H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Örsi Zsolt: A karcagi múzeum és a nagykun öntudat

ÖRSI ZSOLT A KARCAGI MÚZEUM É Manapság gyakran használunk az élet minden területén idegen szavakat. Sokszor annyira belelendülnek egyesek ebbe a divatba, hogy az egyszerűbb, de néha a tanult ember is csak kapkodja a fejét egy—egy mondat hallatán. Nyilván nem kell teljesen száműzni a tudományos közéletből ezeket a kifejezéseket, de túlzásokba sem szabad esni. Magam is részt vettem már olyan előadáson, ahol annyira túlsúlyba kerültek az idegen szavak és kifejezések, hogy a hallgatóság ezt megelégelve beszélgetésbe kezdett. Én sem szeretem, ha egy szöveg hemzseg az idegen szavaktól, pedig jól tudom, néhány tudományos iskolában ez alapkövetelmény. Ha belegondolunk, szinte minden idegen szónak megvan a maga magyar jelentése is. A magyar nyelv azért tudott fennmaradni több ezer éven keresztül, mert mindig meg tudott újulni, mindig alkalmazkodott a kor kihívásaihoz. Az elvont fogalmakat, de a hétköznapok tárgyait, cselekedeteket is egyértelműen ki tudta fejezni. Ezért nem értem, sokszor miért kell túlzsúfolni beszédünket idegen szavakkal. Ennek egyik jó példája az identitás szó, amelynek több magyar megfelelője is akad. Széchenyi István már 1831-ben használta az ennek megfelelő öntudat szót — a Nyelv Újító Szótár tőle származtatja ezt a kifejezést.

2 De nézzük meg közelebbről, mit is takar e fogalom, milyen jelentéstartalommal, jelentéstartalmakkal bír! Már itt elöljáróban kijelenthetjük Huseby-Darvas Éva után, hogy: „nélkülözzük a nehezen megragadható identitás fogalom átfogó és általánosan használható definícióját"? Igen, ismét itt az identitás-fogalom, pedig ez a szó egészen 1950-ig nem volt használatos a társadalomtudományokban. A magyarban sem, de a külföldi szakirodalomban sem volt ismert. Erik Erikson vezette be az észak-amerikai népekkel kapcsolatban, és a hatvanas évek végéig szinte csak ő használta e kifejezést.

4 1968-ig hiányzott minden jelentősebb társadalomtudományi szótárból, enciklopédiából, hogy aztán hatalmas karriert fusson be. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a Magyar Néprajzi Lexikon címszavai között nem találjuk meg az identitás kifejezést és az öntudatot sem. 1 Előadásként elhangzott a Györffy István Nagykun Múzeum 100 éves fennállásának évfordulójára rendezett emlékülésen. 2 Magyar Nyelv 1919. 148. 3 HUSEBY-DARVAS, Éva Veronika 1985.493. Ez nem is annyira A NAGYKUN ÖNTUDAT

1 A különböző társadalomtudományi szakágak: szociológia, pszichológia, antropológia és még folytathatnánk a sort, mind-mind egy önálló, egymástól kissé eltérő meghatározást adott, fogadott el az öntudatra, sőt a tudományokon belüli iskolák, irányzatok is többféleképpen definiálták a szót. Ezeknek a bemutatására most nem vállalkozhatom, mert tematikailag és terjedelmileg is szétfeszítené az előadás kereteit. Annyit azonban le kell szögeznünk, hogy többféle öntudat létezik egymás mellett. Itt elég csak arra utalnunk, hogy van egyéni és közösségi öntudat is. Jelen esetben épp a közösségi öntudatot kell megvizsgálnunk, hiszen egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot vizsgálunk, illetve ennek viszonyát egy sajátos intézményhez: a múzeumhoz. Mit közvetít az egyik a másiknak, milyen viszonyrendszerben vannak egymással? A közösségi öntudatnak vannak azonban jól meghatározható, jól körülírható formái: a közös nyelv, a közös történelmi múlt, a közös kultúra, a közös eredettudat. Ezek az alappillérei a közösségi öntudatnak. Ha valamelyik sérül, akkor az azt jelzi, hogy a közösség válságban van. A néprajzosoknál bevett szokás, hogy a kutatás helyszínére érve az első út a temetőbe vezet. Nemcsak azért, hogy a tősgyökeres családneveket feljegyezzék, hanem azért is, mert a temető pontosan mutatja a falu képét. Ha gazos, elhanyagolt sírokkal van telve a sírkert, akkor az azt jelzi, hogy a helyi közösség szétesett, atomizálódott, tehát itt valami nincs rendben. Ha viszont a sírok gondozottak, a temető tiszta, akkor itt egy egészséges, működő közösség lakozik. Tehát az ősök tisztelete, vagy annak hiánya, mint egy barométer, jelzi a közösség állapotát. A közös nyelv a Nagykunságban ma már a magyar, de a 13. századi beköltözéskor még a kun volt, amelyet csak töredékeiben ismerünk. A kunoknak ugyan, mint a legtöbb sztyeppéi nomád népnek, írásbelisége nem volt, ha volt is, igen ritka lehetett, hisz nem maradt ránk egyetlen emlék sem erről. Ezeknek a töredékeknek máig megmaradt két eleme: az ún. Codex Cumanicus, azaz a Kun Kódex két fejezete. A Tolmácsok könyve és a Hittérítők könyve, illetve meglepő, hiszen jó néhány társadalomtudományban használatos fogalom meghatározása nem egyértelmű megannyi próbálkozás ellenére. 4 ERIKSON, Erik 1968. 147