H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Nagy Molnár Miklós: A karcagi Györffy István Nagykun Múzeum története

/. kép. A Bogdi-Papp kúria a két világháború között sajátosságait, érdekesebbnél érdekesebb maradványait, művészeti tárgyait és használati eszközeit. Egyesek kegyelettel őrizték, rejtegették az ősöktől birtokukbajutott régiségeket, s ünnepnapszámba ment, ha azokat bizalmasainak, féltékenyen bár, néha-néha megmutogatták. Mindamellett azonban kétségbevonhatatlanul igaz azon föltevésünk, hogy sok érdekes régiség kallódott el már avatatlan kezekbejutás miatt. De tény az is, hogy még találhatók, éspedig tekintélyes számban, főleg néprajzi emlékek és régiségek, melyeknek összegyűjtése és megőrizése, közismertté tétele céljából becsülendő tevékenységet fejtett ki már eddig is Joó András helybeli segédlelkész. Az ő kezdeményezésének, felszólításának, fáradságot nem ismerő buzgalmának rövid idő alatt meglepően szép eredménye lett. Ma már hétszázon felül van a gyűjtemény darabszáma, melyek befogadására ideiglenesen az ev. ref leányiskola épületében juttatott helyet az egyház vezetősége. Két kisebb helyiséget tölt meg már a gyűjtemény, mely a mai napon tartandó alakuló gyűlés előtt megtekinthető. Akinek szívében él a múlt idők emlékei iránti kegyeletes érdeklődés, mutassák ki ezt a létesíteni szándékolt kun múzeum mai alakuló gyűlésén való megjelenésükkel, és azzal, hogy az egyesület tagjai sorába beiratkoznak. A tömeges megjelenés annak bizonysága lesz, hogy a tervbe vett kulturális mozgalom horderejét mindannyian felismertük, méltányoljuk elődeink, önmagunk és utódaink érdekében. A jelennek hármas feladat jutott osztályrészül. Gondoskodnia kell önmagáról — elsősorban; visszaemlékezni elődjére, a múltra, éspedig lehetőleg — kegyelettel; egyengetni útját az utódnak, a jövőnek, éspedig előrelátó szeretettel. Ilyen értelemben lévén, üdvözöljük a nagy kun múzeum létesítésére egybesereglőket, s tanácskozásaikra a messze jövőre kiható áldásos sikert kívánunk. "

5 Joó András 1913-ban elkerült Karcagról, az egész gyűjteményt a korábbi munka folyamán is sokat segítő társra, özvegy Balogh Ferencné Veres Rébék asszonyra bízta. Az 5 Nagy-Kunság 1907. április 28. 6 Az Érdekes Újság, 1913. március 23. ekkor megjelenő Érdekes Újság így méltatta a múzeumot „Gyönyörűség végigjárni azt a két termet, amelyben a kunmagyarság életére vonatkozó mindenféle emlékek és tárgyak gazdag gyűjteményét együtt látjuk. S ez a szép kis múzeum, melyre büszke lehet Karcag városa, két lelkes vidéki embernek köszönheti a létezését. Az egyik, aki a múzeumot tudományosan berendezte, és a gyűjteményeket szakszerűen katalogizálta, egy fiatal református pap, Joó András volt, annak a lelkes és művelt vidéki magyar ifjúnak a típusa, melynek a kultúra iránt való naiv és önzetlen rajongása teszi ki egész életének tartalmát. A másik, aki a fiatal református pap irányításával úgyszólván az egész múzeumot egymaga összehordta, és házról házra járva buzdította ismerőseit a múzeumi tárgyak ajándékozására, Vörös Rébék asszony volt.' Az első világháborút ugyan túlélte a tárgy együttes, ám ekkor már az idős Rébék asszony nem tudta gondját viselni, így 1920-ban Györffy István ismét pártfogásába vette az összegyűjtött anyagot. Levélben fordult Bátky Zsigmondhoz, a Néprajzi Múzeum akkori főigazgatójához, s kezdeményezte a tárgyaknak a Néprajzi Múzeumba való szállítását, illetve letétként történő elhelyezését és konzerválását. Bátky 1920. szeptember 16-án levélben fordult a karcagi tanácshoz: „Minthogy tudomásunk szerint a Karcag város tulajdonát alkotó múzeum kellő konzerváló anyag hiánya miatt ez idő szerint a szükséges gondoskodásban nem részesülhet, amiből kifolyólag a gyűjteményt helyrehozhatatlan kár érheti, a M. N. Múzeum Néprajzi Osztálya nevében azt a tiszteletteljes ajánlatot teszem a tek. városi Tanácsnak, szíveskedjék a gyűjteményt a múzeumban lévő egyéb leletek mintájára a mellékelt kötelezvényben vállalt feltételek mellett ideiglenes letétképpen a M. N. Múzeum Néprajzi Osztályának gondjaira bízni. Ezáltal nemcsak a gyűjtemény épségben maradása biztosíttatnék, hanem nagy nemzeti és tudományos érdeket is szolgálna, amennyiben a nálunk sűrűn megforduló külföldi érdeklődőknek és szaktudósoknak is rendelkezésére állna. "

7 Bátky kérésére Karcag város Tanácsa az ajánlatot elfogadta, és 1921. március 1-én Kovács Lajos tanácsnok, a múzeum őre, valamint Pálfi Lőrincz pénztáros átadta a gyűjteményt a múzeum képviselőjének, Györffy Istvánnak. A tárgyakat három csoportba osztották: ,,l. melyek elvitetnek és Budapesten kiállíttatnak, 2. melyek elvitetnek, de nem állíttatnak ki, 3. nem vitetnek el s továbbra is a város őrizetében maradnak. "

8 Ez utóbbi csoportba elsősorban vitrinek, szekrények és néhány kép, zászló tartozott. A gyűjtemény azonban nem maradt sokáig az országos gyűjtőkörű múzeum gondozásában. Karcag város értelmiségének múzeum iránt érdeklődő része az elszállítás szükségességét, a konzerválás és gondozás előnyeit nem látta be. így hamarosan egy tevékeny gimnáziumi tanár, dr. Soós Adorján vette kezébe az ügyet, s amikor a karcagi Kultúrpalota épült, rávette a város vezetőit, kérjék vissza a tárgyakat a Néprajzi Múzeumtól. A méltó megőrzés és a kiállíthatóság kedvéért Soós Adorján ösztönzésére Dr. Hajnal István városi főjegyző, későbbi polgármester a 7 Idézi PÉTER László 1973. 37. 8 Idézi BALASSA Iván 1973/b. 43. 142