H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Lukács László: A karácsonyfa a Nagy Magyar Alföldön

környékén alapított három községben is állítottak gyümölcsfaág-, szárazág-karácsonyfát. Górna Mitropolija faluban a dél-alföldi származású szlovákok megtartották a karácsonyt, de ott nem volt fenyő, sőt egyéb fa is alig. A Botík családnál az 1940-es években az édesanya karácsonykor mindig egy száraz szilvafaágat díszített fel. Fenn tartották a padláson, karácsonykor lehozták, és a szobában felfüggesztették a gerendára. Almát, diót, cukrot raktak rá. Ján Botík kollégánknak (szül. 1938) 1947-ig, családja Csehszlovákiába történt repatriálásáig, ilyen karácsonyfája volt. Felmenőit még I. Ferdinánd (1887-1918) bolgár cár hívta telepesnek. Apai ágon Nagylakról, anyai ágon Torontál megyéből, Nagylajosfal várói (Padina) kerültek Górna Mitropolijába 1884-ben. A bácskai bunyevácok karácsonyi asztalára feldíszített zöld ágat is tettek. Szabadkáról említette gyermekkorából az 1930-as születésű Giza Balazevic. Ugyancsak Szabadkáról emlékezett vissza az 1940-es évek karácsonyestéire polgárosult környezetből Fabian Nevenka (szül. 1938). Apjuk a kertből hozott karácsonyi ágat. December 24-én délután a gyerekek apjukkal együtt díszítették fel az ágat, amit az ebédlőben helyeztek el. Az asztalra jászlat is állítottak, kicsíráztatott gabonát, almát, diót és díszes karácsonyi kalácsot tettek bele. Tésztából formázta meg édesanyjuk a kalács díszítését, a búzakalászt, madarakat, malacokat, bárányokat, virágokat. Egy krajcárt is belesütött. Újévkor felszeletelték, akinek a krajcáros szelet jutott, annak a következő évben szerencséje lesz. Nemes-Militicsből (Bács-Bodrog m., Lemes) Róza Fratic (szül. 1940) emlékezett a karácsonyi ágra: „A karácsonyi asztalon az asztalfőnél volt egy szépen feldíszített ágacska, a száraz kalács, gyertyák és zöld búza, amit Luca napján vetettek. Ebbe három kis gyertya van beleszúrva, ezek a három királyt jelképezik... "

44 Kecskemét és környéke karácsonyfáját, Gaál Károly szóbeli közlésére hivatkozva, Richárd Wolfram említette az Osztrák Néprajzi Atlasz kommentárjában. E szerint Kecskemét vidékén még 1928/29-ben is egészen ritka volt a karácsonyfa. Ha előfordult is, a szoba mennyezetén függő boróka volt, mivel a fenyőfa itt ritka. Főként az uradalmi gazdatiszteknél és néhány Jobb családnál" volt karácsonyfa, de ezeknél is a mennyezetre akasztották.

45 A keceliek (Bács-Kiskun m.) karácsonyfáját Szacsvay Éva leírásából jól ismerjük.

46 Kecelen a többség úgy emlékezett, hogy karácsonyfa mindig volt, szüleik, nagyszüleik idejében is. Általában a piacon vették meg. A második világháború előtt leginkább borovicskát állítottak, amely a határ homokos részein nőtt. Innen hordták élelmes tanyaiak a piacra. Aki sajnált érte pénzt kiadni, az maga is vághatott a határban. Egyes családoknál gyümölcsfaágakból készítették a karácsonyfát: papírszalagot „megbodorítottak", és azzal tekerték be a csupasz ágakat. Az 1950-es évektől vált általánossá a fenyő karácsonyfa. A fára valót az asszonyok otthon maguk készítették: kicsi, kerek, lyukas kalácsokat, tésztából nyulakat, galambokat sütöttek, és 44 CERNELIC, Milán -PETROVIC, Tihana—SERCER, Marija 1998.60—62. 45 WOLFRAM, Richárd 1965. 42—43. 46 SZACSVAY Éva 1984. 875. felkötötték a fára. Piros-fehér-zöld selyempapírból vagy aszalt gyümölcsből láncot készítettek, diót, mogyorót sztaniolba csomagoltak, és piros almát is akasztottak a karácsonyfa ágaira. A karácsonyfának meghatározott helye volt a régi házakban: az asztal mögé, a sarokpad két szárának szegletébe állították. Kinn a tanyákon ez a hagyományos elhelyezés szinte kizárólagos volt, a falusi háznál a köznapi használaton kívüli tisztaszobába, a sublótra vagy az asztalra került. A köré elhelyezett tárgyak közül általánosnak mondható a lucabúza, -árpa, vagy -rozs. Néhány helyen emlékeztek, hogy kisebb, betlehemszerű készítményeket is őriztek a padláson, amelyeket a karácsonyfa mellé állítottak. Agyagból készült állatok, búcsús szobrocskák és szentképek voltak benne. Betlehemet a templomban is állítottak a jobb oldali első oltárnál. Régi szobrocskák, szentképek felhasználása mellett 1978-ban még űrhajós is került a születéstörténetbe. Ugyancsak a templomban a főoltár mellé hatalmas karácsonyfát állítanak.

47 Kiskunmajsán az iparosok honosították meg a karácsonyfát, amelyről azt mondták a gyermekeknek, hogy a Jézuska vagy az angyal hozza. Korábban itt is „borovicska ágból volt a karácsonyfa, jó szaga volt neki, az volt a szegényember Jézuskája". Régebben a gyermekeknek a karácsonyi aranybáránykát emlegették, azért kellett jól viselkedniük, hogy megláthassák. Karácsony böjtjén (december 24.) azt mondták nekik az ebédnél, ha húst esznek „nem látják meg, hogy mikor szalad a háztetőn az arany bárány ka.' A kalocsai szállásokon a karácsonyfa szerény formában már az első világháború éveiben megjelent: porcelán bögrébe állítottak fenyő- vagy borókaágat, amit gyertyával, szaloncukorral díszítettek. Verebélyi Kincső helyszíni kutatásainak eredményeként a homokmégyiek karácsonyfáját közelebbről ismerjük.

49 Homokmégyen az 1950-es évek elejétől már, nem csak a környékről szerzett fenyőágakat díszítették fel, hanem a fenyőfát Kalocsán vették a piacon, általában 80 cm magasat. Később a karácsonyfák magassága folyamatosan nőtt. A házilag készített szaloncukor, az ezüstözött dió, sütemény helyére gyári szaloncukor, színes üveg karácsonyfadíszek kerültek. Homokmégyen is báránykát és lucabúzát tettek a karácsonyfa mellé a sublótra. Hartán (Bács-Kiskun m.) karácsony estéjén házról házra járt a weisses Kristkindchen csoportja. Közülük a Jézuska (Kristkindchen) pataji menyasszonynak öltözve, kezében karácsonyfát (Kristkindchensbaum) tart: papírlánccal, dióval, almával díszített kökényágakat (Tornhecke). Ezzel kapcsolatban Fél Edit megjegyezte: „Az Elzászból eredő karácsonyfa gyertya nélküli, függő ágacskákból állt. Kétségtelen, hogy a hartai kökénycsomóban ősi, megőrzött hagyományt kell, hogy lássunk. "

50 Kiskőrösön már a XX. század elején elterjedt a fenyőkarácsonyfa (karaconka). Péterin és Dunaegyházán még legtöbb háznál a fenyőt helyettesítő növényt használtak. Péterin seprübokrot (pal'íha) vagy bukszust díszítettek fel. Nagy feltűnést keltett, hogy a 47 SZACSVAY Éva 1984. 881. 48 GULYÁS Éva 1994. 355, 357. 49 VEREBÉLYI. Kincső 1998. 508—509. 50 FÉL Edit 1935. 114. 31