H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ

dűek, hogy a nagyságrendek viszonylag objektív megítélése szempontjából ne lehetnének mérvadóak. Hazai veszteségek 1956. október 23. és 1957. január 31. között a fegyveres tevékenység következtében meghalt magyar állampolgárok számát a két táblázat tartalmazza (nem jelentős eltérés van a kettő között). A katonai intervenció halálos áldozatai 1. IDŐSZAK Veszteség (fő) Október 23-31 között 990 Novemberben 1168 Decemberben 116 1957 január 220 Összesen 2494 A katonai intervenció halálos áldozatai 2.

114 Haláleset helye Anyakönyvezett exhumált bejelentett Egyéb haláleset Összesen Budapest 1945 kb.100 kb.2045 Vidék 557 kb. 50 kb. 607 Összesen. 2502 kb.150 kb.2652 Sebesültek száma (fő) 1956. október 23. — december 31. között Gyógykezelés helye Budapest Vidék Összesen Kórház 10000 1746 11746 Rendelőintézet 6600 610 7210 Egyéb eü. intézmény 100 170 270 Összesen 16700 2526 19226 A táblázatokban szereplő adatok a KSH statisztikái, a korabeli anyakönyvi és temetői nyilvántartásokon alapulnak. Többször azonban az anyakönyvben természetes halálesetnek tüntették fel a harcok, sortüzek áldozatait is, ezért a végső összeg bizonnyal a közöltnél nagyobb. Kb. 350 ember esett áldozatul az ÁVH, a Magyar Néphadsereg, a Szovjet Hadsereg, a Honvéd és Belügyi Karhatalom sortüzeinek 1956. október 23. és 1956. december 12. 114 Egyes szovjet források a forradalom teljes időszakában a magyar oldalon elszenvedett veszteségeket közel 5000 főre teszik. (A szovjet katonai intervenció 1956. 195. o.) 115 56-os Intézet által az Interneten közölt adatok. (Adatszerzés időpontja: 2006.), Györkéi J.—Horváth M. i. m. 274—276. Ádám S. i. m. 117—120., Fegyveres harcok áldozatai (56-os Intézet Internet 2006. 1. 14.) között. 37 ÁVH-s, rendőr, katona esett áldozatul népítéletnek, vagy lőtték agyon fogolyként. A legtöbb haláleset Budapesten történt (1945 fő), míg vidéken 557-en haltak meg. A vidéki városok közül Mosonmagyaróváron 50, Salgótarjánban 46, Veszprémben 29, Miskolcon 25, Kecskeméten 25, Tiszakécskén 17, Szolnokon 2 fő halt meg. Az Állami Egészségügyi Szolgálat 1956. október 23-tól az év végéig közel 20000 harccselekmény nyomán sérült embert látott el, ezek 61%-a kórházi ápolást igénylő, fekvőbeteg volt. Szolnokon 4 főt kezeltek. A sebesülések háromnegyedét puska, géppisztoly, géppuskától származó lövés, a többit ágyúlövedék-, akna- és gránátrobbanás okozta. A KGB több mint ezer embert deportált Sztrij és Ungvár börtöneibe. Többségüket később hazahozták, és Magyarországon bírósági ítélettel zárták börtönbe, vagy felmentették és hazaengedték.

116 A szovjetek vesztesége A szovjet csapatok vesztesége állítólag 670 halott, 1500 sebesült volt. Ezeknek a felét a Budapesten bevetett Különleges Hadtest szenvedte el. 200 olyan szovjet katonát (vagy azok családtagját) jelentett föl a KGB, akik részt vettek a „Forgószél" hadműveletben, de nem értettek egyet az intervencióval, és azt bűntettnek, Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak tekintették. (Ez a szám Leonov tábornoktól, a KGB III. Főcsoportjának főnökétől származik.) A budapesti harcokban a magyar és szovjet veszteség együttesen 2000 halott és 12000 sebesült lehetett."

7 A szovjet honvédelmi minisztérium szerint a hadműveletekben részt vett 7349 tiszt, 51 472 tiszthelyettes és sorkatona. Veszteségük 2260 fő. Ebből 669 fő meghalt (85 tiszt, 584 tiszthelyettes és közkatona), 51 fő eltűnt (ebből 2 tiszt), és 1540 fő megsebesült."

8 A megtorlásokról (1957-1963) 1956. december—1957 tavasza a „korláttalan, parttalan megtorlás" időszaka volt. Ekkor még nem voltak meghatározott célcsoportok, a hatalom minden megkülönböztetés nélkül sújtott le a „gyanúba került" személyekre. A megtorlást leginkább jogi mezbe öltöztetett statáriális perek jellemezték. Az eljárásokban nem volt még annyi lehetőség sem érdemi védelemre, mint később. Vádirat nélkül, vagy néhány soros vádindítvánnyal állítottak bíróság elé embereket. Ezek sokszor csak a tárgyaláson találkoztak ügyvédjükkel, akiknek sem a vizsgálati iratokat, sem a vádlottat, sem annak cselekedeteit nem volt lehetőségük megismerni. De maguk az eljárások sem irányultak a 116 Ez történt. A Népszabadság cikksorozata 1956. Népszabadság-Kossuth 1981., Györkéi J.—Horváth M. i. m. 274— 276., ÁdámS. i. m. 117—120. 117 Györkéi J — Horváth M. i. m. 276. 118 Magyarország megszállása. Internet 2006. 3. 11., V. Szereda—A. Sztikalin. Bp., 1993. 142. 200