H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

EGRI MÁRIA: MÉSZÁROS LAJOS

Tabán Mint ahogy a fő müvek közé sorolhatjuk Mészáros nagyméretű Fekvő akt olajtemperáját is. Amit több vázlata előzött meg, s amelyről ritka nyilatkozatainak egyikében azt vallotta, „Számomra az emberi test a legizgalmasabb tájkép". A kereveten, félig ülő helyzetben fekvő mezítelen nőalak a festészet történetének legigézőbb aktjait idézi. Az itt-ott kékes, rózsás, sárgás árnyékokkal modellált, karcsú női test szemérmét takaró, lazán felhúzott lábával, lepedőjét markoló kezével, kissé megemelkedő felsőtestével alvás és ébrenlét közti ernyedtségben tárulkozik felénk. Finoman felhordott kékesek játszanak álla alatt, gömbölyű melleinél, derekánál, hosszú combjain. Félig árnyék takarja hunyt szemű arcát, bronzos haját. A kékek árnyalataiban pompázó háttérből felvöröslő drapéria hull alá, s tekereg tovább bal lába alatt. Egymásba simuló foltokból épül fel a test, ellentétben a háttér nagyobb, erősebb ecsetvonásokkal húzott felületeivel, a kereveten gyűrődő fehéres-kékes lepedő lendületesen felkent rétegeivel. 1966-ban Szolnok a színek városa címmel filmet forgat Gaál István és Szabó Árpád a szolnoki művésztelepről, amely minden kortárs alkotónak figyelmet szentel. Ugyanekkor rendezi meg hatvanötéves jubileumi kiállítását a szolnoki kolónia a Magyar Nemzeti Galéria Kossuth téri épületében. A reprezentatív anyagban Mészáros 8 olajképpel és 3 monotypiával szerepelt. A katalógusban a Csapolás és a Komp képét reprodukálták. A felülnézetből komponált széles Tiszán a kikötött kompról egy kétlovas szekér már partra ért, egy másik éppen indul. A parton színes ruhás asszonyok álldogálnak, a szekereken ülő, mellettük álló férfiak sötét foltjaiból kivillan ingük fehére, a barnálló lovak egyikének csillagos homloka. Az asszonyok világos kendői, a víz tükrén játszó kékes-sárgásrózsás világosak, a túlpart fáinak szétfolyó sötét árnyéka teszik emlékezetessé Mészáros kitűnő temperáinak egyik legerősebbikét. Mint ahogy a korábbiakban is a művészek képessége, egyéni alkotói stílusa megkülönböztette egymástól az ugyanazon látványról, motívumról festett, ugyanazon esemény által ihletett műveket, úgy különböznek például a 20. század második felében is a szolnoki telephez kötődő alkotók motívumaikban egyező munkái. A Tisza-szabá264 lyozás II. világháború utáni építkezései, a Tisza II. vízlépcső, a gátépítés Chiovini Ferencet, Baranyó Sándort, Gácsi Mihályt más-más vonatkozásban ösztönözték, technikájuk, stílusuk merőben eltérő. Ugyanígy különböznek kompozícióban, színvilágban, festői megoldásban a természetelvű felfogásban készült figurális képek; Chiovini Ferenc és Mészáros Lajos tiszai kompátkelése, Baranyó Sándor, Meggyes László ladikjai, Chiovini Ferenc evezősei. A szolnoki művésztelep alapításától kezdve plein air telep volt. A leíró jelenetes festészetet a 20. század elején egyre inkább az impresszionisztikus fogalmazás, majd a dekoratív elemeket hangsúlyozó, a szecesszió irányába mutató rajzosabb, illetve a nagyobb egységes felületű, lokális színfoltokkal építkező festői szemlélet váltotta fel. Érdekes módon a konstruktív irányzatok hatása csak majd a hatvanas-hetvenes években fedezhető fel a háború utáni fiatalabb nemzedék, elsősorban Berényi Ferenc és Bokros László munkáin. Őszi táj Az 1967-es Tavaszi Tárlaton a művész többször és több oldalról is megfestett Tabán képe mellett Műteremsarok olajtemperáját mutatta be. Erről a kiállításról vásárolta meg a festményt a megyei Tanács Művelődési Osztálya a Damjanich Múzeum gyűjteménye számára. A Téli Tárlat két olajából, Utca, Vöröstetős házak s a következő évi Tavaszi Tárlat négy olajképéből — Csendélet, Csendélet mandolinnal, Felhős táj, Szolnoki városrészlet — egyik sem került a hagyatékba. A Szolnokot ábrázoló festmény reprodukciójáról sejtjük, hogy a valahonnan felülről nézve, az Evangélikus templomot, a megyeházát, a Damjanich uszodát, távolban a Zagyva-part fáit, a Vártemplomot sűrítő linóleummetszetének megfestett változatáról lehet szó. Mészáros Lajos tájai külön elemzést érdemelnének. Sajnos nagyon kevés tájképe maradt hagyatékában, a legtöbb gazdára talált, magánlakásokat díszít, magángyűjteményekben rejtezik. Tudnivaló, hogy számos képet festett a Tabánról, az Alföldön, a Szolnok környéki apró településeken, a Balaton vidékén, a szülőfalu közeli Bükkben. Talán a bizonyos mértékig kényszerű városi témák, gyári, lakótelepi, hídépítkezési figurális megrendelések ellensúlyozására, saját kedvtelésére igazi festői plein air képek-