H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

GY. FEKETE ISTVÁN: SZOLNOK ÉS AZ 1956-OS MAGYARORSZÁGI FORRADALOM ÉS KATONAI INTERVENCIÓ

cselekmény és körülmények tényleges feltárására. A leggyakrabban fegyverrejtegetés vádjával indított perekben megelégedtek a tény bizonyításával, és kizárólag ennek alapján hozták meg az ítéletet. A statáriális eljárásokkal a hatalom nemcsak a forradalomban aktívan részt vett személyeket, hanem az egész társadalmat kívánta büntetni és megfélemlíteni. Az elítélteknek csak mintegy a felénél esett szó a perben arról, hogy az illető valamilyen formában (fegyveres felkelőként, nemzetőrként stb.) vett részt az eseményekben. A bíróság nem is igen törekedett ennek bizonyítására. Egyaránt megkapta az ítéletet a fegyverét elrejtő gyári üzemőr, a pisztolyát megtartó leszerelő katonatiszt, az orvvadászatra puskát vásárló, a fegyveres rabló és a kommunista görög emigráns. A korai szakasz másik fontos intézménye az internálás lett. Közbiztonsági őrizetbe vehető volt mindenki, akiről a hatalom úgy vélekedett, hogy személye, magatartása alkalmas a társadalom rendje, nyugalma megzavarására. Az egy évvel meghosszabbítható féléves internálás több feladatra is alkalmas volt. Egyrészt helyettesítette az előzetes letartóztatást, mivel 1956 decemberétől a karhatalom olyan tömegben vett őrizetbe embereket, hogy a megújított ügyészi szervezet képtelen volt tartani a vizsgálati ütemet. Az internálás nagy segítséget nyújtott a perekhez az által is, hogy a tanúkra is ki lehetett azt terjeszteni. Ez az eljárás a túlterhelt bíróságokat tehermentesítette, mivel az internálást az érintettek büntetési formájaként is alkalmazni lehetett azokra, akiknek nem volt komoly bűnük, de meghurcoltatásukat indokoltnak tartották. Hasonló volt a funkciója a karhatalmisták akcióinak. Ezek meg-megszálltak egy-egy munkásszállást, kollégiumot, falut, és szinte válogatás nélkül, brutálisan összevertek mindenkit, aki a kezükre került. Általános, szinte törvényszerű velejárója volt a letartóztatásnak az elhurcolt bántalmazása, bár 1957 őszétől már nagyobb esély volt ezt elkerülni. Több letartóztatott belehalt a bántalmazásba, de volt olyan eset is, amikor a karhatalmisták célja eleve az ellenség meggyilkolása volt. (1956. december 9-én megkínozták, megölték, és az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrsége két vezetőjét). A megtorlás során a „fennálló rendszer megdöntésében, és összeesküvésben való részvétel" címén, bírói úton halálra ítéltek számát 200—453 közé,

119 a börtönbüntetésre ítéltek számát pedig 17000 körülire teszik. A kilátástalanság, a jövőtől való félelem miatt pedig közel 200000-en hagyták el az országot. (A „mérleghez" tartozik, hogy a forradalom napjaiban a népharag, a felháborodott emberek, 28 esetben hajtottak végre utcai rögtön-ítélkezést, többnyire katonákon és pártaktivistákon.

120

) 1960-ban titkos tárgyalások kezdődtek az Egyesült 119 Hivatalos adatok birtokában egyes nyilatkozók (Pongrácz Gergely, Kopácsi Sándor, Göncz Árpád) 2—300, míg Ádám Sándor 453 fő halálos ítéletről tesz említést. Államok és Magyarország között. Ennek eredményeképp 1962 őszén nem került az ENSZ Közgyűlése elé az ún. magyar kérdés, „mindezek ellentételezésként" 1963 tavaszán hazánkban sor került az úgynevezett nagy amnesztiára (kegyelemre). Ennek rendelkezései szerint az 56-os elítéltek nagy többsége elhagyhatta a börtönt, ám beilleszkedésüket a társadalomba egészen a rendszerváltásig megnehezítették, legtöbbjüket rendőri megfigyelés alatt tartották, elhelyezkedésüket akadályozták. Kimutatás az ügyészségi ügyek számáról, 1950-1953 Időszak Vizsgált személyek száma Vádemelésben érintettek száma Elítéltek száma Előzetes letartóztatásban érintettek száma 1950. II., III., IV. n. év 238 312 120 992 117 320 9 999 1951 352 973 203 570 149 403 17 080 1952 341 421 150 092 191 329 26 551 1950—1953 1017 698 511 270 506 428 58 141 A fegyveres alakulatok, testületek (továbbiakban fegyveresek) állományát, hogy milyen mértékben érintette a megtorlás, azt a következő néhány táblázat kísérli meg érzékeltetni. A megtorlás időszakában kiszabott büntetések (1956. november—1958. január) (Fegyveres erők és testületek) Büntetés neme Elítéltek száma (fő) Megoszlása (%) Halálra 51 6,2 Életfogytiglanra 31 3,8 10-20 évre 70 8,5 5-10 évre 153 16,6 1 -5 évre 379 45,9 1 évnél kevesebbre 97 11,8 Felfüggesztett büntetésre 42 5,1 Pénz főbüntetésre 1 0,1 Összesen 824 100 120 Ádám S. i. m. 117—120., Györkéi J— Horváth M. i. m. 276., Magyarország megszállása. Internet 2006. 03. 11. 121 Törvénytelen szocializmus, é. n. 153. (56-os Intézet Internet. 2006. jan. 14.) 201