H. Bathó Edit – Gecse Annabella – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 16. (2007)
Örsi Julianna: A paraszti társadalom kutatásának kérdései
A 2004. január 1-től hatályos KSH kistérségi rendszer | Megyehatár A hatályos kistérségi lehatárolást az alapszínek jelzik Kistérségek Magyarországon 2004-ben (elsősorban fotók, filmmontázsok, szöveghűen lejegyzett interjúk között), amelyek mégis jelenkori tartalommal bírnak az adott időszakra vonatkozóan. Fejős Zoltán a tárgyi gyűjteményekben rejlő értékelési lehetőséget kínálta fel a muzeológusok számára, amikor meghirdette egy átfogó jelenkori dokumentációs és kutatóhálózat beindítását a Néprajzi Múzeum irányításával. 21 Véleményem szerint is eljött az ideje a múzeumokban, kutatóhelyeken egy ilyen szempontú anyagválogatásnak és publikálásnak. Bizonyos történelmi távlatból látva megnőtt az adatok, a fotók, a tárgyak tudományos értéke. A néprajz jórészt adós az államszocialista korszak társadalmi folyamatainak tudományos értékelésével. A 20. század végén egy újabb rendszerváltás zajlott/ zajlik le körülöttünk, történik velünk. A polgáritársadalom-építés eszméjéhez való visszatérést a fejlődés spirális emelkedésével jellemezhetnénk leginkább. A magántulajdon közösségivé válása után bekövetkezett magánosítása alapjaiban változtatta meg a helyi társadalom szerkezetét, az egyén életét. Egyszerre van jelen a hagyomány keresése és az újítás igénye. A mai falu, a mai kisváros, a mai vidék már nem azonos a 19—20. századi elődeivel. De milyen ez a vidék, ez a falu, ez a kisváros? Azt gondolom, országos mutatószámokból, makro-folyamatokból ez pontosan nem határozható meg. Tudjuk, hogy a mai mezőgazdasági termelő már nem paraszt a klasszikus értelemben, a hagyományos népi kultúra ma már csak reliktumaiban lelhető fel. Akkor a néprajz elvesztette kutatási terét és tárgyát? Véleményem szerint nem. A társadalomtudományok és így közte a néprajz sem mehet el a jelenkorban zajló folyamatok rögzítése, vizsgálata mellett. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy abban a szerencsés helyzetben van az ezredforduló társadalomkutatója, mint a természettudósok a laboratóriumban. Kísérleteknek lehet a nyomon követője, elemzője. Ezek a kísérletek különböző szinteken, színtereken zajlanak. Az állam kísérletet tesz arra, hogy irányítsa a települések működését, ezzel befolyásolja fejlődésüket. Ugyanakkor szabad kezet is ad a települések vezetőinek, hogy fejlődésükhöz keressenek forrásokat. Az állami befolyásolás egyik tipikus példája a régiók, statisztikai kistérségek, társulások létrehozására tett intézkedések. E leendő közigazgatási egységek kialakítása körül elég nagy vita bontakozott ki, és hogy még most sem került nyugvópontra a kérdés, mutatják a különböző szintű elszakadási törekvések, amelyek legtöbb esetben alulról indulnak. Úgy vélem, a néprajz nem tette hozzá a maga ismereteit, avagy nem eléggé hangoztatta a néprajzi csoportok, vonzási körzetek, vallási, nemzetiségi csoportok természetes határainak, a kulturális attitűdöknek a fontosságát. így a körze20 Itt csak néhány, a társadalomnéprajzi kutatások számára fontos kutatásra hivatkozók: a Népművelési Intézet keretében folyt Lakáskultúra — lakásmód az Alföldön című vizsgálat, melyből a legtöbbet S. Nagy Katalin publikált. Másik igen figyelemreméltó team-munka a Somlai Péter által irányított családvizsgálatok. Ugyancsak fontosak LOSONCZI Ágnes munkái. A történeti muzeológia — pedig állami segítséggel — az 1970-es évektől tudatosan vállalta fel a jelenkor tárgyainak gyűjtését, bemutatását és a korszak kutatását. 21 FEJŐS Zoltán 2003. 115— 13 2. 123
