H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Kókai Magdolna: Halálozási adatok vizsgálata Jászberényben 1867-1873 között különböző források tükrében
KÓKAI MAGDOLNA HALÁLOZÁSI ADATOK VIZSGALATA JÁSZBERÉNYBEN 1867-1873 KÖZÖTT KÜLÖNBÖZŐ FORRÁSOK TÜKRÉBEN Az emberi élet három nagy szüksége közül a halál a földi lét utolsó állomása. Évszázadok óta akkor válik hivatalossá az élők közösségéből való kilépés, ha az elhunyt nevét a halotti anyakönyvbe bejegyzik. Jászberény katolikus halotti anyakönyveit 1675-től vezeti az egyház. Jelen kutatásom alapjául e könyvek mikrofilmes másolatai szolgáltak. A bejegyzések — melyeket a korabeli lelkészek végeztek — általában az elhunyt nemére, vallására, korára, a halál okára vonatkoznak. A gyakoribb halált okozó betegségeket, illetve tüneteket, az elhaltak korosztálybeli megoszlását elemezve árnyalt képet kapunk az adott közösség egészségügyi állapotáról. A vizsgálatra kiválasztott éveket az indokolja, hogy 1867-től kezdik bejegyezni a halálokokat, 1873-ban pedig nagy kolerajárvány dúlt a városban. A téma árnyaltabb bemutatására a nyersanyagként szolgáló anyakönyvek mellett egyéb forrást is bevontam vizsgálatomba. A korabeli sajtótermékek — Jászkunság, Jászkun Figyelő — számos különös, az olvasóközönség érdeklődésére számot tartó halálesetről, egészségügyi rendelkezésről tudósítanak. Az adatok elemzéséhez sok információt nyújtottak Jászberény közigazgatási iratai, a Jászkun-Kerületek alispáni iratai, a betegségek, illetve a betegségeknek tekintett tünetek meghatározásához pedig a lexikonok. (A tanulmány végén néhány betegség korabeli meghatározását gyűjtöttem össze betűrendbe szedve.) Az adatok statisztikai feldolgozását Elek György: Adalékok Karcag város 18. századi népesedésének és egészségügyének történetéhez című munkája alapján végeztem. A vizsgált időszakban 5722 halálesetet regisztráltak a római katolikus anyakönyvekben. Ebből 8 esetben hiányosak a bejegyzések (hiányzott az elhunyt neme, életkora). Ezeket mint értékelhetetlen adatokat ki kellett hagyni az összesítésből, így 5714 haláleset adatait használtam fel a statisztikai elemzéshez. Halálozások év nők férfiak gyermekkor felnőttkor öregkor ossz. 0—14 15—60 61—x 1867 403 440 538 205 100 843 A férfiak halálozási százaléka 52,19% a nőké 47,81%. Az életkor szerinti bontás jól mutatja, hogy a legveszélyeztetettebb korosztály a gyermekeké: az összhalálozások 63,82%-a. A gyermekek halálozási adatai év 0—1 év 1—3 4—6 7—14 ossz. 1867 266 170 56 46 538 A gyermekkort kisebb életkori szakaszokra tagolva jól kitűnik, hogy a legsérülékenyebb korosztály az 1 éven aluliak: a gyermekek 49,4%-a. Az életkor előre haladtával fokozatosan csökken a halálozási arány: 1—3 év között 31,6%, 4—6 év között 10,41%, 7—14 év között 8,55%. A halálokokat 1867 májusától kezdik mind gyakrabban — elsősorban latinul — feltüntetni, bár sok esetben még hiányoznak az erre vonatkozó bejegyzések a csecsemőknél. A gyermekek halálokaiként feltüntetett betegségek: fogláz, görcsök, béllob, sínlődés, dissenteria, hasmenés, epilepsia, angina, fejvízkór, gyomorgyulladás, gümőkór, forróláz, kelvény, inflam pulmon(?), koraszülés, agylob, typhus, hydrops. Július, augusztus, szeptember és október hónapokban igen sok áldozatot szedett a csecsemők körében a vérhas, hasmenés, mely az alacsony higiénés állapotokra enged következtetni. A felnőttek halálozási adati Év 15—20 21—45 46—60 61—80 81—x ossz: 1867 31 103 71 89 11 305 Az árnyaltabb kép megrajzolásához két csoportra osztottam fel a fenti adatokat (15—45 év: 134) és (46—80 év: 160). Az első csoport eredményei jobbak, hiszen ez a korcsoport (fiatal- és középkorosztály) a munkavégzés, fizikai állóképesség szempontjából a legaktívabb korban van. A 80 év felettiek száma igen csekély, amely arra enged következtetni, hogy eleink közül nem sokan érték meg a matuzsálemi kort. Ez a szám az évi összhalálozásoknak mindössze 1,3%-a. A felnőttek halálokai között gyakoriak a légzőszervi, illetve fertőző betegségek: tüdővész, phtisis, 253
