H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

LANGÓ PÉTER: RÉGÉSZETI ÉS OKLEVELES ADATOK A JÁSZSÁG 10-15. SZÁZADI

Ilyen község volt az 1387-es említésü Barasó és Bény Kerekudvar környékén, valamint a valószínűleg Jászárokszállás közelében fekvő egykori Tárcsa.

245 5. A történeti Jászság és a jászok középkori története Az alábbi településtörténeti áttekintés után térjünk vissza Fodor Ferenc munkájára és az ott szereplő érvekre, valamint vessük össze felvetéseit a településtörténeti adatokkal. Mindenek előtt megállapítható, hogy jogosan vette kritika alá Fodor településtörténeti koncepcióját a későbbi kutatás. A Jászság a magyar honfoglalás és a középkor végét jelentő török hódítás időszaka között soha nem volt olyan egység, mint ahogy azt Fodor feltételezte. Az itt lakó közösségek, sokszor már a 10. századtól, inkább kapcsolódtak a mai Pest és Heves megye területén élt közösségekhez, mint egymáshoz. A Jászságon belül az eddig ismert honfoglaló magyar temetők alapján nem körvonalazható olyan lokális egység, mint amilyen megfigyelhető volt a Kisalföld,

246 vagy a Maros-torok vidékének vizsgálata során.

247 Az újabb kutatások után talán a Jászság északnyugati részében talált gazdagabb női sírok alapján (Jászfényszaru, Jászfényszaru-Kórés, Jászágó) felfedezhetőek lesznek olyan jellegzetességek, amik később segíthetnek egy kisebb, lokális csoport elkülönítésében. A területről ismert 10—11. századi régészeti leletek egyelőre csak kevés lehetőséget biztosítanak a terület részletesebb elemzésére és kapcsolatrendszerének vizsgálatára. A Felső-Jászságból ismerjük ugyanis a korai magyar lelőhelyek háromnegyed részét. A Jászság déli területeiről csak kevés emlékről tudunk. A kutatás mai állása alapján ezt azonban nem értékelhetjük településtörténeti sajátosságként, sokkal inkább kutatási állapotként. A vizsgált terület északi részén ugyanis nagyban segítették a régészek értékmentő munkáját a lokálpatióta helytörténészek (mint a tanulmányban többször kiemelt Kolozs István vagy Macsi Sándor), valamint az itt felnőtt és később régészetet tanuló fiatalabb generáció tagjai (mint például Dávid Áron és Törőcsik István). A Jászság déli területein hasonló lokálpatrióta tá244 BENEDEK Gyula — ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 92—93. 245 FODOR Ferenc 1942. 138. 246 SZŐKE Béla 1954. 247 KÜRTI Béla 1994. 248 Többek közt az úgynevezett kunhalmokra. Vö.: TÓTH Albert 1984. 249 Jászfényszaru-Kórcson egy szarmata telep és temető húzódott a honfoglalás kori lelőhelyen. Jászfényszaru-Szcgek határrészben egy rézkori telep nyomait is sikerül megtalálni a soros temetővel azonos területen. Boldog-Téglaházparton szintén szarmata leletek kerültek elő a korai magyar temető lelőhelyén. Visznek-Kecskchegyen egy avar temető is volt. Tarnaörs-Rajnaparton szkíta kori és szarmata régiségek is voltak a 10. századi sír környezetében. Jászapáti belterületén — a középkori templom közelében, a Hősök mogatásra ritkábban számíthattak a kutatók. A lelőhelyek sűrűsödése és ritkább előfordulása inkább ennek a kutatási egyenetlenségnek tudható be. A honfoglaló magyarok, Fodor Ferenc elképzelésével ellentétben, a teljes területet a birtokukba vették. Szállásaikat és temetőiket a korabeli vízpartok mentén található magaslatokra helyezték.

248 Ezek a területek mindig is kedveztek a megtelepülésnek, amire jól utalnak a korábbi időszakokból származó emlékek az egyes lelőhelyeken. 9 Az itt letelepedett magyar családoknak elsősorban nagyállattartás jelentette a gazdasági alapot. A lótartás jelentőségét alátámasztják a régészeti leletek. A korábbi időszak erdőirtásai nyomán kialakult füves puszták alkalmasak voltak a megszokott életmódjuk folytatására.

25 Az Árpád-kor régészeti emlékanyagának vizsgálatát hasonló kutatási nehézségek terhelik, mint amilyenek 10—11. századi leletek esetében fennállnak. Ali. századra állandó szálláshelyeket kialakító közösségek leletanyagukat tekintve nem mutatnak eltérést a Kárpát-medence más területeitől. A szegényes mellékletü, nagy sírszámú temetők — mint az említett szentlőrinckátai lelőhely — még az államalapítás korára tehetők, a jellegzetes falusi templomok, (ilyenek kerültek elő a szövegben említett Jászfényszaru-Barátok tava, JászszentandrásNemoda-domb lelőhelyeken) valamint az azok köré helyezett temetők (templom és temető került elő többek közt Jászberény-Szent Pál halom, Jászberény-Csíkos-Tetemház-halom, Jászberény-Necsőegy háza, JászjákóhalmaNégyszállási tó lelőhelyeken) az állandó szálláshelyeket kialakító közösségek jelenlétére utalnak. A feltárt településrészek (ilyenek voltak: Jászfényszaru-Barátok-tava, Jászágó, Jászjákóhalma-Nevada tanya, Jászapáti-Repülőtér), és egymástól nagyobb távolságokra fekvő tanyaszerü településekhez köthető házmaradványok (mint a Jászapáti-Nagyállási út lelőhely Árpád-kori rétegében) a terület középkori településszerkezetére engednek következtetni. A kutatás egyenetlenségét jól jelzi, hogy amíg a mai Jászapáti és Jászberény vonalától délre mindössze egy telepet ismerünk, a jóval kisebb területű jászfény szarui határából öt lelőhelyről is van adatunk. A megtalált kincsleletek egyszerre utalnak arra, hogy a 11. század második felének belpolitikai eseményei (erre engednek következtetni a két jászberényi és a Jászapátin előkerült kincslelet 1060—1063-as záróveretei) nem hagyták érintetlenül e területet sem. Az in situ előkerült borsóhalmi kincs — szemben a töredékesen ismert másik két említett kincsleterén — kelta sírleletek kerültek elő. Jászapáti-Akasztóhalmon, ahol a 19. században Árpád-kori érmet találtak egy bronzkori kincslelet és szarmata emlékek is ismertek, a Nagyállási úton fekvő szarmata és avar temető helyen lévő Árpád-kori objektumok c terület későbbi hasznosítását jelzik. Jászdózsa-Kápolnahalom a bronzkori időszak egyik legfontosabb kárpát-medencei lelőhelyének számít. Jászjákóhalma-Nevada tanya (Félegyházipart) lelőhelyen a középkori község egy cpipaleolit és egy későbbi, bronzkori (Hatvani kultúra) lelőhelyre épült (vö.: KERTÉSZ Róbert 1997), itt vaskori megtelepedés is kimutatható (ez utóbbira: HILD Viktor 1975. 84—85; HUNYADI Ilona 1957. 119.). Jászkisér-Rókás lelőhelyen MADARAS László a késő középkori kerámiával együtt őskori emlékeket is talált. 250 ZIMONYI István 2005. 107—140. 89