H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Ujváry Zoltán: Gulyás Éva köszöntése
GULYÁS ÉVA KÖSZÖNTÉSE Nincs nagyobb jutalma egy tanárnak, mint tanítványainak helytállását, boldogulását, megérdemelt sikereit megérni. Minden tanítványa egy-egy gyermeke, aki nemcsak magáról, de nevelőjéről is bizonyítványt állít ki. Ők adják a tanári munka értelmét. Ezért a pedagógus aggódó szemekkel figyeli egész életén át, hogy neveltjei mire viszik, hogyan állnak helyt, s az ő kudarcaik vagy sikereik figyelmeztetik arra, hogy hol, s m miben javítson, változtasson nevelő munkáján. A tanítvány nemcsak minősíti, de idő teltével neveli és formálja is tanárát. Hogy a pedagógusmunka későn érő gyümölcse minél ízletesebb m legyen, az elültetett fa bő és egészséges legyen, szükséges hozzá az is, hogy jó kertészként a jj már terméshozó fát ne hagyjuk teljesen magára. Figyeljük, gon- Xi dozzuk, nyesegessük, óvjuk. A ;• tanár és tanítvány kapcsolata ezért nem érhet véget a végbizonyítvány kiadásával. A kapcsolat fenntartásáról intézményesen gondoskodnak, hiszen a doktorátus vagy az ennél magasabb tudományos fokozatok erősítik, megújítják a tanár-tanítvány viszonyt. Ám ez mit sem ér, ha a kapcsolat nem telítődik személyes, életteli egymásra figyeléssel. Magyarul: közvetlen emberi kapcsolattal. A tanítvány eleinte tanácsért fordul mesteréhez, egy idő után már egyenrangú partnere, olykor vitatársa, bírálója is. S ekkor kezd a gyümölcs mind színesebbé, ízletesebbé válni, majd beérni. Amikor felkértek, hogy egykori tanítványom, Gulyás Éva 60. születésnapjára készülő jubileumi kötete elé rövid bevezetőt írjak, szívesen tettem. Szívesen azért is, mert vele végzése óta kapcsolatunk végig megvolt. Nemcsak hivatalosan, hanem emberileg is. Mégis meglepődtem, mikor száz tételt meghaladó bibliográfiáját megláttam. Az addig inkább folkloristaként számon tartott, kiváló kiállításokat készítő muzeológus munkáját, tevékenységét sokkal szerteágazóbbnak, sokrétűbbnek ismerhettem meg. Ismerve őt magát, családját, olykor nehéz helyzetét, munkássága még jobban felértékelődött szememben. Mennyisége, súlya és értéke növekedett. Ennek fényében természetesnek tűnik a neki ajánlott jubileumi kötet nagysága, a szerzők és köszöntők nagy száma. Úgy vélem, hogy ő az egyik olyan tanítványunk, akiben mintegy megtestesül Tanszékünk nevelési elve és célja; aki mint kutató, muzeológus, tanár és széles társadalmi körökkel kapcsolatot tartó nevelő és szervező, maga körött sokakat megragadó szellemiséget áraszt, s helytáll és képviseli a magyar tudományt, muzeológiát határainkon túl is. Gulyás Éva, mint erről maga számol be az Ethnica hasábjain Gecse Annabellának adott interjújában, latin—magyar szakosként — a néprajzról alig tudva valamit —, vette fel egyetemi tanulmányai közben a néprajz szakot, amit aztán levelező hallgatóként, már múzeumban dolgozva fejezett be. A latin szakra a mitológia, a kultuszok, antik szokások és mindennapok iránti érdeklődése vezette. Ennek elmélyítése, jobb megértése érdekében iratkozott be a néprajzra is. Ilyen alapú, jobbára folklór iránti vonzalmát kiegészítette zene iránti érdeklődése, képzettsége. A terepmunkát még a néprajz szak felvétele előtt külső ösztönzésre népdalok, vallásos népénekek gyűjtésével kezdte. A szövegek tanulmányozásához pedig széles körű olvasottsága s az irodalom szakon elsajátított esztétikai szemlélet vezette. Ez a kezdeti, három pilléren nyugvó érdeklődés munkássága egészében nyomon követhető. Ezért tarthatjuk őt elsősorban folkloristának annak ellenére, hogy a néprajz más területein is maradandót alkotott. A múzeumi feladatok a tárgyi világ tanulmányozását is szükségessé tették. írásaiból kiderül, hogy e tekintetben is már említett erényei, kialakított munkamódszere és szemlélete vezérelte. Főként a szép, népművészeti értékű tárgyakkal foglalkozott előszeretettel (viselet, kerámia, fafaragások). Ilyen irányú kutatásai során jól érvényesíthette irodalmon és zenén kialakított esztétikai elveit, egyben megőrizhette aprólékos, filológiai módszerét, midőn egyegy eljárás, motívum, stílus nyomába eredt. Munkássága szempontjából még egy tényező fontos: a szülőföld. Egy, a végzés után eltöltött békéscsabai muzeológusi év után Gulyás Éva férjével, Szabó Lászlóval 7
