H. Bathó Edit – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 15. (2006)

EGRI MÁRIA: MÉSZÁROS LAJOS

alkotókkal, akik hosszú évekig meghatározták a szolnoki kolónia tevékenységét. 1957-ben a Művészeti Alaphoz tartozott a szolnoki művésztelep, ők feleltek a lakások rendjéért, a művészeti munkával kapcsolatos feladatokat pedig a Szolnok Megyei Képzőművész Munkacsoport látta el. A Szolnok megyei képzőművészek és népművészek, általában a Damjanich János Múzeumban megrendezett évi tavaszi és téli kiállításain Mészáros Lajos nem csak olajképeit, olaj temperáit, hanem rézkarcait, színes és fekete-fehér linóleummetszeteit, színes monotípiáit is bemutatta. A háborút követő, főként a tágabban határolt 1948—56-ig tartó esztendőkben, úgy véljük, lezáródott a „szocialista realizmus" erőszakosabb időszaka. Ám tudjuk, hogy még a hatvanas, hetvenes években is az ország iparával, mezőgazdaságával foglalkozó figurális müvek tartoztak a „támogatott" kategóriába. Jellemző, hogy a Lektorátus ármegállapításainál még a 80-as években is magasabbra tolta a mércét a figurális alkotások esetében, mint a tájképek értékelésekor. Ezt a tendenciát a fővárosi tárlatok, napilapok, a Művészet folyóirat cikkei igazolják, de rendre mutatják azok a kiállításkritikák is, amelyeket a Szolnokon elsőként megtelepedett hat fiatal képzőművészről írtak. A Tiszavidék 1957. május 5-i számában Cziráky Júlia tájékoztat Szolnoki képzőművészek sikere a budapesti Tavaszi Tárlaton

2 címmel arról az országos kiállításról, amelyet napjainkig emleget az irodalom. Ez az az ominózus Tavaszi Tárlat, amelyen először és hosszú ideig utoljára minden művészeti irányzat zöld utat kapott. Absztraktok és figurálisok, realisták, szürrealisták és expresszionisták anyagából állt össze a sokszínű kiállítás, amelyen szép számú, vidékről érkezett alkotó is megjelent. így kapott falat Chiovini, P. Bak, Botos festménye, Gácsi Dózsa-sorozatának 1 lapja, Meggyes akvarellje illetve Simon, Nagy István plasztikája. Nem tudni, Mészáros miért nem szerepelt közöttük, mivel a fiatalok május végi szolnoki bemutatkozásán már jelen volt. A Tiszavidék napilap információja szerint ,,/í Damjanich Múzeumban 12-én vasárnap 11 órakor, Fiatal művészek a Szolnoki Művésztelepen címmel nyílt kiállítás, amelyen Bokros László, Mészáros Lajos, Gácsi Mihály, Meggyes László, Nagy István, Simon Ferenc vettek részt. "

3 A kiállításról nem maradt fenn dokumentum. A Szolnok Megyei Képzőművészek és Népművészek 1959-es Tavaszi Tárlatán Mészáros az Almaszedők-et állítja ki. Maga a gyümölcsszedés motívuma nála és kollégáinál gyakorta megjelenik. Ez volt az a téma, amely festői Csapolás 1959 k. erényei mellett bizonyos mértékig a kurzus igényeinek is megfelelt. Bár a kép elkerült Szolnokról, reprodukciója mind az említett Tavaszi, mind az Emlékkiállítás katalógusában szerepel. A kétfigurás kép fekete-fehér fotóján is érzékelhető a kontúr nélküli, foltokkal való fogalmazás, ami Mészáros stilárisan hasonló műveit az ötvenes évek végétől indítja. Ebben az irányban érdemelt volna biztatást, de nem ez volt a trend. A Szolnok Megyei Néplap karácsonyi számában a múzeum igazgatója az év igen gazdag képzőművészeti krónikájában Mészárost más vonatkozásban említi. „... Gácsi Mihály, Mészáros Lajos és Palicz József, a szolnoki Művésztelep fiatal művészei 10 rézkarcban örökítették meg a felszabadulás 15. évfordulójára Szolnok megye megváltozott, megújult életét. A földosztás, a nagyüzemi gazdálkodás, az ipari üzemek, az öntözés bemutatása mellett Elet a könyvtárban, Gyermekjátszótéren című rézkarcok mutatják, hogy festőink felfedezték az ecsetjükre váró témákat." A Szolnok megyei képzőművészek 1960-as Tavaszi Tárlatát a Damjanich Múzeum rendezte. Mészárost Táncospár mozaikja és a Rádiónál, valamint Zagyvapart című olajképe képviselte. A tárlatról a Néplap hasábjain az író Ladányi Mihály készített összegzést. ,^4 negyedik nemzedékfestészetében már több vonása van az új Alföldnek. A Tisza náluk nemcsak romantikát ringat, hanem rakodó uszályt is — megjelenik náluk az iparosított vidék és az új mezőgazdaság témája. Színvilágukban is az újat keresik. Altalános igényük a monumentalitás, a nagy felületek fi!4~;:o0:$ Nyomolvasó úttörők 2 Cziráky Júlia: Szolnoki képzőművészek sikere a budapesti Tavaszi Tárlaton. Tiszavidék II. évf. 104. sz. 1957. május 5. 5. 3 Tiszavidék II. évf. 107.sz. 1957. május 9. 4. 4 Kaposvári Gyula: Az 1959. év képzőművészeti krónikája. Szolnok megyei Néplap X. évf. 303. sz. 1959. december 25. 13. 255