H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Viga Gyula-Viszóczky Ilona: Adalékok a matyók „kivetkőzéséhez"
/. kép. A Kiss család matyó viseletet hordó fiatal nőtagjairól és vendégeikről 1937-ben a szabadban készült az amatőr felvétel. A bal oldalon látható fiatalasszony hétköznapi utcai ruhában van, amit hangsúlyoz az egyszerűen hátrakötött kiskendője. Sógornője, a jobb szélen álló lány társadalmi helyzetét jelzi, hogy nem visel kendőt. Mindketten ,, nyargalásos " surcot hordanak, kissé látszik egyszerűbb karton szoknyájuk bő fodra, amihez a derékon szalagokkal és bársonnyal díszített egyszerűbb, hétköznapra való rövid ujjú „ lityát" vettek. A vendégek ruházata is sokat elárul: a fiatal ember „priccses " nadrágja és csizmája a paraszti öltözet jellemzője. A tőle balra látható fiatal lány városias polgári öltözetben van. hogy melyek azok a fordulatok az öltözködésben, amitől kezdve már nem beszélhetünk a kulturális csoportot szimbolizáló viseletről. A 19. századi paraszti ruházat változásának legkritikusabb kérdése maga az átalakulás kettős iránya: polgárosodás vagy népviselet (parasztosodás). 7 A 19. század második felében, amint ezt Flórián Mária is megfogalmazta, a legkiteljesedettebb formájában egymás mellett érvényesült a ruhatár előállításának kétféle modellje a magyar paraszti társadalomban is. 8 Egészében ez a folyamat a polgárosodás és a parasztosodás, hangsúlyosan az urbanizációs elemek, valamint a paraszti stílus és ízlés párhuzamos jelenlétében ragadható meg. Természetesen nem egyszerűen a ruházat kiválasztásának modelljeiről van szó, hanem a paraszti társadalom és kultúra árnyaltan összetett mozgásairól. Az elmúlt évtizedekben a magyar nyelvterület „viseletes" tájainak nagy részéről születtek leírások, ill. elemző tanulmányok, amelyek — különböző igénnyel — az öltözködés rendjének átalakulását is érintették. 9 Ezek sok vonatkozásban párhuzamosak, s valójában kétféle értelmezés körül jegecesednek. Az egyik, főleg Gáborján Alice értelmezése, aki szerint a tradicionális viselet bomlásának, a kivetkőzés folyamatának többé-kevésbé hasonló folyamatrajza figyelhető meg az egyes tájakon, s jellemző az időrend is, ahogyan a különféle viseleti darabok kikopnak a használatból. Közelítésében kulcskérdés a hagyományos 7 Éppen fel évszázada, hogy a témáról Krcsz Mária értekezett. KRESZ Mária 1956. 104. Gáborján Alice — a technikai, ipari fejlődés és a pénzgazdálkodás térhódítását hangsúlyozva — a népviselet kivirágzását és a városi öltözet átvételét (kivetkőzés) hangsúlyozta. GÁBORJÁN Alice 1969. 56. 8 FLÓRIÁN Mária 1997. 755—756. 42 viseleti kultúra, a „hagyományosság", a paraszti esztétika „átfogalmazásának", „újragondolásának" lehetősége, ill. annak hiánya, elmúlása. 10 Ezzel szemben, Fülemile Ágnes azt vallja, hogy új viseleti elemek beépülésére éppen úgy lehetőség volt a népviselet késői virágzása idején, ahogyan korábban a nemesi ruházat egyes darabjai is beépültek a paraszti öltözetbe, s mindez nem jelent kivetkőzést. A kivetkőzést ő attól a tudatos és radikális aktustól számítja, amikor az egyén tudatosan dönti el az új öltözködési stílus vállalását. 11 (Magunk úgy véljük, hogy a két elképzelés között lehetséges az átjárás, mindez azonban nem lehet jelen írás tárgya.) 2. A matyóság esetében a karakteres viselet históriája meglehetősen rövid időszak történéseit sűríti. A 19. század utolsó évtizedére létrejött az a ruházati együttes, aminek viselőjét matyónak nevezik. Ekkor formálódik meg a női öltözet jellegzetes karaktere is: a hosszú, apró ráncokba szedett szoknya két alsószoknyával kiegészítve adja a bokánál bővülő, jellegzetes harang alakú formát, mely erőteljesen eltér az egykorú térdig érő rövid szoknyás, sok 2. kép. A Juhász családról 1940-ben készült műtermi felvételen a szülők hagyományos matyó viseletben jelennek meg. Az apa gazdálkodott, de mivel a család megélhetését nem biztosította meglévő földjük, alkalmanként fuvarozást is vállalt. A mezőkövesdi paraszt családoknál a hagyomány szerint az elsőszülött fiú és a legidősebb lány maradt a szülőkkel a gazdaságban, de minden gyermek örökölt. Ebben az időszakban azonban már sok családnál ez megváltozott, s az egyéni lehetőségek, adottságok lazítottak a hagyomány szoros kötöttségein. A családi fotón a gyermekek közül, csak a nagyobb lány viseli a matyó öltözetet — ő matyóban is esküdött —, a kisebbik már polgárias ruházatot hord. A fiútestvérek között szembetűnő az öltözködés különbsége: az idősebb, a baloldalon hátul álló férfi a kor divatjának megfelelő városias ruházatot visel, ami vélhetően a parasztitól eltérő társadalmi státusát fejezi ki, hiszen ő már Budapesten dolgozott gépkocsivezetőként. A kisebb fiú maradt apjával a gazdaságban egészen a téeszesítésig (1962), majd akkor vállalt szintén Budapesten munkát. 9 Összegzőén, bőséges irodalommal: FÜLEMILE Ágnes 1991. 10 GÁBORJÁN Alice 1969. 57—61., GÁBORJÁN Alice 1980. 224., GÁBORJÁN Alice 1976. 9—10. Lásd még: PÉTERBENCZE Anikó 1990. 77., GERGELY Katalin 1978. 203—208. 11 FÜLEMILE Ágnes 1991. 59 -61.; HORVÁTH Terézia 1972.
