H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Havassy Péter: Új állandó kiállítás a gyulai várban
itt találhatóak az igazi középkori terek gótikus ajtókeretekkel, árnyékszékkel, ülőfülkével, kandallókkal. Mind a négy szoba berendezési tárgyai között megfelelő arányban keverednek a XV— XVII. század eleji eredeti, illetve a másolt darabok. A várnagy szobájának jelentősebb tárgyai: a falon XV— XVI. századi fegyverek, reneszánsz láda, asztal, ollós karosszékek, gyertyatartó, ágy, pénzes vasláda. Várúr lakosztálya A jelentősebb várurakról már a bevezetésben szóltunk. A várúr lakosztálya két részből áll. Hálószoba, ahol — többek között — egy kazettás ágyat gyertyatartóval, egy főúri mentét, egy reneszánsz ládát és karosszéket, valamint egy könyvszekrényt, pultján két eredeti könyvvel (Antonio Bonfini: Rerum Hungaricarum decades Frankfurt, 1581. és a Gyulát 1566-ban ábrázoló metszetnél kinyitva: Ortelius: Der Ungarischen Kriegs ... Frankfurt, 1665.). A várúr fogadószobája talán az egész vár legarchaikusabb tere, melynek rögtön az elején helyeztük el a kiállítás egyik legszebb műtárgyát a XVI. század eleji lovassági tárcsapajzsot, ezt Nadányi Miklós kapitány portréja (1649) és egy reneszánsz láda követi. A falon XVI. századi fegyverek láthatók, a kandalló mellett reneszánsz karosszékeket gyertyatartóval láthat a közönség. A tér közepét reneszánsz asztal és négy támlásszék tölti be (5. kép). Török bég hivatali szobája A törökök a vár feladása után egyik közigazgatási egységük, a szandzsák székhelyét Aradról Gyulára helyezték át. A belső várban csak a bég lakott, egyébként raktárnak használták. A terem XVI— XVII. századi tárgyainak jelentős része vásárlások útján került a Corvin János Múzeum tulajdonába, melyeket jól kiegészítettek a társintézmények relikviái. Mindenképpen szólnunk kell a hadfelszerelésről: tegez, krími tatár lovassági íj, szpáhi sodrony ing, sisak, pajzs és kengyelpár, kovás puska és pisztoly. Kisebb méretű tárgyak bemutatására is lehetőségünk nyílt: ezüstcsészék, ezüst érmenyaklánc, arany fülbevaló pár, írókészlet és tolltartó, üvegedények. A falakon szőnyeget és brokátokat helyeztünk el. A térben látható egy XVII. századi láda, egy török kori kályharekonstrukció, egy nagy imaszőnyeg (rajta hangszerek: töröksíp, qanun és korántartó koránnal). A kisebb szőnyegen asztalka terítővel, rajta kávéskészlet pipákkal és réz kancsókkal. Az asztal körül ülőpárnák. Bábun egy XVII. századi eredeti török viseletet mutatunk be. Ritkán látható műtárgy színesíti a szoba berendezését, egy parázstartó vagy mangál. Alabárdos terem A kiállítás rendezése során egyértelmű volt, hogy a lakosztályokban nem jelenhetnek meg tablón lévő főszövegek, ezért „született" tulajdonképpen az alabárdos terem, 5. kép. A várúri fogadószoba részlete ahol a fontosabb leíró részeket megjeleníthettük, melyek közül most csak az egyikre térünk ki: A gyulai vár XM-XVII. századi ostromai Az első ostromra 1529-ben került sor, a várost és a huszárvárat Czibak Imre, Szapolyai János király híve el is foglalta, a várat pedig körülzárta. Az ostrom nem sokáig tartott, de a bennrekedt őrség 75 napos fegyverszünetet kért. Ez idő alatt nem jött Brandenburgi Györgytől segítség, így a várat 1530-ban átadták a védők. Szulejmán szultán 1566-ban, utolsó hadjárata idején rokonát és másodvezérét, Pertáf pasát küldte Gyula ellen. A kétezer főnyi várvédő között Közép-Európa szinte minden népe (magyar, osztrák, horvát, szerb, cseh) képviselve volt. A törökök július 2-án értek Gyulára, s első lépésként a vár árkaiból elvezették a vizet. Miután Kerecsényi László kapitány július 6-án a tarthatatlan várost felgyújtatta, július 11-én megkezdődött a vár ostroma. Először a törökök a vár leggyengébb részét, a huszárvárat ostromolták, amelyet a várvédők csak július 23-ig tudtak tartani. Ezután következett a külső vár hősies védelme, amely majdnem egy hónapig, kb. augusztus 20—22-ig folyt. Kerecsényi tisztjeivel és katonáival összesen 14 rohamot vert vissza a vár ostroma alatt. A kutak időközben kiapadtak, vérhasjárvány tört ki. Bizonyos, hogy Kerecsényi csak az utolsó órában kezdett tárgyalásokat Pertáf pasával. A fegyverszünet nyolc napig tartott. Augusztus 30-án Pertáf szabad elvonulást ígért, ám 1566. szeptember 2-án délben a törökök a kivonuló őrség nagy részét felkoncolták. Kerecsényi maga is török rabságban halt meg. Egyetlen más magyar erősség sem tudta 62 napig feltartóztatni az oszmán hadakat. 1694 őszén a gyulai ostromzárat Polland tábornokra bízták, melynek eredményeként december elején a török védősereg már éhezett, s nem volt más lehetőség, mint alku a vár feladásáról. Mehmed pasa szabad elvonulást kért. I. Lipót császár karácsonykor megerősítette a szerződést. 1695. január 17-én vonultak ki a törökök a várból. A vár őrzésére Nothnagel kapitány parancsnoksága alatt 200 németet, 250 hajdút és 50 huszárt hagytak. A Rákóczi-szabadságharc kezdetén a várban 500 szerb és osztrák katona állomásozott. Károlyi Sándor tábornok 309