H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Viga Gyula-Viszóczky Ilona: Adalékok a matyók „kivetkőzéséhez"
alsószoknyát alkalmazó parasztos népviseletektől. A 19. század végére a női öltözetben a felsőruházat és a fej viselet számos apró jellegzetessége megannyi változás során alakul teljesen egyedi matyó öltözetté, s ugyanígy teremtődik meg a férfi viselet jellegzetes forma- és színvilága is. A viselet kivirágzása a századfordulót követő három évtized alatt zajlott le. A hivalkodásmentes egyszerűből szertelen pazarlóvá alakult a matyó népviselet, 12 Magyarországon és jószerével világszerte hirdetve a népcsoport sajátosságát. Aztán rövid idő alatt, az 1950-es évek derekára lényegében eltűnik, hogy megváltozott formában, idegenforgalmi látványosságként jelenjen meg újra a közösség ünnepein, elveszítve korábbi organikus jellegét. 13 Fél Edit írta 1956-ban a matyók kivetkőzéséről: „Azóta ez a folyamat — (ti. Györffy István 1930-as években végzett gyűjtései óta, V. Gy. — V. I.) — szünet nélkül tartott és tart napjainkig. Kiegészítő gyűjtésünk időpontjában, 1955. esztendő nyarán már egyetlen leány se vette fel Kövesden a matyó ruhát, ünnepen sem. Szentistvánon és Tardon jobb valamivel a helyzet, ott viselik még a fiatalok közül is. Mezőkövesd 20.000 lakosa közül most már csak három fiatalasszony öltözött bele ünnepen. Az idősebb asszonyok nagyrészükben hordják még, nincs is szándékuk letenni. Az öltözet-adta fekete színű, különleges, gótikus formájú megjelenésük csak az ő életük végével tűnik majd el a város utcáiról, piacteréről." A matyó ünnepi viselet alakulásában csakúgy, mint megőrzésében és megismertetésében jelentős szerep jutott Mezőkövesd két világháború között gyarapodó értelmiségének. Legyenek akár bennszülöttek vagy Mezőkövesdre beszármazottak, maguk mentalitásukban csakúgy, mint életmódjukban hamar kiszakadnak az őstermelő matyó társadalomból. Egész jelenlétükkel a polgárosulást segítik és siettetik. Ugyanakkor ez az értelmiségi réteg — gimnáziumi tanártól festőművészig, írótól néprajzkutatóig —, mindent megtesz az általa originálisnak tartott tradíció megörökítéséért és népszerűsítéséért. Maga természetesen a legnagyobb ünnepeken sem öltözik matyóba, ugyanakkor részéről elvárás a lokális paraszti társadalom felé a közösnek vélt kulturális örökség hangsúlyosan látványos elemeinek megőrzése. Olykor kimutatható, hogy ez a vékony réteg maga is mennyire kétarcú a település társadalmi, szociális gondjainak és látványos ünnepi kirakatának megítélésében. 15 3. Az bizonyos, hogy a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben a parasztság tudatában egy településhez, egyszersmind egy közösséghez való tartozás talán legkifejezőbb jelzője a viselet volt. Szimbolikus jelentése volt a saját közösség számára, ugyanakkor informális tartalma — más-más módon — a körülvevő, közeli közösségek, ill. az őket egyáltalán nem ismerő idegenek számára. Vagyis egyszerűsítve: matyó volt az, aki matyó viseletet hordott. 16 Csakhogy ez a tagolt társadalmú mezővárosban vélhetően 12 Szabó Zoltán megfogalmazását idézi: FLÓRIÁN Mária 1997. 755. 13 Jellemzője ennek, hogy a menyecskék csavaritós kendős díszes ünnepi öltözete lett a viselet állandósult formája, a viselők életkorától függetlenül. Nem kevesekben vált ki némi visszatetszést, hogy az idősebb nők is ebben pompáznak az ünnepi forgatagban. 3. kép. Az 1944 februárjában készült esküvői kép azt jelzi, hogy a fegyveres testületek egyenruhája a társadalmi státus egyértelmű kifejezőjeként jelenik meg a minden részletében hagyományos matyó viseletes menyasszony oldalán. Más felvételek is azt igazolják, hogy a katonai szolgálat megbontja a hagyományhoz való ragaszkodást, és gyakran elindítja a polgári viseletre való áttérést. a viselet virágkorában sem volt igaz: a lokális társadalmi folyamatok a tradicionális öltözködéshez való viszonyt is differenciálták. Egy-egy hagyományos közösség öltözködési kultúrája a kivetkőzés előtt sem volt feltétlenül egységes. 17 A matyó népviselet alakulásában egyaránt munkáltak olyan tényezők, amelyek az egész magyar, illetve kárpátmedencei paraszti viseleti kultúrát érintették, valamint olyanok, amelyeknek a mozgatóit a Matyóföld lokális gazdasági és társadalomtörténetében kell keresnünk. 14 FÉL Edit 1956. 121. 15 FÜGEDI Márta 2001. 21—32., 39—45., DALA József— ERDÉLYI Tibor é. n. 16 KOSA László 1990. 81., FÉL Edit — HOFER Tamás 1979. 26. 17 FÜLEMILE Ágnes 1991. 61. 43
