H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Zsolnay László: Isten, Ember, Jó és Rossz

ZSOLNAY LÁSZLÓ ISTEN, EMBER, JÓ ÉS ROSSZ Fejezetek a gonosz kultúrtörténetéből „Hogy baj van a világgal, oly régi panasz, amely egyidős az emberiséggel. " Kant „Az orosz szélsőségekre hajló nép, amelyben az ellentétek egyesülnek — írja Bergyajev. — Meg lehet igézni és kétségbe lehet ejteni ezt a népet, mindig lehet várni tőle valami meglepetést, a végsőkig képes az erős szeretetre éppúgy, mint az erős gyűlöletre, felkeltve Európa népeiben a nyugtalanságot." Sok nép mondhat és mond is magáról hasonlót, ki okkal, ki ok nélkül, mindenesetre tény, hogy Oroszország mérhetetlen nagyságával, elnyomott embermillióival különleges helyet foglal el a világban, nem lehet nem figyelembe venni a kelet és nyugat között hánykódó, itt született eszméket. Ezért is kezdem írásomat velük. Tolsztoj és Dosztojevszkij műveiben az univerzális szellem hat, az orosz érdekben a közös emberi érdek. A megosztott létezéssel szemben egy tételezett erkölcsi középpontot állítva, Tolsztoj is, Dosztojevszkij is az örök Egyet állította, még ha merőben eltérő okból és formában is: Tolsztoj a társadalmi igazságosság, Dosztojevszkij a szabadság mint metafizikai dilemma kitüntetésével. Egyikük is, másikuk is a világ egyesítését kereste az emberi egzisztenciában rejlő isteni képesség fokozásával, de Tolsztoj a vallási anarchizmus eszméjével, minden állami és egyházi tekintély elutasításából kiindulva, Dosztojevszkij viszont az egyház nevében, de ez az egyház nem a hatalom egyháza, amely a császárt szolgálja, hanem Isten országáé.

2 Mind Tolsztoj, mind Dosztojevszkij úgy látta, hogy a világ a törvény megszegésében él. Isten országáról beszélve ezért beszél Tolsztoj a lelki törvény követéséről. A szeretetben megvalósuló tökéletesedést hirdette, amelyet belső utasításnak gondolt az emberben, mivelhogy „Isten országa tibennetek van" (Lk 17,20,21), vagyis az ember isteni megjelöltségében. Tapasztalata szerint a gonosz látványosan, kívülről támadja az embert, főként a test megkísértésével, többek között ezért nevezte Merezskovszkij Tolsztojt a „test titoklátójának". Viszont Dosztojevszkij a személybe, a személy egészébe beült, belülről romboló gonoszt tárja elénk, a téveszméket, a szabadság káprázatát, tudván, hogy épp a Krisztusban megtestesült szabadságtól tart a gonosz. Tolsztoj is, Dosztojevszkij is egy utópia jegyében szólt. Az egyik úgy hitte, hogy a gonosz az erőszakmentesség által megsemmisül, a másik azt, hogy az ember képes egy szabad, teokratikus világrendet létrehozni. De ez az utópia: az ember reménye. Lehet, hogy paradoxon, sőt kétségkívül az, viszont e remény nélkül az emberi létezésből kiesne a magasabb jelentés, amelyet önmagában hordoz.

3 De ez a történet jóval korábban kezdődött. A Paradicsom, annak helye, az ott lévő növények, Isten szándéka az ember teremtésével, a tiltás a jó és rossz tudásának fájától, a Rossz, a Sátán jelenléte a Paradicsomban, a teremtett világban, az ember gonoszsága olyan kérdések, melyek évezredek óta foglalkoztatják a gondolkodó embert. Olyan titkok, melyek egész történelmünk indítékait kutatják, feltételezve azt is, hogy egy jó Istennek nem lehettek bűnbe sodró szándékai, s feltéve azt is, hogy a világot kezdetektől a jó és a gonosz harca mozgatja, megengedve ezzel azt az eretnek gondolatot is, hogy a Rossz egyidős Istennel, s Istenhez hasonlóan maga sem teremtetett. Mielőtt a kései századokhoz visszatérnénk, ahol már elvont filozófiai kérdés a rossz léte, egy rövid kitérőt teszek az elődök magyarázatai felé: mikor a gonosz még kígyó alakjában kísértett, s a felvetődött paradoxon megszülte a szabad akaratot. „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál... "(Mózes I. 3.1) Vajon ki a kígyó mint a gonosz és rossz megtestesítője, mit keres a Paradicsomban? Valóban egy a mezei állatok között? Miért mer dacolni Istennel? Vagy ő Isten próbatételének megvalósítója? Aki Isten szándékai szerint megkísérti az embert, hogy a kísértés után eldőljön: hol a leendő emberiség helye? Ha eszköz, miért bünteti a bűnbeesés után oly keményen az Isten? Mózes bar Képha IX. századi Paradicsom kommentárjában igyekszik összefoglalni a kérdésekre addig adott válaszokat: Vajon testi és érzékelhető volt-e az, aki megjelent, hogy beszéljen az asszonnyal, vagy a Sátán volt, aki hasonlóvá tette magát a testi kígyóhoz, majd beszélt Évával, vagy 1 Az orosz vallásbölcselet virágkora 1999. 7. 2 Uo. 7. 3 Uo. 8. 4 Mózes bar Képha 2001. 413