H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Balázs Lajos: Egy ősi házasságkötési rítus székelyföldi kétarcúsága
Bakó Ferenc palócföldi feljegyzése is fontos számomra: ,,A házasok magánéletében jogilag az elhalás fejezte be a házasságkötés cselekményeit, de a falusiak szemében a lány hajviseletének 1 , ruházatának megváltoztatása, a kontyoló és az öltöztetés jelentette az új, asszonyi korcsoporthoz való tartozást. Amikor az új menyecske főkötőben vagy hátrakötött kendőben megjelent a nyilvánosság előtt, az a perc jelentette számára az asszonnyá fogadást. " Talán elegendő, ha most annyit összegezünk, hogy a bekontyolás igen érdekes példája az átmeneti rítusok egyik sajátos stratégiájának, Eliade megfogalmazásába, a szakaszos átmenetelnek, mivel egy utolsó eltávolító rítus a beavató rítusok keretében, illetve a korábbi eltávolítás másfajta megismétlése, amikor az eltávolítás — beavatás hangsúlya nemi szempontú. A bekontyolás mint „mentőöv" (eltávolító és egyesítő) rítus Csíkszentdomokoson a bekontyolásnak azonban egy másik rendeltetése is ismert. Máshonnan származó adatok hiányában, illetve egy XVII. századi feljegyzés alapján csaknem merem hinni, hogy a bekontyolás a Székelyföldön a házasságkötés önálló népjogi szokása/rítusa volt. Kivételes élethelyzetekben érvényességét, pontosabban soron kívüli alkalmazhatóságát a mai napig elismerik, mivel a kikényszerítő helyzetek nem avultak el, de azért is, mert az ember mindig hajlamos vétségét enyhíteni, megpróbálja elfogadtatni a közvéleménnyel, akár „törvényen kívül helyezett" volt törvénnyel. És ami különleges, hogy ebben a kérdésben létezik, ugyan nem elégtétellel nyugtázott, inkább zsörtölődéssel, nem tetszéssel, de mégis elfogadott közösségi konszenzus. Ezzel a mondatommal sejtetni óhajtom azt, hogy a „bekontyolás" az emberi sorsfordulók közösségi normái, szokásai ellen vétők eszköztárában is fellelhető. Azt már A. van Gennep megállapította az átmenei rítusoknak szentelt könyvében, hogy az egyén bármelyik sorsfordulója alkalmával az érintett közösség viszonylagos nyugalma megbolydul. A lét mindennapi folytonossága, monotóniája — függetlenül attól, hogy melyik következik be: születés, házasság, halál — törvényszerűen megszakad, amit helyre kell állítani minél hamarabb, azért, hogy a közösség tovább működhessen. Ezt az állapotot azonban — Van Gennepp-el ellentétben — nem tekintem krízisállapotnak. Kutatásaim arról győztek meg, hogy a krízisállapot sokkal inkább abból keletkezik, ha a változást, az átmenetelt nem rituálisan, nem a hagyományok és nem az erkölcsi normarendszer szerint hajtják végre, vagy végre kényszerülnek hajtani, annak ellenére, hogy az egyén a biológiai és társadalmi pubertás tekintetében éretlen. Más szóval, ha az egyén vét a hagyomány ellen. Ilyen törvénytelen állapot volt például a keresztel étlen gyermek tartása a házban. Ha a közösségi szabályok működnek, a közösség békében van, kedélyállapota jó, közérzete produktív. Ha az egyén betartja a közösség által elfogadott normarendszert, akkor a közösség részt vesz az egyén ünnepén (minden átmenetel egyben ünnep is), tudomásul veszi sorsa változását, ünnepélyessé és emlékezetessé teszi az átmenetelt, lelki szolidaritást vállal az egyénnel és közvetlen hozzátartozóival, ezért anyagilag is támogatja, segíti, és végül, mindezek által olyan hangulatot teremt, illetve hoz létre tagjai között, mely a közösség kohézióját erősíti. Ez pedig egyformán egyéni, kisközösségi és társadalmi érdek. A paraszti közösségek semmiképpen nem fogadták el az egyén sorsfordulókkal szembeni zavaros, bizonytalan helyzetét, viszonyulását, amelyek kikezdhetik, erodálhatják a közösségi létbiztonságot. ,,A paraszti kultúra kizárja az alternatív értelmezési és cselekvési lehetőségeket. S ezáltal erősíti a közösség tagjainak biztonságérzetét." Turner jegyzi meg, hogy ,,a szabályok a megmutatkozó viselkedések nagy részében biztosan csökkentik a devianciát és az excentricitást. " A csíkszentdomokosi közgondolkodásban, az emberi sorsfordulókkal összefüggésben, három olyan alapelvet azonosítottam, melyeknek érvényt szerezni mindenki tartozik: 1. A gyermek családban szülessen, 2. A házasság nyilvános udvarlás, az egyén és a család — nem ritkán csak a család — érdekeinek megfelelő párválasztás nyomán, családi jóváhagyással, egyházi és közösségi elvárás szerint jöjjön létre, 3. Az ember, az egyén ne avatkozzon be a Teremtő munkájába, ne dobja el az életet saját kezével, a méltósággal, munkával leélt életért kapja meg a végtisztességet. Ezek az alapelvek a szokások intézménye által és nekük köszönhetően realizálódnak. A szokások a mi törvényeink! Minden közösség szokásrendszere egyben jogrendszere is. Ezért etnikai, vallási, regionális, lokális jegyei is vannak. De egyetemesek is, hiszen alapvető emberi szükségleteket elégítenek ki. Tárkány Szűcs Ernő írja, hogy „a népszokások formájában léteznek belső, önálló jogi szabályok, melyeket mindenki követni tartozott. "'' Azt már Ortutay írja, hogy ,,a társadalmi magatartásnak minden árnyalatában, a kézfogástól kezdve a házasságkötésig, a viselkedések, szokások gesztusai mögött a közösségi normarendszer, e paraszti törvény dirigált. Az egyén életívét születéstől a halálig ez a törvény rajzolta föl. " 12 A normarandszerek együttes hatása — hiedelmek, 6 LÜKÖ Gábor a kígyót erotikus szimbólumnak nevezi. LÜKŐ Gábor 2001. 66, RÓHEIM pedig a férfi nemiszerv szimbólumának. RÓHEIM Géza 1990. 90. A Bibliában elbeszélt bűnbeesés Évának kígyó általi elcsábításáról szól. VULCÁNESCU szerint a kígyó felgerjeszti a nemi vágyat. VULCÁNESCU, Romulus 1987. 522. Meglepő hiedelem/tiltás párhozamot találtam SUMNER könyvében: „A Brit-Guayanában elő makuszikik tiltják a nőknek havi vérzés alatt..., hogy belépjenek az erdőbe, mert egy szenvedélyre gyulladt kígyó esetleg megmarhatná őket." SUMNER, Williem Graham 1978. 762—763. 7 Van GENNEP a hajviselet megváltoztatását is az átmeneti rítusok közé sorolja. A hajviselet formája jelezni képes a viselő életkorát, társadalmi állapotát, valamilyen csoportba való tartozását. (Vö. Van GENNEP, Arnold 1996. 147—148.) 8 BAKÓ Ferenci, m. 210. 9 KESZEG Vilmos 1997. 37. 10 TURNER, Victor 2003. 51. 11 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981.8. 12 ORTUTAY Gyula 1937. 18.
