H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Nagy Molnár Miklós: A karcagi Györffy István Nagykun Múzeum története

kultúrpalotában egy termet és egy körfolyosót terveztetett és építtetett a múzeum számára. S miután 1926-ban az épület elkészült, Soós Adorján a város megbízásából 1927-ben Pestre utazott a gyűjtemény tárgyainak átvételére. Visszaemlékezésében ezt írta: „ Sajnos, azoknak már felét sem találtam meg, amint a Joó András-féle katalógusból megállapíthattam."

9 Az akkor 1171 tárgyból és 154 darab könyvből és iratanyagból álló gyűjteményt hazaszállította Karcagra. Később a múzeum akkori állapotáról így vallott: „A múzeum tehát az én időmben nem volt olyan nagy, de csinosan volt berendezve. Mindenütt szürke vászonnal bevont dobogókon álltak a tárgyak. Legszebbek voltak a nagykunsági hímzések, ezekből volt vagy 18—20 darab, és a kerámia volt különösen képviselve. Az egyik sarokban volt egy berendezett kun szoba. " 1934-ben Soós Adorján is elkerült Karcagról, s ekkor tanártársa, Szász Béla vette át a gyűjtemény gondozását, amelynek pusztulásáig, 1944-ig vezetője volt. 1940-ben kezdődött meg az állandó hellyel korábban sem rendelkező múzeum vándorlása. Katonák foglalták el a polgári leányiskolát, így az iskolának be kellett költöznie a Kultúrpalotába. A kiszorult múzeumi anyagot átköltöztették a gimnázium melletti polgári olvasókör épületének pincéjébe, ahol már természetesen csupán raktározták az anyagot, kiállításról nem lehetett szó. Az addig is sokat hányódott gyűjtemény a második világháború során szinte teljesen elpusztult. Ezt megelőzően, a gyűjtemény pusztulása előtt pár héttel olvashattak a karcagiak egy érdekes tervről, a karcagi szabadtéri múzeum ötletéről. „Karcagon régóta foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a városháza padlásán hányódó Nagykun Múzeum nagy értékű anyagát egy szabadtéri múzeum keretébe építik bele. Az a terv, hogy a kipusztulóban levő szélmalmok egyik utolsó szép példányát, amely a Karcag-hortobágyi földút mellett, a város alatt áll, megmentik a lebontás elől, emeletein berendezik a Nagykun Múzeumot, körülötte pedig felépítenek egy Nagykun Skanzent. A szélmalmot övező zsombékos lapos, igen alkalmas arra, hogy életre keltsék benne a hajdani vízinövény-világot, az újjáéledő nád- és sásrengetegben aztán élethűen lennének elhelyezhetők a ,rétes emberek': a pákászok, madarászok, csíkászok, halászok és darvászok készségei. A pákászkunyhó és csónak, az ingólápon való járást elősegítő több ágú tapogató bot, a lápmetsző, amivel lápi kutat nyitottak, a madarászok hurkai, csapdái, tőrei, a réti méhészek primitív kasai, stb. De megférnének a szélmalom körül a szilajpásztorok enyhelyei, kontyos nádkunyhói és helyet kaphatna itt a maga 250 éves valóságában a kiveszni induló bogárhátú, szalmatetős ól, tanya, benne az ősi tűzhely típusok, a gátoros, pitar-konyhás fődház, s a tanyai gazdálkodás egyéb első emlékei. A Karcagon élő nagy képességű fiatal néprajzi író, Szűcs Sándor, bizonyára alkalmas volna a nagykun szabadtéri múzeum megszervezésére, s ha a város vezetőségében nagyobb érdeklődés és érzék, a város közönségében pedig egy parányi áldozatkészség jelentkezne, az utolsó pillanatban meg lehetne menteni valamit ebből az el2. kép. Állandó kiállítás az 1930-as években süllyed ő világból is. A hortobágyi múzeumnak pedig méltó társa születne a karcagi skanzenban. " A háborút követően megindult az elpusztult múzeum újjászervezése, ennek azonban még két alapvető feltétele hiányzott — az alkalmas vezető és a megfelelő épület. Ekkor egy karcagi újságban felhívást tettek közzé, s kérték, hogy „ akik a nagy értékű múzeum anyagából bármit szívesek voltak megmenteni, a városházán a hajdúk szobájában adják le. Mivel megállapítást nyert az, hogy sokan vittek el a múzeum anyagából, nyomatékosan felhívunk mindenkit, hogy tegyen eleget a felszólításnak, nehogy bűnvádi feljelentést kelljen tenni ellenük. " A felszólításnak nem sok sikere lett, így 1947 őszén Dr. Dósa Balázs polgármester újabb kísérletet tett a múzeum anyagának visszaszerzésére. E második felhívás — bár hatására több tárgy került be újra a gyűjteménybe, mint korábban — az előzőhöz hasonló sikerrel járt. Karcag városa a Múzeumok és Műemlékek Központjának sürgetésére az 1950. évi költségvetésében már 20.000 forintot különített el a múzeum céljaira. Már ebben az évben felmerült, hogy a város közepén álló Bogdi-Papp kúriát — a jelenlegi múzeumi épületet — múzeumi célokra kell hasznosítani. Ekkor azonban még nem költözhetett ide az intézmény, mert az épületben a háború során kialakított kórház sebészeti osztálya működött. A második világháborút követő gyűjtőmunka eredményeként bekerült anyagnak, a kiállításnak — az új kórház elkészültéig — a Horváth Ferenc utca 7. szám alatti ház emeletén biztosított helyet a város tanácsa. Ugyanekkor a város a múzeumi központtól megfelelő muzeológus szakembert kért. 1950 decemberében került Szegedről Karcagra az irodalomtörténész Péter László, aki meggyorsította az intézmény újjászervezését, amely ekkor született újjá. A múzeum az ő javaslatára vette fel Györffy István nevét. Györffy halálának 12. évfordulóján, 1951. október 4-én megnyílhatott a nagykunsági népéletet két teremben bemutató első állandó néprajzi kiállítás. A pásztorélet, a föld9 Idézi PÉTER László 1973.37. 10 PÉTER László 1973. 38. 11 ANTALFFY Gyula 1944. 12 Karcagi Napló 1945. június 30. 143