H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)

Bathó Edit: A jász öntudat és a hagyományőrzés

//. kép. Jászdózsai tájház által körbezárt térségen. A tizenhét jászkapitányt tizenhétféle díszfa jelképezi, minden fa előtt egy szép formájú mészkő áll, s azon egy réztáblán olvasható az illető kapitány neve, s az, hogy meddig működött a tisztségben. A fákat magánszemélyek és intézmények adományából vásárolták meg, akik azóta is gondot viselnek rá.

4 (8. kép) A Jászkunság 2005-ben ünnepelte a jászkun redemptio 260 éves évfordulóját. E jeles jubileum alkalmából Jászberényben felavatták a jászok emlékművét. (9. kép) A természetes sziklatalapzaton álló, egész alakos bronz szobor a jászkapitányt ábrázolja, korabeli öltözetben, s kezében a jászok kürtjével. A talapzaton a jász települések címerei valamint a Szabad jászok bronz címere látható. Az emlékmű Györfí Sándor, Karcagon élő szobrászművész alkotása. 2000 karácsonyán Gaál Áron költő tollából született meg a jászok himnusza. (1. melléklet) A tizenkét versszakos költemény a jász történelmet énekli meg, végigkísérve küzdelmes sorsuk főbb eseményeit. Borsodi László zeneszerző a himnusz utolsó három versszakát meg is zenésítette, amelyet egyre gyakrabban énekelnek különböző ünnepségeken. (2. melléklet) A himnusz ősbemutatójára 2001. július 7-én, Jászdózsán, a jászok világtalálkozóján került sor.

5 Azóta már két település is rendelkezik saját települési himnusszal. 2005 áprilisában elsőként Jászalsószentgyörgy alkotta meg himnuszát, Gaál Áron szövegével és Tóth János zenéjével, majd ugyanez év júliusában Jánoshidán, a világtalálkozón hangzott fel a település himnusza, amelyet Koltay Gergely és a Kormorán Együttes szerzett.

6 A hagyományok őrzésében és ápolásában, a jász iden12. kép. A Jász Lovas Bandérium titás erősítésében nagy szerepet vállalnak a Jászság honismereti szakkörei, melyek tevékenysége igen széles körű. Elsődleges feladatuknak az egykori népélet tárgyi emlékeinek összegyűjtését, megőrzését tekintik, de mellette nagy hangsúlyt fektetnek a gazdálkodás, a mesterségek ismeretanyagának feltérképezésére, valamint a régi szokások felelevenítésére és írásban való rögzítésére is. A honismereti szakkörök lelkes gyűjtőmunkája révén alakultak meg a helytörténeti gyűjtemények és tájházak. Fenntartásukat a helyi önkormányzatok vállalták magukra, de a kiállítások gondozását a szakköri tagok végzik. A Jászságban — az országban egyedülálló módon — tizenegy településen (Jászapáti, Jászjákóhalma, Jászágó, Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászfényszaru, Jászkisér, Jásztelek, Alattyán, Jászladány, Jászboldogháza) 14 helytörténeti gyűjtemény, tájház működik. (10 és 11. kép) A hagyományőrzés egyik legjelentősebb bázisa a jászsági néptánc mozgalom. 1971-ben alakult meg Jászberényben az azóta nemzetközi hírűvé vált Jászsági Népi Együttes, amelynek napjainkban három gyermek, egy ifjúsági és egy felnőtt csoportja működik. Az ő példájuk nyomán Jászapátin, Jászkiséren, Jászfényszarun és Jászdózsán is alakultak együttesek, akik ma is sikeresen működnek. 2002-ben a jászsági néptánc együttesek új szervezeti formába tömörültek. Létrejött a Viganó Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, amelyben a gyerekek nemcsak táncot tanulnak, de elméleti órákat (folklór, tánctörténet) is hallgatnak, s az anyagból vizsgáznak. A táncegyüttesek mindenkor hasznos időtöltést, s a fellépések révén pedig maradandó sikerélményt biztosítanak a gyerekeknek. Mindezen túl igen jelentős 13. kép. A Barkóca táncegyüttes 4 BATHÓ Edit, 2001/b.: 18-19. 5 BATHÓEdit, 2001/c: 12-13. 6 A XI. Jász Világtalálkozó krónikája. 2005. 136