H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Balázs Lajos: Egy ősi házasságkötési rítus székelyföldi kétarcúsága

A többi tanú

21 pedig arról vall, nem kevés megütközéssel, hogy a következő vasárnap már „kontyba vala a leány." Komlósi Gergely azt állította, ,,hogy az kert mellett látta, hogy kontyolják volt be azt az asszonyt." Bácski Györgyné pedig arról beszél, hogy „az székely asszony volt, aki békeszkenődte volt. " Veres Jánosné vallomásából az derül ki, hogy „székely öregember..., az szüle fonta öszve őket. Az volt az násznagyok." Szegedi Györgyné ,,székely nyoszolyóasszonyokróV tesz említést (kiemelések általam), aztán arra is kitér részletező vallomásában, hogy ,,kérdem, hogy hol csináltad te legény ezt a menyecskét ilyen hamar?, az azt monda »Isten adta asszonyom, hiszen így szoktak az emberek élni.« " Fazakas Mártonné vallomása más fontos néprajzi adatot is tartalmaz számunkra: a ,,kontyolódás", „keszkenődés " és más ruha felvétele után az új pár ,,a korcsomába ment s ittanak ott." Amikor azt kérdezte „pirongató" szándékkal a székely Forgács Andrástól, akinek felesége volt „nyoszolyóasszonya az menyecskének", hogy „miért nem esküdtették volt össze őket mán azelőtt", vagyis hogy miért ezt a módot választották, azt mondották, hogy „hiszem jobb, hogy azt mi igyuk meg, az kit az papnak fizetnénk. " Ha számba vesszük a marosvásárhelyi „nász" elemeit és mozzanatait, rájövünk, hogy csaknem egészében födi a csíkszentdomokosi bekontyolásos házasságkötés rítusát, illetve arra, hogy a házasságkötés rítusának egyházi változata előtti népi rítust szélesebb körben gyakorolták, és elégséges volt, de az urbánus környezetben már elutasították, noha Marosvásárhely szerves része volt, része a Székelyföldnek. Mind a két nászra a gyorsított eljárás jellemző: hiányzik a tartós udvarlás, az elválasztó rítusok sora — ismerkedés, háztűznéző, szülői konszenzus, jelentkezés, hozomány kiadása stb. —, más szóval az átmeneti szokás szakaszainak végigjárása, ennél fogva hiányzik a közösségi validáció. De nem hiányozhat a közösség felé tett kommunikációs gesztus. Ezt a funkciót tölti be az általam feltételezett ősi házasságkötési rítus: hajviselet és ruha megváltoztatása. Kiemelkedő szerepet játszik a kommuniót létrehozó mágia: a rituális együttevés és -ivás. Hogy a bekontyolás valóban házasságkötő rítus volt a Székelyföldön, mellette szól még az eseményt ma is kísérő rituális áldásformula, amit Csíkszentdomokoson a kontyoló asszony mond: ,,Aldjon meg az Isten észvei, sok szerencsével, s jó családval; Az Isten adjon nektek jó szerencsét, ne bánd meg, hogy most a kontyot a fejedre rakjuk; Az Atyának és Fiúnak és Szentelek Istennek segedelmével menj az életnek." A menyecske sorsa, ha rosszra változott, elkeseredésében élete sorsforduló eseménye, fő mozzanata az átok referenciájává lett. „Ha nem találja el a házasságot, olyan es van, megátkojza azt, aki békontyolta: Átkozott legyen az a kéz is, aki engem békontyolt. A szülők így átkoznak: A két keze s lába törött volna le, hogy ne tudott volna odamenni, aki a szöktetett menyasszonyt békontyolta. " Bizonyára nem véletlen, hogy később az átok így módosult: „Némult volna meg a pap, mikor minket esszeadott. "

11 Csíkszereda, 2006. július 8. IRODALOM BAKÓ Ferenc 1987. Palócföldi lakodalom. Budapest, Gondolat. BALÁZS Lajos 1994. Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó. 2006. A vágy rítusai — rítusstratégiák. A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről. Kolozsvár, Scientia Kiadó. GENNEP, Arnold van 1995. Riturile de trecere. Iasi, Polirom. GRÁFIK Imre 2001. Házasodási szokások az erdélyi Mezőségben. In: Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. (Szerk. György Erzsébet). Budapest, Planétás Kiadó. 45—49. GYÖRGYI Erzsébet (szerk.) 2001. Lakodalmi szokások: mátkaság, menyegző. Budapest KESZEG Vilmos 1997. A kör szemantikája és szerkezete. Művelődés 50. 4. 34—37. LÜKŐ Gábor 2001. A magyar lélek formái. Budapest, Taton Kiadó. MARIAN, S. FI. 2000b Nunta la románi. (A románok lakodalmi szokásai) Studiu istorico-comparativ. Bucuresti. Editura Saeculum I. O. NÉMETHNÉ Fülöp Katalin 2001. A párta is konttyá változzon! Esküvői öltözet a népviseletben. In: Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. (Szerk. György Erzsébet). Budapest, Planétás Kiadó. 84—93. ORTUTAY Gyula 1937. Parasztságunk élete. Budapest. RÓHEIM Géza 1990. Magyar néphit és népszokások. Szeged, Universum reprint. SUMNER, William Graham 1978. Népszokások. Budapest, Gondolat. TÁRKÁNY Szűcs Ernő 1981. Magyar jogi népszokások. Budapest, Gondolat. TURNER, Victor 2003. A liminális és a liminoid fogalma a játékban, az áramlatban és a rituáléban. A komparatív szimbológiáról. In: Határtalan áramlás. Színházelméleti távlatok Victor Turner kultúrantropológiai írásaiban. Budapest, Kijárat Kiadó. 11—53. 21 Valamennyien marosvásárhelyiek. 22 A tanulmányban elhangzott szövegek csíkszentdomokosi gyűjtésemből valók. Bővebben BALÁZS Lajos 1994. 91