H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

mondják, olyan hosszat fűztek, „amekkorát a türelmük bírt." Színes papírokat is nyirkáltak el láncnak, tojásfehérjével ragasztották össze a papírcsíkokat, a láncszemeket egymásba aggatták vegyesen, hogy tarkabarka legyen. Mézeskalácsot vettek, különösen angyalkákat, báránykákat, megvolt annak is a rendje, melyik ünnepre kinek mi való, kinek mikor jár szív, huszár vagy pólyásbábu. Vettek néhány darab szentjánoskenyeret is. A dióba gyufaszálat szögeltek, tojásfehérjébe mártották, aranyporral bearanyozták. A szentképeket „tővel" varrták keresztül, ilyenkor a fára szánták, amit csak hoztak búcsúból. Az alma soha el nem maradhatott a karácsonyfáról. Férfiember dolga volt, hogy ha a boróka töve hosszú volt, elfűrészelje három-négy centiméterre az alsó gallyaktól. Gondosan kellett fűrészelni, mert a karácsonyfa töve csüngött alul, a tövét mindenki látta. A boróka hegyibe pedig árpamadzagot kötöttek, annál fogva akasztották fel, mindig az asztal fölé, a saroklócához, de nem közvetlenül az asztal fölé, hogy ne arra hullassa rá az elszáradt tűket. Karácsonykor egy időre leszedték az átalfáról a gömbölyű findzsák kettős sorát, habár a háznak „ékességi" voltak. Az átalfa belső oldalába egy nagyobb szöget ütöttek, hogy a fát jól megbírja, erre akasztották rá a legfelső gallyához kötött madzaggal. Ott függött, ott díszelgett azután vízkeresztig szabadon. Az almát mindig a töve felé tették az erős gallyakra, a többi holmit tetszésük szerint, úgy, hogy szép tarka legyen. Mikor azután késő délutánra a karácsonyfa így fel volt öltöztetve, az édesanya karjára vette a kicsit, a többi gyerekek körülvették, az öregek, férfiemberek is odahúzódtak. Szólt az ének a gyermekdalok dallamán: Itt van a szép karácsonyfa, Az égből egy angyal hozta. Telerakta minden jóval, Aranydió, mogyoróval. Az édesanya az ének ritmusára karján táncoltatta a karonülő gyermekeket s mutogatta: „nézd csak, de szép!" Gyertya nem volt a karácsonyfán; nagyon ritka volt, aki mindenszenteki „csavargott" gyertyát kötött rá. A mennyezeten függő karácsonyfa alatt az asztal belső sarkán rendezték be a karácsonyi jászolt, a betlehemet.

70 Mezőcsáton (Borsod m.) Joób Emőke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakos hallgatója gyűjtött a téli népszokásokról, így a karácsonyfáról is: „A karácsony méltó megünneplésének ma elengedhetetlen tartozéka a feldíszített fenyő. A mezőcsáti öregek emlékezete szerint ez fiatalságuk idején még korántsem volt így. »Karácsonyfát minden huszadik családban, ha állítottak. Ez nem a vallástól, hanem a tehetősségtől függött.« Néhányan utaltak ugyan afaállítás szokásánál a vallási különbségekre, mondván, hogy a katolikusok inkább igyekeztek fát állítani, minta reformátusok, de véleményük summázásakor mégis valamennyien csak kimondták: nem a vallás, hanem az anyagi lehetőségek döntötték el, hogy egy-egy 70 SÁNDOR István 1975. 705—707. 71 JOÓB Emőke 1971. 179—180. 72 VIGAGyula 1996.217. család megengedhette-e magának a fényűzést. Volt úgy, hogy csak egy gallyat törtek, azt díszítették fel. Egy 78 éves adatközlő elmondta, hogy nyolc éves volt, amikor először látott az iskolában karácsonyfát, aholis a tanítónő állította azt. Több adatközlő utalt rá, hogy fenyő hiányában más fának, esetleg cserjének: borókának, kökénynek, vadszilvafának egy gallyát öltöztették fel. »Karácsonyra jó volt még a kökény is, mert volt rajta tövis, azt arra tudtunk akasztani. Vagy ahol kökény nem volt, ott vadszilvafa volt.« A karácsonyfát illetve a gallyat aszaltszilvával, almával, mézeskaláccsal, »cifra papírrak, dióval, papírba burkolt pirított cukorral, szalagáréval (apró, kerek perec), gyertyákkal díszítették fel." Viga Gyula kutatásai alapján ismerjük a bodrogközi karácsonyfát, amely itt még az első világháború utáni évtizedben sem vált általánossá. Fenyőgallyakat almába, bodzafába szúrták, ez pótolta az álló fenyőkarácsonyfát. Viga Gyula hangsúlyozza, hogy későn, városi és — feltehetően római katolikus hatásra terjedt el a karácsonyfa a zempléni ruszin falvakban is.

72 Adatközlője, az 1904-ben Nagytárkányban született Burkus Erzsébet emlékezett gyermekkori karácsonyfájára: „Mikor gyerek voltam, nem nagyon volt karácsonyfa. Csak úgy jutottunk hozzá, ha a grófi kastélyból loptunk egy kis gallyat a fenyőfákról: letördeltük az alját, mert soha nem voltak megnyírva, metszve azok áfák. A górét (napraforgószár) kifurkáltuk, abba dugdostuk bele a kis gallyakat. Almát, diót, fügét, cukorkát tettünk rá. Csak a második világháború után jött divatba, hogy kis fenyőfát szereztek, azt díszítették fel." Egy jómódú bélyi legény 1950 körül udvarolt egy nagytárkányi (Zemplén m.) lánynak. Karácsonykor kocsiszánkával jött át kántálni, és hozott neki egy felöltöztetett karácsonyfát ajándékba. Lucfenyő volt, cukorral, aranyozott almával feldíszítve. Nagytárkányban a karácsonyfa akkor még nem volt általánosan elterjedt. Legtöbb háznál fába, deszkába fúrt fenyőágakból készítették, almával, dióval fényes papírfüzérrel díszítették.

73 Az ungi Tiszahát református falvaiban emberemlékezet óta állítanak karácsonyfát. Nem volt olyan díszes, mint napjainkban, de aranyos dióval, almával, papírfüzérrel felöltöztették. Újévig, esetleg vízkeresztig állt a szobában, akkor eltüzelték. Bésben (Ung m.) az úrasztalát is fenyőgallyakkal díszítették karácsonykor.

74 Tiszántúlon is a karácsonyfa váltotta fel, szorította ki a régebben gyakorolt karácsonyi zöldág állításának szokását. A Hortobágy környéki településeken a karácsonyfaállítás gyakori volt már a régi századforduló körüli években is, de még sok család csak karácsonyi zöld gallyat készített. Hajdúszoboszlón, a debreceni tanyákon egyes gazdák még a két világháború közötti időszakban is egyszerű zöld gallyat vittek be a szobába, istállóba. Balmazújvárosban a XIX. század végén kezdődött el a karácsonyfa térhódítása, de általánossá csak az 1920-as, 30-as években vált. A XX. század elején Nádudvaron (Hajdú m.) csak a módosabbaknak volt karácsonyfájuk. Mások karácsonykor borókaágat vagy valamilyen más örökzöld gallyat vit73 SZ. TÓTH Judit 2006. 396. 74 BARNA Gábor 1986. 102. 35