H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Hajdú Tamás-Bernert Zsolt: Embertani adatok a Tisza-vidék szarmata és gepida korához

lh. 88. obj. S-122), a koponya torzulása olyannyira kismértékű volt, hogy az állkapocsízület elváltozása valószínűleg ennek köszönhetően nem alakult ki. Alveoláris prognathiát minden torzított koponyájú egyén esetén észleltünk, bár ez egyetlen esetben sem volt olyan mértékű, mint a Pap és Józsa által vizsgált esetekben.

35 Azt azonban nem tudjuk, hogy ez a morfológiai jelleg a vizsgált népességre egyébként is jellemző volt-e, vagy csak a torzítás következtében alakult ki. A külső hallójárat elkeskenyedését, valamint a koponyaűri nyomásfokozódás jelei közül a Pacchioni granulumokat és a mély érbenyomatokat egyaránt megfigyeltük. Vizsgálatunk eredményeit a könnyebb áttekinthetőség érdekében táblázatban foglaltuk össze (6. táblázat). Az általunk vizsgált makrokefál koponyák esetén a nemi megoszlás nagyfokú férfidominanciát mutatott, azonban ebből a kis esetszám miatt következtetés nem vonható le. A csípőízületben kialakult jelentős ízületi gyulladást (Rokkant Föld I. 3. lelőhely, 87. objektum, S-121), valamint csípőficamot (Rokkant Föld I. 3. lelőhely, 90. objektum, S-l25) egyaránt egy esetben figyeltünk meg. A sarokcsontokon, a térdkalácsokon és a gerincoszlopon több esetben is előfordult fokozott igénybevételre utaló jel (Schmorl-hernia, enthesopathia, spondylosis deformans). Cribra orbitalia összesen két esetben jelentkezett (Rokkant Föld I. 3. lelőhely, 84. objektum S-l 18 és 90. objektum S-125). A vizsgált népességek analógiáit a kis esetszám és a csontok rossz megtartása miatt klasszikus antropológiai módszerekkel nem lehetett megkeresni. Összefoglalás A szarmata sírok csontanyagának vizsgálatából a népességre vonatkozó messzemenő következtetés nem vonható le, a gepida egyéneknél azonban megfigyeltünk néhány olyan jellegzetességet, mely az általunk vizsgált, a lelőhelyről előkerült egyének többségének csontmaradványán jelentkezett. A Rokkant Föld I. 3. lelőhelyről feltárt gepida egyénekre a nemi jellegek vizsgálata alapján sem a hiperfeminitás, sem a hipermaszkulinitás nem volt jellemző. A koponyák többsége a koponya hosszúság-szélességi jelzője alapján hosszú, vagy közepesen hosszú volt. Az agykoponya jellemzően magas, a homlok széles, a koponya kapacitása pedig nagy volt. Az elvégzett testmagasság számítás szerint a vizsgált férfiak testmagassága 164 és 178,8 cm között variált. A szemüreg az esetek jelentős részében kerek, az orr pedig keskeny volt, torus mandibularis egyetlen esetben sem fordult elő. Kismértékű alveoláris prognathia több esetben is jelentkezett (ez valószínűleg részben a koponyák mesterséges torzításának is köszönhető). Vizsgálatunk során három gepida férfi, egy gepida nő, 35 PAP Ildikó—JÓZSA László 2006. egy gepida gyermek, valamint egy juvenis korú, nem meghatározható nemű szarmata egyén esetén figyeltük meg a koponya művi torzítását. A szarmata kori fiatalkorú egyén feltárásakor a régészeti dokumentáció tanúsága szerint egy fülbevaló kivételével sírmellékletet nem találtak, így a sír pontos datálása a feltáró régészek szerint csak a sír helye ill. helyzete alapján volt lehetséges. Ezt a tényt esetünkben azért fontos megemlíteni, ugyanis hazai szarmata temetkezésekből származó makrokefál koponyát ez idáig mindössze egyetlen lelőhelyen tártak fel. A torzítás módja alapján az általunk vizsgált gepidák és a fiatal egyén koponyája nem különbözik jelentősen. A torzítás minden esetben homlok—nyakszirti típusú volt. Kialakításához két bandázst együttesen használtak fel. Az első a homlok és a nyakszirt között futott, míg a másik a fejtetőről, a koronavarrattal párhuzamosan húzódott a mandibula irányába. Ezen pólyák lefutása és szélessége több esetben nemcsak a koponya torzulásának módja alapján volt kikövetkeztethető, hanem a pólyák szorossága következtében a koponyacsontokon kialakult bemélyedések alapján is. Anyagunkban több olyan eset is előfordult, ahol a homlokon, vagy a nyakszirten nem volt észrevehető pólya okozta benyomódás, ezekben az esetekben a bandázs segítségével kialakított nyomás valószínűleg nagyobb területen oszlott el. Ezt azonban véleményünk szerint a pólyák szélesebbre tekerésével érték el, nem pedig egy sík tárgy használatával. A koponya mesterséges torzításának köszönhetően kialakult elváltozások közül megfigyeltük a temporomandibularis ízület és a külső hallójárat elváltozását, a megnövekedett koponyaűri nyomás jeleit, valamint a kismértékben jelentkező alveoláris prognathiát. A makrokefál koponyák nemi megoszlása nagyfokú férfidominanciát mutatott, azonban ezt a kis esetszám miatt óvatosan kell fogadnunk. A csípőízületben kialakult jelentős ízületi gyulladást és csípőficamot egyaránt egy esetben figyeltünk meg. A sarokcsontokon, a térdkalácsokon és a gerincoszlopon több esetben is előfordult fokozott igénybevételre utaló jel, cribra orbitalia két esetben jelentkezett. Összehasonlító vizsgálatokat a kis esetszám és a csontok rossz megtartása miatt nem tudtunk végezni. Köszönetnyilvánítás Szeretnénk kifejezni köszönetünket Csányi Mariettának és Tárnoki Juditnak, amiért a feltárás régészeti dokumentációját teljes egészében rendelkezésünkre bocsátották, emellett kérdéseinkkel is bármikor zavarhattuk őket. Köszönjük Pap Ildikónak és Józsa Lászlónak, hogy megjelenés alatt álló tanulmányukat munkánkhoz felhasználhattuk, valamint Marcsik Antóniának a kárpát-medencei szarmaták embertani szakirodalmának megismerésében nyújtott segítségét. 332