H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Örsi Zsolt: A karcagi múzeum és a nagykun öntudat

a későbbiekben gyűjtött folklór és helynév-adat. (Moszkvai Kódex) A Codex Cumanicusra vonatkozó irodalom igen gazdag: Kuun Géza, Ligeti Lajos, Györffy György, Németh Gyula mellett számos nemzet nyelvészei is alaposan tanulmányozták a kódexet.

5 A kutatások legfőbb megállapításai a következők: a kun nyelv nem mutat egységes képet a két rész alapján, a Tolmácsok Könyve egy archaikusabb, régebbi képet tár elénk, míg a Hittérítők könyve egy későbbi állapotot tükröz, tehát két nyelvjárás anyaga található benne. Számunkra a legérdekesebb részlete a kódexnek a második részében található önelnevezés. E szerint a kunok a tatartil szót használták saját névként, önmaguk megjelölésére. A kutatók szerint a kódex első része valószínűleg olasz kereskedők számára készült. Ez háromnyelvű (latin, perzsa, kun) szójegyzéket, valamint nyelvtani alapismereteket is tartalmaz. A második rész kun nyelvű glosszákat, kunra fordított egyházi szövegeket és kun találós kérdéseket tartalmaz. A nyelv „élő" részét képezik a máig fennmaradt határnevek, helységnevek. Említsünk meg néhányat példának okáért: Bengecseg, Kormáncsok, Orgonda, Tarattyó és maga Karcag is. A második része szájhagyomány útján ránk maradt szövegek: gyermekmondóka és a kun miatyánk. Ezeket a régóta használt és ezért eltorzult, már az elmondójának értelmetlen szövegeket Mándoky Kongur István rekonstruálta.

6 Ez a kun nyelvemlék a későbbiekben nagyon ismert lett, hiszen, mint őseink nyelve, a ránk hagyományozódott imádság erősítette az öntudatot. Tisztában voltak ezzel eleink is, és Kunságszerte az iskolákban kötelezően tanították. A harmadik része a kun eredetű szavaink: kalauz, árkány, kamcsi, bar ág stb. Az, hogy a kunoknak önálló nyelvük lett volna, a korábbi időkben nem volt ilyen egyértelmű, hiszen voltak olyan tudományos emberek, például Jerney János, Gyárfás István, Szentesi Tóth Kálmán, akik azt vallották, hogy a kunok magyarok, és nyelvük is magyar kellett, hogy legyen.

7 Ezt az álláspontot napjainkra sikerült megcáfolni és tudományosan bebizonyítani az ellenkezőjét. A kun nyelv megszűnésére pontos adattal nem rendelkezünk, hiszen ez egy hosszabb folyamat volt. Legvalószínűbbnek a 16—17. század fordulója tűnik. Az bizonyos, hogy az 1500-as évek első felében még használták, még élt a nyelv, hiszen a kun miatyánk is ezt támasztja alá, ami egy protestáns ima kun fordítása. Ez 1517 előtt semmiféleképpen nem keletkezhetett, de azt is tudjuk Tóth Dezső munkája nyomán, hogy a Kunságban az 1530-as évek végén terjedt el az új hit.

8 Ugyanerre a következtetésre juthatunk Sigmund Herberstein útleírása alapján is, aki az 155l-es magyarországi látogatása során ezt írja a kunokról: „egy tatár nyelvjárást beszélnek". Mivel Herberstein oroszországi tartózkodása alatt hosszasan időzött 5 KUUN Géza 1880., NÉMETH Gyula 1921. 6—22., LIGETI Lajos 1986., GYÖRFFY György 1990. 220—273., GABAIN, Annemarie von é. n. 46—73., GRÖNBECH, Kaare 1936. 6 MÁNDOKY KONGUR István 1993. 148 a tatárok között, megállapítását bizonyosan elfogadhatjuk.

9 A nyelv, a kun nyelv tehát kiválóan alkalmas volt az ősiség, a folytonosság, a kun öntudat életben tartására, megerősítésére. Különösen igaz ez a redemptiot közvetlenül megelőző időszakra, hiszen ekkor válik fontossá az eredet, a kun folytonosság igazolása az egykori szabadságjogok visszaszerzéséért indított harcban. Hiszen ahol már megtapasztalták a szabadságot, a könnyebb életet, amelyet jogtalanul elvettek, természetesen igyekeztek visszaszerezni. Ez a szabadságvágy hihetetlen erőket mozgósított minden elzálogosított területen. Ez a — nyugodtan mondhatjuk — harc azonban sok testben és lélekben erős embert kívánt, hiszen egyrészt a gazdaságot kellett megerősíteni, elő kellett teremteni a megváltakozás anyagi alapját, másrészt ennek a szellemi hátterét is ki kellett alakítani. A Kunság népének közös eredettudatát erősítette a kun nyelvű miatyánk. Ekkorra azonban valószínűleg több volt a betelepült, mint az őslakos. A beköltözötteknek is érdekük volt a kun hagyományok átvétele, hiszen ezáltal válhattak a privilégiumok haszonélvezőivé, azaz a megváltakozás résztvevőivé. Ahogyan Szilágyi Miklós fogalmazza meg: „Ne feledjük: a redempció nem csupán a vezető réteg, az ideológiai eszközökkel is manipuláló „helyipolitikai elit" műve volt — valóban tömegeket mozgósított! Mindazokat, akik vállalták a Jász-Kun Kerületek 500.000 forintnyi, s településekre, majd gazdaságokra lebontott váltságösszegének a megfizetését. Mozgósította a (vélhetően) túlnyomó többségben lévő beköltözőiteket — más megyékből ide szökött jobbágyokat — is, azokat tehát, akik sajátjukká lényegítették, mert érdekük így kívánta, a kun eredethagyományt. Mely — mint létező tudati elemekből, de nem az itt lakókra általánosan jellemző etnikus identitásból tudatosan konstruált ideológia — eleve nem eredményezhetett a kun származékokra is, a beköltözőitekre is egyformán érvényes, mindannyiuk által fenntartás nélkül elfogadott származás-magyarázatot. Ezért lehetett egyszerre jellemző kétféle, egymással összebékíthetetlen értelmezés a kunok nyelvéről. Egyrészt a magyartól idegen nyelvként megkülönböztethető kun nyelv valamikori meglétének bizonygatása egyetlen szövegemlékkel. (A tájszavak kun eredetéről ui. csak azóta s oly mértékben tudnak, amióta s amennyire a modern turkológia érvei popularizálódtak.) A kun Miatyánk szövegét viszont nemcsak a kun származékok használhatták/használták fel igazolásként: bárki számára megtanulható volt, hiszen tanították. Tudatos választássá egyszerűsödött tehát, ha valaki ezzel akarta bizonyítani a maga „kun " mivoltát. Másrészt pedig a kunok magyar nyelvűségéről szóló fentebbi gondolatmenet elfogadása. Mely, bármennyire spekulatív gondolati konstrukció, a napi tapasztalatokkal könnyen egyeztethető („magyarul beszélünk") és a magyar identitással sem ellenkezik („ha magyarul beszélünk, csakis magyarok lehetünk")".

10 7 JERNEI János 1829., GYÁRFÁS István 1870—1885., SZENTESI TÓTH Kálmán 1940. 8 TÓTH Dezső 1941. 9—15. 9 TARDY Lajos 1979. 70. 10 SZILÁGYI Miklós 1996. 183—184.