H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Hajdú Tamás-Bernert Zsolt: Embertani adatok a Tisza-vidék szarmata és gepida korához

pillanatában az alkar a fej előtt-fölött, úgynevezett védekező kéztartásban lehetett. A jobb vállízületben ízületi gyulladás alakult ki. Mindkét sípcsont középső harmadában a laterális felszínen csonthártyagyulladás (periostitis) figyelhető meg. A Sjovold módszerével elvégzett testmagasság-számítás szerint a vizsgált egyén 158,3 cm, Pearson-Rösing módszere szerint pedig 158,0 cm magas volt. A koponya a számított indexek alapján hyperdolichokran és hypereurymetop. 120. objektum, S-l64, szarmata sír. Leltári szám: 2007. 2. 6.: 25—40 éves nő. A koponya és a váz töredékes és hiányos, az állkapocs hiányzik. A vizsgálható nemi jellegek átlaga—0,5. 121. objektum, S-l65, szarmata sír. Leltári szám: 2007. 2. 7.: 11—12 éves gyermek. A koponya, az állkapocs és a váz egyaránt töredékes és hiányos. A kormeghatározás a fogak alapján történt. 134. objektum, S-l58, szarmata sír. Leltári szám: 2007. 2. 8.: 40—45 éves férfi. A koponya és a váz töredékes és hiányos, az állkapocs hiányzik. A vizsgálható nemi jellegek átlaga +2,0. A koponya erősen robosztus. A nyílvarrat caudalis harmadában egy varratcsont látható. 199. objektum, S-245, szarmata sír. Leltári szám: 2007. 2. 9.: 30—40 éves férfi. A koponya hiányzik, az állkapocs és a váz töredékes és hiányos. A vizsgálható nemi jellegek átlaga+1,3. Az eredmények megvitatása A szarmata sírok csontanyagának vizsgálatából a kis esetszám és a leletek rossz megtartása miatt a vizsgált népességre vonatkozó következtetés nem vonható le. A gepida egyének esetén azonban sikerült megfigyelnünk néhány olyan jellegzetességet, melyek az általunk vizsgált, a lelőhelyről előkerült egyének többségének csontmaradványán jelentkeztek. Az itt eltemetett gepidákra a nemi jellegek vizsgálata alapján sem a hiperfeminitás, sem a hipermaszkulinitás nem volt jellemző (annak ellenére sem, hogy néhány egyén meglehetősen robusztus testalkattal rendelkezett). A koponyák többsége a koponya hosszúság—szélességi jelzője (8:1) alapján hosszú, vagy közepesen hosszú volt (1. és 2. táblázat). Az agykoponya jellemzően magas, a homlok széles, a koponyakapacitás pedig nagy volt. A különböző módszerekkel elvégzett testmagasság-számítás szerint a vizsgált férfiak testmagassága 164,0 és 178,8 cm között variált (3. és 4. táblázat). A szemüreg az esetek jelentős részében kerek, az orr pedig keskeny volt, torus mandibularis egyetlen esetben sem fordult elő (5. táblázat). Kismértékű alveoláris prognathia több esetben is jelentkezett (ez összefüggésben lehet a koponyák mesterséges torzításával is). Figyelemre méltó a kis esetszámhoz képest viszonylag nagy számban jelentkező mesterséges koponyatorzítás. 30 KULCSÁR Valéria 1998. 31 DIMÉN Orsolya 2003, BERECZKI Zsolt—MARCSIK Antónia 2005. Vizsgálatunk során három gepida férfi, egy gepida nő és gyermek, valamint egy juvenis korú, nem meghatározható nemű szarmata egyén esetén figyeltük meg a koponya művi torzítását. A Kárpát-medencétől keletre, a Don, a Volga és az Ural vidékén a késő szarmatakorból származó koponyákon sok esetben fedezhető fel a mesterséges torzítás nyoma.

30 Amíg a gepida nép hazai temetőiben ez a szokás nem számít különlegesnek, addig hazai szarmata temetkezésekből származó makrokefál koponyát ez idáig csak egyetlen lelőhelyen feltárt szarmata—kori szériából ismertettek.

31 Lehetséges okként itt megemlíthetjük azt, hogy a feltárt szarmata temetők csontanyaga szinte kivétel nélkül nagyon rossz megtartású, ennek köszönhetően a koponya mesterséges torzítását az esetek döntő többségében nem vizsgálhatjuk. A fent leírtak ismeretében a szarmata kori, torzított koponyájú egyén pontos régészeti datálása különösen fontos lehet. A régészeti dokumentáció alapján a sírt egy szarmata—kori gödörből tárták fel. A sírban egy fülbevaló kivételével sírmellékletet egyáltalán nem találtak, ennek ellenére a vizsgált egyén szarmata etnikumhoz tartozása a sír helye alapján nem lehet kétséges. A szarmata gödörből feltárt koponyát összehasonlítva a gepida egyének koponyáival megállapítható, hogy a torzítás módja alapján jelentős különbség nem figyelhető meg. A torzítás minden esetben homlok—nyakszirti típusú volt, kialakításához két bandázst együttesen használtak fel. A torzítás módja ezek alapján pontosan megfelelt a korábbiakban Bartucz által vizsgált 21 makrokefál gepida koponyán megfigyeltekkel.

32 Az első kötés a homlok és a nyakszirt között futott, míg a másik a fejtetőről, a koronavarrattal párhuzamosan húzódott a mandibula irányába. Ezen pólyák lefutása és szélessége több esetben nemcsak a koponya torzulásának módja alapján volt kikövetkeztethető, hanem a pólyák szorossága következtében a koponyacsontokon kialakult bemélyedések alapján is (a torzítópólyák szélessége ezek alapján 18 és 35 mm között variált). Anyagunkban több olyan eset is előfordult, ahol a homlokon, vagy a nyakszirten nem volt észrevehető benyomódás. Ezekben az esetekben a bandázs segítségével kialakított, a koponyacsontokra gyakorolt nyomás egyértelműen nagyobb területen oszlott el. Az irodalomból ismert, hogy a torzításhoz több esetben valamilyen kemény anyagból (pl: fából) készült lapot, vagy lemezt használtak.

33 Véleményünk szerint az általunk vizsgált koponyákon e fent említett, nagyobb felületre kiterjedő nyomást a pólyák szélesebbre tekerésével érték el, esetleg egy olyan — a pólya anyagánál valamivel merevebb — anyag felhasználásával, mely a koponya felülnézetből megfigyelhető ívét nem módosította jelentősen. Pap és Józsa számos olyan elváltozást említ, mely a koponya mesterséges torzításának köszönhetően alakult ki. Vizsgálati anyagunkban ezek közül többet is észleltünk. Az állkapocsízület elváltozása a vizsgálható esetek közül egy kivételével minden esetben kialakult. Az egyetlen esetben, ahol ez nem jelentkezett (Rokkant-Föld I. 3. 32 BARTUCZ Lajos 1936 1966. 33 BARTUCZ Lajos 1936, 1966. 34 PAP Ildikó—JÓZSA László 2006. 331