Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Botka János–Botka János Hunor: Mezőtúr régi–új jelképei I.
Károly Róbert aranyforintja (1325) den família, személy készíthetett magának megkülönböztető jelvényt, még a települések is; a katonáskodásra alapuló címeralkotás és -használat nemcsak a kiváltságosok lehetősége volt. A címer (a pajzsba foglalt ábra) leegyszerűsített értelemben mindig tulajdonosának megjelenítője, jelképe. Esztergom és Buda címeres pecsétje a XIII. század második felétől maradt fenn várképekkel és Árpád-sávos pajzsokkal, motívumaik a királyhoz való tartozást fejezték ki. Székes- fehérvár mai címerének háromtornyú várat mutató részlete az 1270-ből ismert pecsét ősi ábrája. Közismert, hogy az Anjou uralkodóink címereikben hangsúlyozni kívánták, hogy — ha leányágon is — az Árpád-ház örökösei. Ezért szívesen szerepeltetik a vörösezüst vágásos mezőt címerpajzsaikon. A Képes Krónika (1358) tanúsága szerint Károly Róbert (V. István dédunokája) címeres pajzsának jobb felében (szemből bal oldal) az ismert Árpád-sávok húzódnak, bal felét pedig kék mezőben stilizált aranyszínű Anjou-liliomok töltik ki. Liliom díszíti aranyforintját is.16 I. Lajos (1342—82) és Mária (1382—95) azonban pecsétjeiken a vágások melletti mellékpajzsban a kettős keresztet is megjelenítik. 1369-ben I. Lajos meg is mondja, hogy a kereszt az ő királyi jelvénye.17 Tata 1490-ből ismert pecsétjének pajzsán ott láthatjuk a vágásos mező és a kettős kereszt mellett a valójában francia királyi gyökerű aranyliliomokat is. Az utóbbi pecsétrészletek az Anjou-kori eredet emlékei. Egy évtizeddel Károly Róbert az aranyli- liomos pajzsféllel (1358) trónra lépése után Lajos király megváltoztatta az aranyforint képét: 1354-től az ő pénzeinek előlapját az Anjou-lili- omos magyar címer foglalta el, a hátlapon pedig Szent László vette át Szent János helyét. Egyébként követve apja példáját nagy gondot fordított a pénzkibocsátásra (miként utódai is), így a magyar forint igen értékállónak bizonyult, s elterjed egész Európában. Megismerték sajátos jelképeit is, itthon pedig természetesen közismertek voltak. Az első városi armálisunk is Nagy Lajosnak köszönhető 1369- ből.18 Ebben az oklevélben az uralkodó a kassai polgárok részére pajzsba foglalt címert adományozott, amelyet pecsétjükön és zászlójukon használhattak. Az uralkodó maga is kijelenti, hogy saját királyi címeréből adta a pajzsfőben szereplő három liliomot és az alatta vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmezőt.19 A városok után a mezővárosok és a községek is választottak maguknak megkülönböztetésül, önigazolásul szolgáló jeleket, jelképeket. Ezek legrégibb megjelenési formája is a pecsét, a sigil- lum,20 amelyek használata a XV. században vált általánossá. A pecséteknek elsősorban hitelesítő szerepük volt, a korai időkben a saját kezű aláírásoknál is fontosabbnak tartották őket. Feliratuk (inscriptio) szövegét, a pecsétkép rajzolatát a tulajdonos határozta meg. A pecsétek követelménye volt a másokétól való Nagy Lajos aranyérméje 1354-ig Kassa ősi címere 1369., 1453 Tata város régi-új címere egyértelmű különbözőség. Ezt elsősorban a készíttető érdeke kívánta meg, így a települések is a legkülönbözőbb pecsétképeket vésették pecsétnyomóikba (tipárium). 16 A 2 cm átmérőjű, 3,5 gramm 23 karát finomságú aranyból készült első magyar forint 1325-ből (Magyar Nemzeti Múzeum). A Budán veretett érme előlapjára az Anjou-liliom, a hátlapjára Szent János képe került. Köriratai: + KAROU(S) : REX :, illetve S(antus): IOHANNES : B(aptista); a B betű melletti kis korona, a budai verde jegye volt. Vő.: ENGEL Pál 1990.42—43., 46—53. 17 BERTÉNYI Iván 1983. 76.; Uő 1993. 70—72., 96. 18 Vő.: Károly Róbert miniatúra képe a Képes Krónikából, 1358. (GLATZ Ferenc 2000. 62. és 117.) 19 BERTÉNYI Iván 1983. 96—97.; STRAUB Éva 1999. 9.; SZÉLL Sándor 1941. 21—23. — Az első (pajzsból, sisakdíszből és takaróból álló, azaz) teljes címert adományozó diplománk kiállítása Zsigmond király nevéhez fűződik: ez a Csentcvölgyi család 1398. évi címereslevele. (STRAUB Éva 1999. 9—10.) — A CÍMER szavunk a francia nyelv Poitouban beszélt dialektusából az Anjouk nápolyi udvarán keresztül jutott a magyar nyelvbe az 1270-es évek végén. (STRAUB Éva 1999. 229.; BERTÉNYI Iván—SZABICS Iván 1969.451—454.) Kezdetben sisakdísz volt a jelentése. 171
