H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

LANGÓ PÉTER: RÉGÉSZETI ÉS OKLEVELES ADATOK A JÁSZSÁG 10-15. SZÁZADI

lettel — biztosan jelzi, hogy ezen a területen is lakott a 11. században olyan jómódú család, amely a pénzlelet elrejtését követően már nem tudott visszatérni, hogy értékeit kiássa.

251 Az Árpád-kor első szakaszát a mongol támadás zárta le, amire e területen, a már említett, a Jászapáti és Jászdózsa között talált friesachi dénárlelet is utalhat.

252 Batu kán seregeinek az előretörése lényeges változásokhoz vezetett a korábbi településszerkezetben. A nomád csapatok által feldúlt terület lakossága jelentősen megfogyatkozott. IV. Béla védelmi politikája egyik elemeként visszaköltöztette a kunokat.

253 A velük együtt érkező jászok egyik jelentős csoportját ekkor telepítette le az uralkodó a mai Jászság területére.

254 A fentebbi településtörténeti áttekintés alapján kirajzolódott a korai jász településhálózat. Az is kiderült, hogy mi vezette félre Györffy Györgyöt, amikor a településhálózatból a jászok kései beköltözését vélte kiolvasni. A neves történész úgy látta, hogy a 13. században a jász falvak helyén még magyar települések voltak, így a forrásokban csak a 14. században megjelenő jászok az 1300-as években költöztek a területre. A 14. századi Jászságot már olyan összefüggő egységnek feltételezte, ahol csak egy kis terület volt különálló, nem a jászok által birtokolt rész (Alattyán, Mizse és Sári). Abban az esetben, ha a területre eső birtokokat térképre vetítjük, akkor azt tapasztaljuk, hogy jóval nagyobb terület volt a 14. században is magánföldesúri kézen, mint azt munkája során Györffy feltételezte.

255 A terület mozaikos tagoltságát jól érzékeltetik az okleveles és a régészeti források összevetéséből adódó adatok. A mai Jászság területén a középkor végén biztosan jász település volt: Fényszaru, Agó, Árokszállás, Hajóhalom, Négyszállás, Dósa, Apáti, Rassangszállás, Kisér, Boldogháza, Újszász és Jászszarvas;

256 biztosan nem jász birtoktest volt: Pusztamonostor, Kerekudvar, Szentgyörgy, Tótkér, Jánoshida, Alattyán, Haczok, Iva, Kér, Mizse, Sári, Ivány, Káptalanpüspöki, Berta(Gerla)szentgyörgy, Telekszállás. Jász származású nemesek birtoka volt Kozmadamjánszállás, Mihálytelke, Fenékpuszta, Necsőegyháza, Fügedegyháza, Lantha és Kürt, 251 KOVÁCS László vizsgálatai alapján elmondható, hogy a csak 11. századi, Árpád-kori érmeket tartalmazó kincslclctek közül az ötödik legnagyobb ércmszámmal a borsóhalmi kincslelet rendelkezett. E kincs nagysága — annak ellenére, hogy az ismert hasonló Iclctcgyüttcsek a legtöbb esetben csak töredékesen maradtak meg — arra utal, hogy e kincs clrcjtőjc jelentős gazdasági háttérrel rendelkezett. Vö.: KOVÁCS László 1997. 290. 92a—b táblázat. 252 POLGÁR Zoltán 1995. 151. 253 Szűcs Jenő 1993. 18. 254 LANGÓ Péter 2001/c. 162—163. 255 GYÖRFFY György 1990. 300—301. 256 E települések közül biztosan volt Árpád-kori előzménye Hajóhalomnak, Négyszállásnak, Jászboldogházának, Apátinak; valamint a Kompolth család birtokában lévő Kozmadamjánszállásnak. Ágó esetében SELMECZI László kutatásai alapján biztosan tudjuk (vö.: SELMECZI László 1994/a), még Fényszaru esetében valószínűsíthetjük, hogy ezek a közösségek nem települtek rá korábban elpusztult falvakra, hanem új szálláshelyet alakítottak ki maguk számára. 257 Külső- és Belsőhegyes, valamint Fényszaru és Kisfényszaru szétválása — amint arra HATHÁZI Gábor felhívta a figyelmemet — olyan falukcttőződések lehettek, amikhez hasonlót PÁLÓCZI ahol jász családok mellett más területről idetelepített, vagy idetelepedett csoportok is laktak. Kisfényszaru, illetve ez utóbbi közelében létesült Szentandráspuszta feltűnése a forrásokban, valamint Ladány település 14. századi elnéptelenedése, majd jász megszállása a falvak folyamatos átrendeződésével járó népességmobilitás — források segítségével is nyomon követhető — példái. A jászok számos esetben új falvakat is létesítettek, és — amenynyiben tehették — új területeket foglaltak el. A királyi joghatóság alá tartozó jász közösségek a középkor folyamán tehát soha nem voltak egy olyan homogén egységes, összefüggő településhálózat részei, mint azt a korábbi kutatás feltételezte. A jász falvak gyakran nemesi birtokok közé ékelődtek, s előfordult az is, hogy egy adott településen (így például Kozmadamjánszálláson) egy időben különböző eredetű és jogállású családok laktak. A jász falvak közé eső nemesi birtokok közül több idővel jász és kun nemesek tulajdonába került. A kun birtokok megléte a területen azonban nem az egyes kutatók által feltételezett 'jász segédnép' szerepből — már csak azért sem, mert ilyen kapcsolat nem mutatható ki a két népcsoport között

259 — hanem a Kunság területi közelségéből adódott.

260 A későbbi Jászság területének a közigazgatása sem tartozott azonos egység alá. A középkorban Jánoshida és Tótkér Pest megyéhez tartozott. A jász falvak és a nemesi birtokok többnyire Heves megyéhez tartoztak. Előfordult azonban az is, hogy Szolnok vagy Pest megyéhez tartozónak említi egy-egy oklevél az adott területet, vagy annak egy részét.

261 Mindezek alapján nyilvánvalóan a késő középkorban sem beszélhetünk területileg és közigazgatásilag egységes Jászságról. A jászok ide telepítése nem a Fodor által feltételezett földrajzi és gazdasági okok következménye. A középkor embere, amint azt Takács Károly újabb kutatásai bizonyítják, összhangban élt a környezetével.

262 Ismerte és kihasználta a folyók áradásából és apadásából adódó lehetőségeket. A rendelkezésre álló eszközeivel igyekezett befolyásolni a számára kedvezőtlen folyamatokat. A vizek HORVÁTH András Kisújszállás környékén (vö.: PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 146—149.) míg HATHÁZI Gábor a Kelet-Dunántúl kunok lakta területein (vö.: HATHÁZI Gábor 2004. 165.) figyelt meg. Számos további kérdés, mint például: a határhasználat, a határnagyság, a helykiválasztás okai, a telcpülésés úthálózat kialakítása, a korabeli települések nagysága, a tanyasias kistelepülések rendszere további vizsgálatokra nyújtanak lehetőséget, amikhez jó párhuzamot jelenthetnek majd PÁLÓCZI HORVÁTH Andrásnak és HATHÁZI Gábornak a középkori kun szálláshelyekről szóló munkái. Vö.: PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 142—153; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1987. 18—23; HATHÁZI Gábor 2004. 159—173. 258 GYÁRFÁS István III. 554.; SELMECZI László 2001. 259 LANGÓ Péter 2000/a; LANGÓ Péter 2001 /a. 260 Hasonló okokkal magyarázhatóak a Jászsághoz közeli Heves és Pest megyei jász birtokok. Vö.: GYÁRFÁS István III. 563—564. A kunok Kunságon kívül kapott birtokadományairól lásd: HATHÁZI Gábor 2000. 220—222. 261 A II. 115—116, CSÁNKY Dezső I. 668; GYÖRFFY György III. 102. 262 TAKÁCS Károly 2000/a; TAKÁCS Károly 2000/b; TAKÁCS Károly 200l/a; TAKÁCS Károly 2001/b; TAKÁCS Károly 2003. 90