H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bodnár Zsuzsanna: Kígyó, kakas, ló

7. kép Gyermekjátékok és az állatvilág. Részlet a kiállításból. gyermek tevékenységeire felkészült. A játékszerek egyik alapvető, s talán legnagyobb múltú csoportja az élővilágot, az embert és az állatokat utánzó alakok. Az állat- és a növényvilág általában közel áll a gyermekekhez. A legnagyobb skálát és a legtöbb érdekességet a fiújátékok mutatják. Az élet szinte minden mozzanata megtalálható bennük. A fiúgyermekek gazdagságát, vagyonát az állatok jelentették. Mint a gazdasági udvarban bemutatott gyermekjátékok bizonyítják, élethű ökör, tehén sikeredett kukorica-, kóró-, cirokszárból. A játékállatok mellé szerszámokat, gazdasági eszközöket is tettünk, targoncát, lábtót, jármot, mintha etetni, itatni akarnák őket. Ugyanezen anyagokból itatót, vályút, gémeskutat is készítettek. A kiállításon kitüntetett szerepe volt a lónak, amelyet a gyermek hátasállatként is használt. Fontos szerepet játszottak a haszonállatok, szekér elébe fogva, itató mellé 8. kép Tányér pipázó lovas huszárral. (Nyíregyháza) Sóstói Múzeumfalu. Sóstófürdő. Ltsz.: 56. 49. 2 13 Vö.: FÜVESSY Anikó 2005. 138. állítva, jármozva. A haszonállatoknál sokkal ritkább a vadállatok megformálása, megmutatása. Az állatudvarban bemutattuk a gyékényből készült szarvast, bikát, a gesztenyéből készült gyufaszál lábakon álló gólyát, a faragott madarat, a máriapócsi búcsúból származó, fából készült lovas kocsit. De nem csak e kisméretű állatokra volt igénye a fiúknak. Szilaj nádparipán, kóróparipán bárki, hintalovon azonban csak kiváltságos kevesek lovagolhattak. A kiállítási gyermeksarokban egy kisfiút látunk, kezében ostorát pattogtatja, mellette a Nagyecseden gyűjtött hintalóval. A beöltöztetett kislány búcsús, nyeles, keréken tolható, szárnyait csattogtató pillangót tart a kezében. A parasztgyermekek maguk készítették játékszereiket, a felnőttektől ellesett módon. Néha egy-egy darabot szülő, felnőtt rokon is készített. A kislányok kedvelték a házilag rongyból varrott állatokat, a kutyát, cicát, nyulat, medvét, halat. Az itt bemutatott tárgyi játékvilág nemzedékek hosszú sora számára jelentette a munkába való belenevelődés alkalmas eszközeit. 9. kép Csizmahúzó. Tölgyfából faragott, szarvasbogár alakú. (Nyíregyháza) Sóstói Múzeumfalu. Sóstófürdő. Ltsz.: 68. 6. 1 A népi lakásdíszítésben fontos szerepe volt a színes tálaknak, tányéroknak. Az alföldi fazekasmunkákon ló, illetve lovas ábrázolással is találkozunk. Valószínű, hogy dísztányér lehetett az a mázas, krém alapszínű tányér, melyen pipázó lovas huszár látható.

13 Ezek a huszáros díszítmények már az életképszerű ábrázolások közé sorolhatók. (8. kép) A kiállításban három különböző állatalakos edényt mutattunk be, melyek plasztikus rátéttechnikával készültek. Változatos állatábrázolást találunk a dohánytartó kisplasztikák, illetve a vásárfiák körében. Paraszti használatban a XIX. század második felétől terjed el az olyan dohánytartó, mely állatalakot, leginkább medvét jelenít meg.

14 A medve dohánytartó két részes. A testen külön jelenítik meg a lábakat, mellette még a nemi jelleget ábrázolják hangsúlyosabban. A levehető fedél medvefej. Bundáját élethűségre törekedve szitán átnyomott nedves agyagból készítették. A nyírbátori múzeum anyagából válogatott forma a Felföldről ismert, sötétbarna színű. A Sóstói Múzeumfalu gyűjteményében lévő dohánytartó Erdész Sándor leírása alapján, ülő kutyaformát utánzó edény. Az alján felirat látható: ,Jegyző Imre Lászlónak 14 FÜVESSY Anikó 2005. 140. 82