H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

tek be a szobába, amit olykor már fel is díszítettek. Hajdúnánáson is a régi századfordulón jelent meg a karácsonyfa, de gyakoribbá csak az első világháborút követő két évtizedben vált. Az egyekiek (Hajdú m.) karácsonyfájáról közölte Barna Gábor: »Egyeken emberemlékezet óta mindig volt karácsonyfa karácsony este. Régebben és ma is piacokra hozzák „kocsival innen a Felföldről. Olyan szegény emberek, akiknek jól jött az a pár fillér vagy forint, amit kaptak érte. " Az egyekiek a visszaemlékezések szerint mindig díszítették a fenyőfát. De ennek gazdagsága a család anyagi helyzetétől is függött. Szaloncukrot, aranyos diót, aranyos almát, cukrot és mézestésztát kötöztek fel a fácskára. Az almát és a diót tojásfehérjével kenték be, és úgy szórták rá a boltban vásárolt aranyport. Vagy a port már előre összekeverték a tojásfehérjével, s úgy kenték rá a dióra és az almára. Ezek mellett a lányoknak szalagokat is akasztottak fel a fára, hogy nekik ezt „hozza a Jézuska. "«

15 Nagyivánban (Jász-Nagykun-Szolnok m.) nem emlékeztek a karácsonyi zöld gally állítására. A régi századfordulón Nagyivánban: „a karácsonyfa száraz gally volt, amit cifrapapírral becsavargattak, és úgy kötöztek rá almát, cukrot. Nem adtak pénzt karácsonyfára. Még szaloncukor se volt akkor, nagy kockacukrot papírba csavartak, és azt kötötték fel. " A fenyő karácsonyfa Nagyivánban csak az első világháború után kezdett terjedni, és általánossá válni. Kunmadarason (Jász-Nagykun-Szolnok m.) már a XX. század elején is árultak fenyőfát karácsony előtt. Kereskedők hozatták, s üzletükben árulták.

76 Józsán (Hajdú m.) a zöld gallyat nem csak a szobába, hanem az istállóba is bevitték. Karácsonyfát emberemlékezet óta állítottak. Az 1910-es, 20-as években még borókaágat, utána fenyőágat. A szoba ablakhoz közeli sarkában kötözték fel a gerendára. Almával, dióval, pattogatott tengeriből fűzött lánccal, pirított kenyérkockákkal, kék vagy fehér szalagokkal díszítették. Pocsajban (Bihar m.) a feldíszített fenyőfát a szobában az asztalra vagy a fiókos komódra tették, alá almát, mákos-, diós kalácsot raktak. A szomszédok szenteste átmentek egymáshoz, közösen énekeltek a fa körül. Az éjféli mise után ismét énekeltek, imádkoztak a karácsonyfa előtt.

77 Bakonszegen (Bihar m.) a karácsonyfa-állítás a XX. század elejétől fokozatosan terjedt el. A temetőben volt fenyőfa, onnan vágták az ágakat, vagy ismerősöktől szerezték be. Eleinte almával, aszalt szilvával, dióval díszítették. Később szaloncukrot is főztek, Kurtán Piroska visszaemlékezése szerint: „ Ünnep szombatján mikor mán a kalácssütés megvót, szaloncukrot csináltunk. Kockacukrot megfőztünk kicsi vízbe, ami megolvadt, oszt azt kiöntöttük még lágyan, míg meg nem kemínyedett, oszt szípen megdaraboltuk késsel. Mink egy kicsit úgy még meg is sodortuk, hogy szip formája legyen... Eztán vót selyempapírunk, ami tiszta fehír vót. Asztat elvágtuk, ollóval becakkoztuk, abba beletekertük, oszt gyönyörű szíp vót. " Karácsony este a gazdaasszony vitte be a szobába a feldíszített ágat, az asztal közepére tette. A 75 BARNA Gábor 1979. 146—147. 76 BARNA Gábor 1979. 147. 77 MAKOLDI Sándornc—MAKOLDI Sándor 1992. 33, 35. 78 MAKOLDI Sándorné—MAKOLDI Sándor 1992. 31. 79 MADÁR Ilona 1993. 425. család körülülte az asztalt, közösen elénekelték az Az Istennek szent angyala kezdetű éneket (316. dicséret), amely Jézus születéstörténetéről szól. Madár Ilona néprajzi monográfiájában bihari szülőfalujából, Sárrétudvariból emlékezett gyermekkori karácsonyestéire: „A karácsonyfa-várás idején a gyermekek alkonyattól kezdve egyfolytában énekeltek, amíg valaki az ablak alá nem ért a feldíszített fenyő vagy örökzöld ággal. Egy kevés ideig ott állt vele, amíg a gyerekek még egy éneket elénekeltek. Akkor az apa kiment a konyhaajtó elé, és átvette a karácsonyfát, bevitte a házba, és a komóton előkészített edénybe helyezte. Egynémely családban késő este díszítették a karácsonyfát, amikor a gyerekek elaludtak, és felerősítették a mestergerendához, így reggel láthatták meg. " Bárándon (Bihar m.) a két világháború közötti időszakban a lucabúzát közepén egy égő gyertyával még a karácsonyi asztalra helyezték. A bárándiak karácsonyfájáról írta Ujváry Zoltán: „A karácsonyfa csak a két világháború közötti időben kezdett elterjedni. A díszítés egyszerű volt. Diót, kockacukrot sztaniolpapírral vontak be, kör alakú, közepén lyukas szalagárés tésztát sütöttek, és felkötöztek a fa agaira. Nyírségben a karácsonyfa-állítás az első világháború előtt nem volt szokásban.

81 Nyíregyházán viszont már a régi századfordulón is kellett lenni karácsonyfának, mivel innen a Néprajzi Múzeum, Stoll Ernő tanító ajándékaként, őriz egy angyal karácsonyfadíszt (lelt. sz.: 49.557). Györgyi Erzsébet 1962-ben készült leírókartonja szerint: Puhafavázas, kétlábú baba. Arca szinte kialakítatlan, haja kócféleség. Nyakán gyöngy. Ruhája papír: blúza fekete. szoknyája fehér, fekete széllel, ezen rávarrt gyöngyök, és piros-zöld fodor. Derekán zsineg a felakasztáshoz. Hátán piros-fehér-zöld hajtogatott papírszárnyak. Magassága: 23,5 cm, szélessége: 8 cm. Ajakon (Szabolcs m.) dióval, almával, saját készítésű pereccel, süteménnyel díszítették a karácsonyfát, amit a lámpa mellé középre, a mestergerendára akasztottak.

82 Ajak görög katolikus népénél a szegények karácsonyfája még a két világháború közötti időszakban sem fenyőfa, hanem fenyőgallyakkal teletűzdelt napraforgószár volt. A fenyőgallyakat a kifúrt, száraz napraforgószárba szúrták, majd az így elkészült karácsonyfát földdel megtöltött, többnyire zöld krepp-papírral bevont fazékba állították. Az edény földjébe búzát vetettek, ami a meleg szobában, a naponkénti öntözés eredményeként vízkeresztre kizöldült.

83 Szatmár megyéből kollégám, Szabó László (szül. 1939) emlékezett családjuk és egy osztálytársa karácsonyfáira: „Fehérgyarmaton nem parasztcsalád, hanem értelmiségi család voltunk. Édesapám id. Szabó László 1904-ben született, banktisztviselő volt. Nálunk mindig fenyőkarácsonyfát állítottak. Sőt, a nagyapáméknál, aki tanító volt Szamosszegen, ott is mindig fenyőkarácsonyfa volt, gyertyával, angyalhajjal, szaloncukorral. A háború alatt és az ötvenes években édesanyám főzött kristálycukorból sza80 UJVÁRY Zoltán 1985. 456. 81 ERDÉSZ Sándor 1974. 297. 82 MAKOLDI Sándornc—MAKOLDI Sándor 1992. 30. 83 BARTHA Elek 1999. 56. 36