Bagi Gábor et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 17. (Szolnok, 2008)
Történelem - Havassy Péter: A gyulai várnagyok és alvárnagyok archontológiája
számára, ahol pedig felesleges föld lenne, amelyet a nagyméltóságú úr vagy a jobbágyai nem használnak, azt pénzért átengedhetik másoknak, hogy akár jobbágyok használják azokat, úgy mégis, hogy azok, akiknek átengedik [ti. a földeket], elismervénnyel ismerjék el, hogy a föld ehhez a várhoz tartozik, és az ilyen elismervényt minden évben újítsák meg. 5. Az erdőket, amennyire lehet, óvják, hogy ne pusztítsák őket, és senki ne vigyen el fát, ha csak nem a szegény jobbágyok, és ezt is csak a várnagyok, az udvarbíró és a városi bíró engedélyével. 6. Az udvarbíró évente vegyen borjakat és neveltesse, hogy azokból lehessen hasznunk, úgy hogy ne legyen szükséges mindig a szegényeket terhelni. 7. A majort újítsák fel, és a földeket műveljék, tartsanak nyájakat (jószágot), hogy ne kelljen mindig pénzért venni, hanem el is lehessen adni, és abból tegyünk szert nyereségre. 8. Mindig legyen egy évre való élelem a várban, és az egész kölest gyűjtsék be és tartsák a várban. 9. Amikor a várnagyok és officiálisok esküjüket leteszik, legyenek kötelezve arra, hogy ne engedjék a nagyméltóságú úr földjeit mások által elfoglalni, és hogy semmit ne idegenítsenek el, és maguk se foglalják el senkinek a földjét, és semmit ne kapjanak jogtalanul. 10. Legyen 16 gyalogos ágyúsokkal együtt. 11. Mivel a vár romos, újítsákfel, és idővel sáncolják is körbe. 12. Az új udvarbíró jobban törekedjen a földművelésre, többet vettessen, mint ahogyan az korábban történt. 13. A jegyző, aki azelőtt az udvarbirótól kapta a fizetését, ettől kezdve a nagyméltóságú úrtól kapja azt, és legyen felesküdve a nagyméltóságú úrra, ahogyan az Germániában szokásos: ellenjegyző. 14. Az erdőőrök fizessenek földbért a többi jobbágy szokása szerint, és a nagyméltóságú úr tartson őröket a várban, akiknek az őr is (?) a sajátjából fizet. 15. A várnagyok kapjanak bírságot a fent leírt rendelet szerint, és ne többet, mivel a szegényeken sok teher van, ahogyan az már eléggé ismert. 16. Mivel sok erdőőr van, és semmi mást nem végeznek, mint őrködnek, ezértjobb hogy a nagyméltóságú úr tartson őröket, és azok fizessenek földbért, mivel mindig változnak, amiből valami baj támadhat, ezért mentsék fel őket azon fáradozások alól, amelyeket végeztek a jószágot Szlavóniába és Budára való hajtása során. 17. Szélhalmon, Izsákon, Turgonyban és Szerheten vagy ötvenen vannak szabadok, akik földbért szeretnének fizetni, hogy megszabaduljanak a munkáktól, mivel túl voltak terhelve; ez nem lehetséges, hanem szolgáljanak a várnál, ahogyan előbb is tették. 18. Arról, hogy tartsanak egy saját kocsit a várnál a nagyméltóságú úr számára. 19. A királyi adókat, hadiadókat, járadékokat és más rendkívüli adókat sohasem adják másnak, hanem mindig küldjék el a nagyméltóságú úrnak a regisztrált adókkal és a pénzekkel együtt érintetlenül és hiánytalanul. 20. Papírt ne keveset vegyen, hanem az éves költségért, ne csak írás céljára, hanem a vár más céljaira is. 21. Mivel korábban az ispánok, amikor valamely helyre lovagoltak, a birtokokon hagyták saját lovaikat, és arra kényszerítették a szegényeket, hogy azok szekereikkel szállítsák őket. Ez tovább nem lehetséges, hanem az ispánok saját lovaikon lovagoljanak az ilyenfajta szolgálatokra, kivéve, ha a nagyméltóságú úr fáradalmas ügyében járnak. 22. Az erdők ügyében senki se adjon pecsétet, csak az udvarbiró. 23. Az udvarbíró mindenkitől, akinek pénzt adott, kapjon nyugtatványt, amelyeket saját belátása szerint kezeljen. 24. Az efféle rendelkezésünk jobb megtartása érdekében oklevelünk vagy a hasonló okiratunk négy példányát adattuk ki, amelyek közül az egyiket mindkét várnagynak, az udvarbírónak és a városbírónknak a pecsétjével ellátva mi magunk fogunk őrizni, a másik három közül pedig, melyeket hasonlóképpen magunk erősítettünk meg titkos [pecsétünkkel], az egyiket a várnagyok, a másikat az udvarbíró, a harmadikat pedig városi bírónk kezében akarunk őriztetni. Kelt Gyula várunkban a húsvét utáni ötödik vasárnap előtti 6. napon az Úr 1520. évében. (Blazovich László—Galántai Erzsébet, In: BLAZOVICH László 2007. 52—55.) IRODALOM BLAZOVICH László 2007. Város és uradalom. Tanulmányok cs források Gyula XV—XVI. századi történetéből. Gyulai Füzetek 16. Gyula. ENGEL Pál 1996. Magyarország világi archontológiája 1301—1457. I—II. Budapest. ERDMANN Gyula—HAVASSY Péter (szerk.) 2001. Békés megye képes krónikája. Békéscsaba. FORGÁCH Ferenc 1982. Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Budapest. HAÁN Lajos 1870. Békés vármegye hajdana I—II. Pest. JUHÁSZ Kálmán 1962. Egy délalföldi hiteleshely kiadványai. Gyula. KÁLNICZKY László 1982/a. Várnagyok és várkapitányok a Hunyadiak korában. In: Tudományos Diákköri Füzetek 11. Tanulmányok a bölcsészettudományok köréből. (NAGY Miklós szerk.) Budapest. 65—164. 1982/b. A Hunyadi uradalmak és familiárisok kapcsolódása Mátyás politikájához. Budapest. (Bölcsészdoktori disszertáció ELTE BTK) KARÁCSONYI János 1896. Békésvármegye története I—III. Gyula. KOMÁROMY András 1906. Kerecsényi László levelei Nádasdy Tamáshoz. TT 255—265. PESTY Frigyes 1882—1884. Krassó megye története. II—IV. Budapest. SCHERER Ferenc 1938. Gyula város története. I. Gyula. 146
