H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)
EGRI MÁRIA: MÉSZÁROS LAJOS
Régi házak ben élte ki magát. Számos nyári, őszi, téli tája mutatja, hogy élvezetet nyújtottak számára ezek a színhangulatra koncentráló, kis festői remekek. Motívumaikban szinte alig követhető, színekben feloldódó faluvégi házsorok, tanyák, sík pusztaság, vagy árteres folyópartok. A világos árnyalatokban bővelkedő magas ég hideg téli vagy meleg nyáresti színei, vagy borús, sötét, vihar előtti nehéz felhői vonulnak a házak felett. Foltban jelennek meg a házak, a rétek, a felettük úszó felhők. Mészáros festő képességei ezekben az olaj vagy olajtempera képekben mutatkoznak meg leginkább. A helyi sajtó hasábjairól tudjuk, hogy 1967-ben a művész a rudabányai Ércbánya Vállalat megbízására 9 négyzetméteres pannót készít a bányászéletről, amely a bányász rendelőintézet várótermét díszíti majd. Az első változatot a zsűri bizottság elfogadta, ezután farostlemezekre festi a részleteket, amelyekből helyben állítják össze és szerelik falra a kompozíciót. ,,Engem mindig vonzottak a nagy méretek, imponált a monumentalitás" — nyilatkozta a Néplap újságírójának. 18 Ugyancsak 1967-ben rendezi meg önálló kiállítását a Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba-Novák termében, a művésztelep alkotóit bemutató tárlatsorozat részeként. 20 munkáját állítja ki, köztük a Tisza híd, Uszályok a Tiszán, Zagyvapart, Tél, Tabán télen, Ősszel a Tabán, Gitáros csendélet, Akt, Kislány kertben olajképeit és öt grafikát. 1969 októberében a Képcsarnok egri kiállító helyiségében rendez ismét önálló tárlatot, amelyről Farkas András közöl írást a Szolnok megyei Néplapban, ,,/á szülőfalu, Sály emléke kitörölhetetlenül beivódott a festő idegeibe, és ez a falu nem messze fekszik Mezőkövesdtől, a »Matyóország« fővárosától, ahol tűzpiros színek lobognak árnyalatnélküli tompítással, és a gyolcsfehér úgy világít, hogy mellette minden más kontúrnak, színfoltnak csendben kell és lehet megszólalnia — írja. — A fényben és színekben elénk táruló világ nyugalmas alföldi hangulatot áraszt, a formákban sincs semmi idegesítő izgalmat hozó" 19 Zagyva part, Zsákutca, Tabáni utca, Kisutca, Badacsony, 18 S.B.: „Pannó az ércbányászoknak" Mészáros Lajos pannójáról. Szolnok megyei Néplap 1967. VII. 2. 7. 19 Farkas András: Megnyílt Egerben Mészáros Lajos kiállítása. Szolnok megyei Néplap 1969. X. 26. 7. Sárgaház, Tabán vége című képeket említi. Egri témák közül a Szépasszony völgye-t emeli ki. Mészáros a 69 és a 70-es katalógusokban nem szerepel. Feltételezzük, hogy ebben közrejátszott készülése az 1969-es egri kiállításra s a rudabányai pannó hatalmas feladata. Legközelebb az 197 l-es Téli Tárlat leporellója jelzi Csendélet virággal, Zagyvapart, Feleségem olajképeit. Akkor már nem élt. Érthetetlen módon halálát a szokással ellentétben nem jelzi a kis műtárgy katalógus. 1972-ben a város felújíttatta, és a múzeumnak kezelésre átadta a Tisza-parti régi zsinagógát, amely Szolnoki Galéria néven nagyobb volumenű időszaki kiállítások számára biztosított lehetőséget. Ettől kezdődően alkalom nyílt jelentősebb kollektív, illetve retrospektív egyéni kiállítások megrendezésére. Mindjárt a nyitás évében itt kapott helyet a szolnoki telep hetvenéves jubileumi anyaga, amelyben Mészáros Lajos művészetét a Műteremsarok, Este a Tabánban, Brigádmegbeszélés, AlmaszeHavas táj dők, Tanya, Leány tehénnel, Hegesztők, Komp a Tiszán képei képviselték. Mindegyik műve köztulajdonban volt, köztük az 1960-ban festett Este a Tabánban, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került az 1966-os Galériabeli kiállításról. A Szolnoki Galéria első nagy tárlatára a Damjanich Múzeum közös borítóban adta ki Szolnok a magyar képzőművészetben címmel a vármegyeházán 1947-ben rendezett kiállítás reprint katalógusát; a Nemzeti Galériában 1966-ban A szolnoki művésztelep kiállítása címmel összeállított kortárs képzőművészeti anyag katalógusát, s a hetvenéves jubileumra A szolnoki művésztelep a felszabadulástól napjainkig címmel bemutatott retrospektív kiállítás katalógusát. A három füzetben, ha közel sem a teljesség igényével, de legalább jelzésszerűen érintve volt a szolnoki művésztelep előzményeivel együtt akkor már több mint százesztendős múltja is. Ugyancsak az új Szolnoki Galériában került megrendezésre 1972 utolsó rendezvényeként Mészáros Lajos emlékkiállítása. 20 „Főfoglalkozású" művész volt, abból 20 Mészáros Lajos (1925-1971) Emlékkiállítása. Szolnoki Galéria 1971. december 3—1973. január 15. Magyar Nemzeti Galéria — Damjanich Múzeum Szolnok 1972. Katalógus. Előszó: Ecsery Elemér 265
