következő lapokon be is mutatjuk. I. Történelmi előzmények Mezőtúr első pecsétképei Általánosan ismert immár, hogy Mezőtúr nem véletlenül épült arra a helyre, ahol ma is található, a kedvező földrajzi tényezők és a neolitikumig visszavezethető korok itt élt népeinek kultúrája jelölte ki a helyét a határban. Ebben elsősorban meghatározó volt az élővíz és az árvízmentes magaslatok egymáshoz való közelsége, a kiöntések ellenére viszonylag egészséges éghajlat és a térséget átszelő utak jelenléte. A történelmi emlékezet mellett teljesen megalapozottnak kell tekintenünk a református egyház legrégibb anyakönyvének (1714) azon bejegyzését, miszerint „ Túr egyidős a magyar királysággalAnonymus szerint (1210 táján) a honfoglaláskor Ond vezér törzse szállta meg a vidéket. E törzsből származtatta magát a Baár-Kalán nemzetség, amely Csongrád várát választotta központjául. Az is bizonyos, hogy a XI. század végén az egyház Túrt a váci püspökség joghatósága alá sorolta be.3 4 Az 1208-1235. években a váradi (nagyváradi) káptalan előtt tartott istenítéletekről készült jegyzőkönyv is említi Túr települést (1219). A II. András-kori dokumentum rögzíti, hogy a „Túr falusi Szob” [Zub de villa Túr], akit a túrpásztói apát küldetett tüzes-vaspróbára, s mivel a keze a próbán megégett, bűnösnek ítéltetett.5 Hiteles adat, hogy 1266-ban a Baár-Kalán nemzetség utolsó tagjai IV. Béla király előtt Túrt a margitszigeti domonkos-rendi apácakolostorra hagyományozták. A sziget királyi birtok volt, így később annak eredeti birtokosaira, a királyi házra szállt át Túr birtokjoga.6 Villa Túr emlékét őrizte meg számunkra IV. László egyik 1281. évi oklevele is, amikor az egri püspöknek az 1261-ben jogtalanul elvett birtokait visszaadja (Pauhamara, Turchedi, Keve).7 Ezen oklevelekről 1324. szeptember 11-én Károly Róbert megerősítő dokumentumot ad ki, s ebben Mezőtúr Túrlaka néven fordul elő.8 I. Lajos király több alkalommal időzött Túron [Tuur], például 1344-ben; az 1348. augusztus 13-án kelt levelében pedig túri és varsányi ispánról (tiszttartó) olvashatunk [comes de Thur et Wossyan]. 1371. április 28-án oklevelet is bocsát ki a településen [in villa Twr], mindenkinek megtiltva, hogy a Kuncheg nemzetségbeli „Fekete” Miklós fiát, kun Lászlót, a király hívét és kunkapitányt, valamint a kapitányságában lévő kunokat megkárosítsák, elítéljék.9 Egyik 1377. május 14-i oklevél Túr mezővároskában való Miklós mesterről emlékszik meg [Gregory OPPIDULIS nostri de Thwr].10 Egy másik oklevél szerint 1378-ban (június 3.) még ismét a Körös melletti faluként szerepel a település, [villa Túr iusta fluvium Keres],11 a város történetírói — Fodor Zoltán és Fodor Zsigmond — szerint viszont 1378-tól Mezőtúr már oppidum, azaz mezővárosi rangú helység.12 Valójában a fejlett kézműiparral és vásár- tartási joggal rendelkező Túr erre az időre válik a környezetéből kiemelkedő hellyé.13 Teljesen magától értetődő, hogy az igen messze vezető mezőtúri emlékezet mélyen kötődik I. Lajos kiemelkedő uralkodásához, a király tiszteletéhez, s ahhoz a kitüntető figyelemhez, amelyben általa részesült a város. Joggal írta róla Monaci Lőrinc velencei historikus, hogy a vallásos lelkületű uralkodó — az ébredő reneszánsz hatását követve — a magyarságot:14 „ ...Emberibb, nemesebb életre vezette És harcolni taníta, nevét külnépek előtt is Rettenetessé tette — dicsőségét ragyogóvá. ” Ennek a kötődésnek tudható be, hogy a hagyomány Mezőtúr címerét is Nagy Lajos király adományának tartja, amelyet a vásártartási privilégiummal együtt nyert el (1378).15 Ez azonban nem bizonyított, és nem bizonyítható. A társítás kapcsolódhat valamelyest ahhoz az ismerethez is, hogy az Anjou uralkodók idején veszi kezdetét Magyarországon a színes jelvények, címerek szélesebb körű használata. A közszereplő családok, intézmények és a bandériumokat hadba vezető főurak mellett azonban min3 Dr. Draskovits Dénes úr; dr. Papp Róza főorvos (a gimnázium volt diákja) emlékszalagot tűzött a lobogóra; A város képviselőtestülete 2007. július 1-jei hatállyal a gimnáziummal összevonta a közel 40 éves Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskolát. 4 BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 7.; TÓTH Dezső. 1942.1. 6.; FARAGÓ Bálint 1927. 6. 5 KANDRA Kabos 1898. 191—193; BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 7.; BENEDEK Gyula 2000. 11. 6 FEJÉR György 1829—1844. IV/3. 315.; BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 7. 7 GYÁRFÁS István 1873. 302—303., 410., 446.; BENEDEK Gyula 2000. 12. 8 GYÁRFÁS István 1883. 465. 1347. augusztus 19-i oklevelében Kuncheg, a Csertán [csuka] nemzetségbeli kunok kapitánya sátor alatt lakó 12 kunnak Tötös királyi ajtónállómester birtokára való átköltözését megengedi. Kuncheg saját pecsétjével hitelesíti az oklevelet Budán. Gyárfás szerint a pecsét már oly töredékes, hogy „azon a kiadó kapitány címere többé ki nem vehető”. Ez az első ismert oklevél, amelyet egy kun nemzetség kapitánya saját nevében adott ki. (GYÁRFÁS István 1883. 72—73., 484—485.; Zichy Okmánytár II. 236—237.) 9 BENEDEK Gyula 2000. 18—20. 10 BENEDEK Gyula 2000. 21. 11 BENEDEK Gyula 2000. 23. 12 BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 8. 13 MÁLYUSZ Elemér 1953. 137. 14 Monaci Lőrinc Nagy Lajos lányának, Máriának életrajzírója. SZILÁGYI Sándor (szerk.): A Magyar történeti életrajzok. Bp. 1885.; MÁRKI Sándor: Anjou Mária Magyarország királynéja I. (A Demokrata. XI. évf. 43. sz. 2007. október 25. 4.) 15 Vö. BODOKI FODOR Zoltán—BODOKI FODOR Zsigmond 1978. 7—8. 170
