H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Zsolnay László: Isten, Ember, Jó és Rossz

pedig a Sátán belebújt a kígyóba és úgy beszélt vele? Efrém

5 egyik magyarázatában a következőket mondja: Ez a testi kígyó volt az, aki beszélt az asszonnyal, mert a Sátán kérte Istentől, hogy adja meg a kígyónak a beszéd képességét mintegy Ádám próbatétele miatt, mint ahogy kérte, hogy kezébe adassék Jób vagyona, annak próbára tétele miatt. Ezért adatott meg hát a beszéd képessége ennek a szemmel látható kígyónak, épp úgy, mint ahogy megadatott a beszéd képessége Bálám szamarának. Nem csak azt mondja azonban, hogy a beszéd képessége adatott meg a kígyónak, hanem a tudás is. Ezt onnan lehetett tudni, hogy Isten mint értelmes lényhez beszélt hozzá akkor, amikor megátkozta és azt mondta: port egyél és hasadon járj. Cirill pedig az istentelen Julianos ellen írt harmadik homíliájában ezt mondja: Maga a Sátán vált kígyóhoz hasonlóvá és beszélt az asszonnyal, és ő az, aki meg lett átkozva a kígyó személyében. Cirill ezt azért mondja, mert feltételezzük, hogy a Sátánnak hatalma van arra, hogy ha akarja, kígyó alakját öltse vagy bármilyen más alakot, amilyet éppen kíván. Szarugi Jakab pedig Ádámnak a Paradicsomból történő kiűzetéséről szóló homíliájában a következőket írja: A sátán beköltözött a kígyóba, és úgy beszélt az asszonnyal. Mi pedig Jakabnak ezt a felfogását tarjuk helyesnek, és ezzel értünk egyet. Láthatjuk itt egyes szerzőknél a megengedés lehetőségét: Isten engedelmével történik az első emberpár próbatétele, de később így ír Mózes bar Képha

6

: Milyen okból vezette félre a kígyó Ádámékat? Mi azt állítjuk, mert irigykedett rájuk a következők miatt. Ő maga elbukott gőgje és felfuvalkodottsága miatt, és amikor látta, hogy Ádám porból formáltatott, és Isten képére és hasonlatosságára lett megalkotva, hogy hatalma volt minden fölött, ami a földön van, a gyönyörök paradicsomában lakott, és angyali lényekkel érintkezett, míg ő kiűzetett és kivettetett — mindezek miatt irigykedett rá és Évára, és félrevezette őket... Megértette ugyanis és tudta magáról, hogy ha Ádám vétkezik, akkor elbukik, akár csak ő. Elgondolta, hogy ha vétkezik Ádám, akkor két dolog közül az egyik mindenképpen megtörténik vele: vagy meghal a reá vonatkozó ítélet értelmében... vagy kiűzetik a Paradicsomból, gyermekeket nemz... ha pedig ez történik vele, akkor én fogok uralkodni felette és utódai felett. Az elfogadott nézet szerint a Sátán a bukott angyalok közé tartozik, akiket Isten teremtett, de fellázadtak ellene, s így letaszíttattak a mennyből. Az ő pótlásukra volt hivatva az ember teremtése, aki, ha méltó rá, utódaival elfoglalhatja helyüket. A Sátán ezt akadályozta meg, sőt csábításával megpróbált alattvalókat szerezni magának, ezzel gyengítve Isten hatalmát. Itt rögtön fölmerül a kérdés, miért engedte ezt Isten? Bizonyára a próbatétel miatt. Szerzőnk így ír erről: Erre azt mondjuk, hogy sok oknál fogva engedte: mivel nem kényszerítette szabad akaratát, hanem hagyta, hogy éljen vele. S ez a legszebb a bűnbeesés történetében, hogy a teremtett lény maga dönthet, s a kései utódot is ez élteti, hogy 5 Uo. 66. 6 Uo. 69. 414 nem kiszolgáltatott, bár e szabad akaratért keserves a fizetség. A negyedik századi szír irat: A törzsek származásáról, avagy a Kincsesbarlang

7 tömörebben szól az eseményekről, mint az addigi tudást összegző Mózes bar Képha: A Sátán megpillantotta Ádámot és Évát, amint a Paradicsomban tündököltek, a gyűlölettől lángra gyúlt, és fölizzott a Lázadó. Bebújt a kígyóba, benne lakozott, majd fölkapta, s sebes röpüléssel a Paradicsom széléhez vitte. Vajon mi okból bújt be a kígyóba, s rejtőzködött el benne a Sátán? Azért, mert tudta, hogy undorító a külseje, s ha Éva meglátná visszataszító képét, fölismerné, és nyomban elfutna tőle. Úgy tett tehát, ahogyan az a madáridomító, aki görög nyelvre tanít egy madarat: hoz egy nagy tükröt, azt saját maga és a madár közé helyezi, majd beszélni kezd hozzá, s a madár, a hangot meghallván, nyomban hátrafordul, s megpillantván saját képét a tükörben, felettébb örvendezik, abban a hiszemben, hogy társa szól hozzá... ugyanígy a Sátán is, hogy hazug szavával megtévessze Évát, cselt eszelt ki: bebújt a kígyóba, benne lakozott, majd kivárta az alkalmas időpontot, amikor egyedül látta Évát, s kedvesen a nevén szólította. Éva feléje fordult, s saját képmását pillantotta meg abban a tükörképben, melyet a sátán elébe tartott. Kedves és egyszerű a történet, a lázadó Sátán itt szinte csalafinta. Az állatok tükörképei az embernek, minden szép, amit Isten teremtett, csak a Lázadó rusnya, s a kígyó is csak a bűnbeesés után lesz rettegett s ocsmány az emberek szemében. S folytassuk a Rossz körüli kalandozásunkat a korai egyház leghatásosabb szerzőjével, Szent Ágostonnal, aki igazi teológiai okoskodásával kizárja a Sátánt a Paradicsomból, de mindnyájunkra veszélyesnek érzi, és így értelmezi a történetet A teremtés könyvéről

8 című értekezésében: A kígyó az ördögöt jelképezi, aki igazán nem volt egyszerű. Az a megjegyzés, hogy okosabb minden vadállatnál, képletesen utal ravaszságára. Az írás nem azt mondta, hogy a kígyó a paradicsomban volt, hanem, hogy a vadállatok között volt, amelyeket Isten alkotott. A Paradicsom ugyanis, mint korábban mondtam, a boldog életet jelenti, amelynek a kígyó ekkor már nem volt részese, mivel ördög volt már, és boldogságából lezuhant, mert nem állt meg az igazságban. Nem kell csodálkozni, hogy miképpen beszélgethetett az asszonnyal, amikor az a Paradicsomban volt, az ördög viszont nem. Mert arról van szó, hogy az asszony nem úgy volt a Paradicsomban, mint egy helyen, hanem a boldogság érzése alapján. És, még ha olyan hely is volt az, amit Paradicsomnak neveznek, ahol Ádám és asszonya testileg lakozott, az ördög közeledését nem érthetjük testi értelemben, csupán szellemileg... Talán látható módon mutatkozik meg előttük, vagy térben közelít azokhoz, akikben működik? Nem így, hanem különös módon, a gondolatok által sugalmazza azt, amire csak képes. Sugallatainak ellenállnak mindazok, akik igazán elmondják az Apostol szavait: nem ismeretlen előttünk álnoksága. 7 A törzsek származásáról avagy a Kincscsbarlang. 1985. 10. 8 Szent Ágoston 2002. 120.