H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

vannak, hántolatlanok. Kiálló hosszú tövisein díszek: kisméretű lapos almácskák, diók, aszalt szilvák, fügék, szaloncukor-papírba csomagolt krumplicukor, szentjánoskenyér, a koronafa terméséből néhány példány, valamint makk. Magassága: 49,5 cm, átmérője: 20—26 cm. " Topolyán a régi századfordulón nem csupán koronafaág-karácsonyfa, hanem a Borús Rózsa által említett torony-karácsonyfa is volt. Barkácsoló emberek vékony lécekből készítettek három-, négylábú toronyszerű állványokat. Oldalait apró szegekkel verték körül, ezekre akasztották a díszeket, a tetejébe vert szegre gyertyát is szúrhattak. A léceket színes papírszalaggal vonták be, ami ünnepélyes külsőt kölcsönzött a kezdetleges alkotmánynak. Fillérekért árulták a piacon a torony-karácsonyfát. Díszítették almával, dióval, szentjánoskenyérrel, fügével, aszalt szilvával, szaloncukorral, színes papírba csavart kockacukorral, mézeskalács-babával, -huszárral. A tornyot nem őrizték meg a következő karácsonyig. Zöldy Pál topolyai emlékei alapján két torony-karácsonyfát is készített a Néprajzi Múzeum számára. Az egyik háromlábú (lelt. sz.: 72.46.1.), Györgyi Erzsébet leírókartonja szerint: „Puhafa lécekből összeillesztett, szegezett állvány: három összetartó léc fölül kis kerek korongba fut, két magasságban léchevederek rögzítik. Az egész alkotmány rojtosra nyirbált, rózsaszínű selyempapírral bevonva. Lecsípett végű szögek állnak ki belőle, amelyeken a következő díszféleségek csüngenek, illetve vannak feltűzdelve: dió, aszalt szilva, szentjánoskenyér helyett gledicsia termése, füge, mokka-kockacukor sztaniol nélküli szaloncukor-papírba csomagolva, egy szentkép, a csúcsból kiálló szögön egy gyertya áll. Egy pólyás mézesbáb egészíti ki a díszítést. Az alap háromszög oldalai 19, 19, ill. 20 cm. Magassága: 46 cm + 5,5 cm a gyertya. A másik négylábú (lelt. sz.: 72.46.2.) anyaga, díszítése az előzőével azonos. Alapterülete 19x19 cm, magassága 48 cm. Mindkét torony-karácsonyfa szentképe a kis Jézust ábrázolja. " Topolyán a középosztály körében már jóval a régi századforduló előtt elterjedt a fenyőfa-karácsonyfa, ahogy erről az 1874-ből fennmaradt karácsonyfát köszöntő vers és Zöldy Pál munkája is tanúskodik. Pacséron (Bács-Bodrog m., Pacir) is általánosan elterjedt szokás a lucabúza vetése. A bögrében, fmdzsában, tányérban kikelt búza a meleg szobában karácsonyra magasra nő. Karácsonyeste a szépen megnyírt lucabúzát szalaggal átkötik, és a karácsonyfa alá teszik dísznek. Ünnepek után a tyúkokkal etetik meg, hogy jobban tojjanak.

40 A német lakosságú Szentfülöpön (Bács-Bodrog m., Filipowa, Backi Gracac) a második világháborút megelőző években már a hetivásáron árusított fenyőfát díszítettek karácsonyfának. Korábban itt is kökénybokor ágaiból vagy más tövises ágakból készült a karácsonyfa, amelyeket a határban, a temető szélén vagy az útmenti árkokban vágtak. Még korábban barkácsolt, festett, mesterséges állványokat is használtak, amelyeknek fakampóira akasztották a díszítést, az ajándékot. A fenyő karácsonyfát apró piros almával (Christbaumapfel), aranyozott dióval, fügé38 ZÖLDY Pál 1971.53. 39 ZÖLDY Pál 1971.53; 1972 40 PÉNOVÁTZ Antal 1974. 78. vei, szaloncukorral, mézeskaláccsal, gyertyával (Christbaumkerzen), üvegből készült, ezüst színű karácsonyi csengővel, színes papírlánccal díszítették. Csúcsára sugárzó ezüst csillag vagy papírangyal került. A karácsonyfa alatt Szentfülöpön is gipsz vagy agyag báránykák álltak, s melléjük tették a lucabúzát is. Szajánban (Torontál m., Sajan) nem csak tányéron csíráztattak búzaszemeket Luca napjától karácsonyig, hanem a zöldellő vetésből is szedtek, s a karácsonyi asztal alá tették. A karácsonyi ebéd után a búzát megetették a tyúkokkal, hogy sokat tojjanak. Ugyancsak a karácsonyi asztal alatt tartották az aprószenteki vesszőzéshez szükséges birshajtásokat.

42 Székelykeve (Temes m., Skorenovac) bukovinai magyar eredetű népénél az egyik kilencgyermekes családban így várták a karácsonyt, s „öregjeik" egyszerű karácsonyfájára is emlékeztek: „Reggel elmentünk a pásztorok miséjére. Hazaérve ott találtuk az asztalon a karácsonyfát. Egy-két alma, vagy narancs volt alatta, amelyet anyánk igazságosan ránkosztott. Fenyőfa csak a gazdagoknál volt. Nálunk közönséges gyümölcsfaágat díszített fel anyánk, amelynek az ágait színes papírral besodorta. " „ Öregjeink igen egyszerűen díszítették a fát. Háborús években egyébként is gyümölcsfaágat, vagy virágokat díszítettünk. Vannak, akik még emlékeznek arra, hogy régebben nem fenyőfát, hanem közönséges faágat vagy kórót vittek be a szobába, amelynek becsavargatták az ágait színes papírokkal. Ezen nem volt édesség, sem ajándék. A felpántlikcrott faág alá esetleg csak egy almát tettek. A szülők néhol fehér lepedővel leterítkeztek, és úgy vitték be áfát.

,4i Vajdaságban a karácsonyfa régi formáit újra készítik, sőt ajánlják. Erről tudósított a Pannon Lapok műsorújsága, az RTV-Tipp 1998. december 21-ei számában, ahol a Határon túli ünnep című képriportban a koronafa- és a tollkarácsonyfát láthattuk színes felvételen. Képaláírásuk jó információkkal szolgál: „Az úgynevezett glédics karácsonyfa a vajdasági Bánság Csóka nevű falujából való. Egy ágas-bogas, de mindenképpen szúrós, som-, vagy csipkebogyóágat állítunk a nagyobb méretű mázas köcsögbe vagy cserépbe. Az ágakra apró, pirossárga almákat, dióbelet, fügét, aszalt szilvát, édes bolti kekszeket, egész fej fokhagymákat nyársalunk. A ,hegyibe' házilag sütött, kereszt alakú kekszet állítunk, a ,fa' köré pattogatott kukorica füzéreket tekerünk, végül a kompozíció alá egy-két tálka vetett búzát állítunk. " Egyetlen hibát tartalmaz a leírás: nem som- vagy csipkebogyóágat, hanem koronafa-, azaz gledícsiaágat kell használni. A somfa nem ágas-bogas és nem szúrós, a csipkebogyó-, vagy vadrózsaág sem tövises, hanem tüskés. A koronafaág óriási töviseire szúrták a felsorolt díszítést. A tollkarácsonyfa képaláírása: „ Ugyancsak a Vajdaságból, Völgyesből (Bácska) származik ez a különös tünemény, melynél a vastagabb központi ágat és az oldalhajtásokat zöldre festett lúdtollakkal vonták be, és ezekre aggatták a papír díszeket és füzéreket, valamint a mézeskalács szíveket. " Dél-Alföldről a XIX. század végén Bulgáriába települt szlovákok új lakóhelyükön, a Duna menti síkságon, Pleven 41 EICHINGER Jakab 1982. 9—10, 12. 42 KATONA Imre 1974. 37, 46. 43 BOTKA József 1983. 50, 53. 30